Kiefer Ferenc (szerk.)

Strukturális magyar nyelvtan 1.

Mondattan


Összefoglalás

Fejezetünk főbb tanulságait az alábbiakban foglalhatjuk össze. A szótári egységek jelentős része csak olyan mondatokban fordulhat elő, amelyekben megtalálható mellette a bővítményeknek egy stabil grammatikai és jelentésbeli tulajdonságegyüttest kielégítő meghatározott köre. Ez arra mutat, hogy magát a viszonyrendszert, amelyet az említett bővítményeknek ki kell elégíteniük, az adott szótári egység hordozza, s ezért annak sajátlagos tulajdonságai között kell elkönyvelnünk. Az efféle viszonyrendszert hordozó szótári egységeket régenseknek, a régens követelményeit valamely mondatban kielégítő bővítményeket pedig az adott régens adott mondatbeli vonzatainak neveztük. Azokat a bővítményeket, amelyek a mondat egyetlen régensének a viszonyrendszerébe sem kapcsolódnak be, az adott mondaton belül szabad határozóknak nevezzük. (Bővítményeknek minősülnek egy adott mondat szerkezetének mindazon összetevői, amelyek az illető mondaton belül valamely szótári vagy funkcionális egység maximális kiterjesztését képviselik.) A szótári egységeknek tehát állandó tulajdonságuk az, hogy régensek-e vagy sem. Vonzatnak vagy szabad határozónak lenni ezzel szemben mondatbeli grammatikai szerep: szintaktikai funkció. A régensek esetében a legtipikusabb mondatbeli szerep (szintaktikai funkció) a szerkezeti fej funkciója. A régensek ugyanis a viszonyrendszerükbe illeszkedő nyelvi egységekkel (azaz vonzataikkal) együtt általában egyetlen mondatszerkezeti egységet (összetevőt) alkotnak, amely maga is a régenstől kapja legfontosabb grammatikai tulajdonságait, s ezért a régens bővítésének vagy kiterjesztésének tekinthető. A bővítés magvául szolgáló, az összetevő grammatikai tulajdonságait meghatározó elem szintaktikai funkciójára pedig minden esetben a „szerkezeti fej” terminussal utalunk. A régensek maximális bővítései — mint minden maximális kiterjesztés — olyan nyelvi egységek, amelyek a mondatokban bővítményekként szerepelhetnek.

Strukturális magyar nyelvtan 1.

Tartalomjegyzék


Kiadó: Akadémiai Kiadó

Online megjelenés éve: 2015

ISBN: 978 963 059 678 7


A kiadvány regisztrációval szabadon elérhető.

A kötet a magyar nyelv mondattani szerkezetének elméleti igényű leírását adja. Nem nyelvtan a szó hagyományos értelmében, nem törekszik teljességre, a magyar nyelv sajátosságaiból válogat, és elsősorban olyan kérdésekkel foglalkozik, amelyeknek leírása különféle elméleti-módszertani problémákat vet fel, és amelyeknek magyarázata elméletileg is érdekes eredménynek számít. A fejezetek címei (Az egyszerű mondat szerkezete, A főnévi csoport szerkezete, Régensek és vonzatok, Az alárendelő mellékmondat, A mellérendelő mellékmondat, Az aspektus és a mondat szerkezete) a problémák csoportosítását jelzik és nem ígérnek mindenre kiterjedő tárgyalást. A kötet felhasználja a nemzetközi nyelvtudomány eredményeit, és sok esetben a magyar nyelv sajátosságaira építve tovább is fejleszti azokat.

Hivatkozás: https://mersz.hu/kiefer-strukturalis-magyar-nyelvtan-1//

BibTeXEndNoteMendeleyZotero

Kivonat
fullscreenclose
printsave