Romsics Ignác (szerk.)

Magyarország története


Az egyházi társadalom

A magyar társadalomnak a 11. században kialakuló csoportja a klerikusoké. Szent István idejében kiépült az egyházi hierarchia felső rétege, a püspökségek, és alsó rétege, a falusi plébániák sora a „minden tíz falu építsen templomot” rendelkezés szellemében. A világi papság mellett megjelentek a szerzetesek is. Eleinte a püspökök és az első szerzetesek is külföldiek voltak. Sajnos nem ismerjük a teljes püspöki kart sem Szent István korából, sem a 11. század egyetlen szakaszából sem. Asztrik–Anasztáz, Radla–Sebestyén, Gellért, Bonipert – a püspöki karnak csak egy része. De ugyanígy külföldről származott a Kálmán kori Hartvik püspök, Seraphin érsek vagy a törvények lejegyzője, Albericus. Pannonhalmának köszönhetően azonban megjelentek az első magyar származású klerikusok is, például Mór, aki Pécs második püspöke volt, vagy Kálmán, aki királlyá koronázása előtt szintén az egyházi rend tagja volt (egri vagy váradi püspök). A szórványos adatok ellenére állíthatjuk, hogy a 11. századi püspöki kar alapvetően külföldről érkezettekből került ki. A század folyamán sokan érkezhettek – akár szerencsét próbálni is – Magyarországra, nem ok nélkül rendelkezett úgy Kálmán, hogy csak ajánlólevéllel fogadható be bárki. A falusi templomokról semmit nem tudunk azon túl, hogy működtek, hiszen a vasárnapi templomba járás kötelező és ellenőrizendő volt. Itt találkozunk olyan esettel, amikor szolgát kíséreltek meg pappá szentelni; nem véletlenül tiltják.

Magyarország története

Tartalomjegyzék


Kiadó: Akadémiai Kiadó

Online megjelenés éve: 2015

Nyomtatott megjelenés éve: 2007

ISBN: 978 963 058 543 9

Hivatkozás: https://mersz.hu/romsics-magyarorszag-tortenete//

BibTeXEndNoteMendeleyZotero

Kivonat
fullscreenclose
printsave