Bár a kormányzat „hivatalosan” nem vett tudomást megalakulásáról, lakiteleki programjának megfelelően a Magyar Demokrata Fórum 1988 első felében megkezdte az ország nehéz helyzetével és a kibontakozás feltételeivel kapcsolatos „eszmecserék” szervezését. E találkozóknak a Magyar Színkör Jurta Színháza adott otthont a Népligetben. A január 30-i első tanácskozáson, amelyen mintegy ötszázan jelentek meg, elsősorban a parlamentarizmus és az alkotmányosság kérdéseit vitatták meg. Felhívásuk közzétételét, melyben új választójogi törvényt, Alkotmánybíróság felállítását és a parlamenti munka reformját követelték, a hírközlő szervek éppúgy megtagadták, mint negyed évvel korábban a lakiteleki nyilatkozatét.61 Március 6-án a kisebbségi kérdés került terítékre. Az elfogadott nyilatkozat hangsúlyozta, hogy Magyarország felelősséggel tartozik a határain kívülre került magyarok sorsának alakulásáért, s hogy az, amit a kormányzat eddig e téren tett, nem elegendő.62 Ezek a vitanapok és a szervezet más, vidéki rendezvényei egyben alkalmasak voltak arra is, hogy a mozgalommal rokonszenvezők körét bővítsék. Szeptemberre az MDF tagjainak a száma több mint 6 ezer, az év végére több mint 10 ezer főre emelkedett. Közben, a szeptember 3-i újabb lakiteleki találkozón a szervezet „független mozgalommá” alakult, amelyet ideiglenes elnökségként a 9 alapító-szervező (Bíró Zoltán irodalomtörténész, Csengey Dénes és Csoóri Sándor költők, Csurka István és Fekete Gyula írók, Für Lajos történész, Joó Rudolf politológus, Kiss Gy. Csaba irodalomtörténész és Lezsák Sándor tanár) irányított. Erről immár a hivatalos hírközlő szervek is beszámoltak. Novembertől, amikor megjelent a Hitel első száma, a szervezet saját, kéthetente megjelenő legális orgánummal rendelkezett, amely tovább javította a tagsággal és a társadalom érdeklődő részével való kapcsolattartás és kommunikáció lehetőségét.63