Kiefer Ferenc (szerk.)

Strukturális magyar nyelvtan 1.

Mondattan


A bővítményeknek az argumentumhelyekhez való hozzárendelését megvalósító eszközök

A régenssel ábrázolt szituáció szereplőit és körülményeit megnevező egységek ugyanazon mondat keretei közé kerülnek, s ez felveti a következő problémát: amennyiben e nyelvi egységek saját hangalakja sem szintaktikai funkcióra, sem thematikus szerepre nem utal, honnan tudhatjuk, hogy melyikük melyik argumentumot vagy körülményt nevezi meg? A válasz eléggé nyilvánvaló: a szereplők és körülmények puszta megnevezésén túl a mondatnak olyan fogódzókat is tartalmaznia kell, amelyeknek az alapján ezeket az egységeket hozzá tudjuk rendelni a megfelelő argumentumhelyekhez, illetőleg a körülmények különböző típusaihoz. Ennek minimális feltételeként az ugyanazon mondatba került egységeknek valamilyen módon megkülönböztethetőknek kell lenniük egymástól (saját állandó hangalakjuk különbségein túlmenően is, hiszen az csak jelöltjük azonosítását szolgálja, annak mondatbeli szerepét általában nem képes megadni). A megkülönböztetésre és megfeleltetésre igénybe vehető eszközök terén a vonzatok és a szabad határozók lehetőségei nem azonosak. A vonzatok mindig kevés elemet tartalmazó zárt struktúrák (a vonzatstruktúra) tagjai, amelyen belül funkciójukat a struktúra egy másik eleme (a régens) határozza meg, így megkülönböztetésükre elvben jelentésüktől és funkciójuktól teljesen független formális eljárások (pl. 1, 2, 3 típusú címkézések) is alkalmasak. A szabad határozók ezzel szemben nem egy struktúrán belül kapják értéküket, egymástól és a mondat többi részétől ilyen értelemben függetlenek, ezért többnyire meg kell állniuk a saját lábukon: az általuk betöltött funkciót nekik maguknak vagy hozzájuk kapcsolódó tartalmas elemeknek kell megadniuk. Szabad határozói szerepet ezért a leggyakrabban vagy csak egyetlen konkrét funkció betöltésére alkalmas szótári egységek (pl. holnap, itt, gyakran stb.) töltenek be, vagy olyan egységek, amelyekhez a funkció azonosítására alkalmas, szemantikailag tartalmas viszonyító elemek (mellett, óta, -ban stb.) kapcsolódnak.

Strukturális magyar nyelvtan 1.

Tartalomjegyzék


Kiadó: Akadémiai Kiadó

Online megjelenés éve: 2015

ISBN: 978 963 059 678 7


A kiadvány regisztrációval szabadon elérhető.

A kötet a magyar nyelv mondattani szerkezetének elméleti igényű leírását adja. Nem nyelvtan a szó hagyományos értelmében, nem törekszik teljességre, a magyar nyelv sajátosságaiból válogat, és elsősorban olyan kérdésekkel foglalkozik, amelyeknek leírása különféle elméleti-módszertani problémákat vet fel, és amelyeknek magyarázata elméletileg is érdekes eredménynek számít. A fejezetek címei (Az egyszerű mondat szerkezete, A főnévi csoport szerkezete, Régensek és vonzatok, Az alárendelő mellékmondat, A mellérendelő mellékmondat, Az aspektus és a mondat szerkezete) a problémák csoportosítását jelzik és nem ígérnek mindenre kiterjedő tárgyalást. A kötet felhasználja a nemzetközi nyelvtudomány eredményeit, és sok esetben a magyar nyelv sajátosságaira építve tovább is fejleszti azokat.

Hivatkozás: https://mersz.hu/kiefer-strukturalis-magyar-nyelvtan-1//

BibTeXEndNoteMendeleyZotero

Kivonat
fullscreenclose
printsave