Az ország gabonából önellátó volt, noha a föld minősége országrészenként különbözött. Jó talajba búzát, másutt rozst vetettek. Volt árpa, sőt köles is. A lótenyésztés miatt sok zabra volt szükség. Gabonát a jobbágyság termelt. Az úri majorsági földek, az ún. allódiumok szántóterülete általában nem volt sokkal több egy jobbágytelekénél. A mezőgazdasági termékek kereskedelmébe a földesurak főként kereskedők csendestársaként kapcsolódtak be. Az urak a bérmunkát alkalmazták, a jobbágyi robotot szállításra vették igénybe, bár a középkor vége felé a mezőgazdasági munkáknál is alkalmazni kezdték. Nőtt a majorsági földek száma, de még nem jelentősen. A városok határában a polgároknak is volt olykor kisebb szántóföldje. Javult az agrotechnika. Az egyre többször alkalmazott két- és háromnyomásos rendszer alapján a föld egy részét két- vagy háromévenként nem művelték meg, a pihenő talajon marhákat legeltettek, amely így természetes trágyát kapott. A föld jobb megmunkálását elősegítő nehézeke is terjedt. A szemveszteség enyhítésére sarlóval arattak, bár a Dél-Alföldön már kaszával is. A kertekben káposztát, retket, lencsét, olykor sáfrányt is termeltek, ami azonban nem fedezte a szükségleteket.