Kiefer Ferenc (szerk.)

Strukturális magyar nyelvtan 1.

Mondattan


Szórendi sajátosságok

A fenti három általános tulajdonság tárgyalása során már megemlítettük a magyar nyelv predikatív bővítményeivel kapcsolatos legfontosabb formai jellemzők egy részét is: azt, hogy a predikatív bővítmények (a referálókkal szöges ellentétben) nagyrészt névelőtlenek, míg „alanyuk” tipikusan névelőt tartalmaz. Ehhez itt mindössze néhány szórendi megállapítást fűzünk hozzá. (További részletezéssel a 8. pont fog szolgálni.) Az „állítmányi” funkció sajátosságaiból következően a predikatív bővítmények kommunikatív szereplehetőségei korlátozottabbak a referáló bővítményekénél, s a magyarban ez szórendi kötöttségekben is tükröződik. Ebből a szempontból azonban lényegesen különböznek egymástól a vonzatokra és a propozíciókra vonatkozó predikatív bővítmények.

Strukturális magyar nyelvtan 1.

Tartalomjegyzék


Kiadó: Akadémiai Kiadó

Online megjelenés éve: 2015

ISBN: 978 963 059 678 7


A kiadvány regisztrációval szabadon elérhető.

A kötet a magyar nyelv mondattani szerkezetének elméleti igényű leírását adja. Nem nyelvtan a szó hagyományos értelmében, nem törekszik teljességre, a magyar nyelv sajátosságaiból válogat, és elsősorban olyan kérdésekkel foglalkozik, amelyeknek leírása különféle elméleti-módszertani problémákat vet fel, és amelyeknek magyarázata elméletileg is érdekes eredménynek számít. A fejezetek címei (Az egyszerű mondat szerkezete, A főnévi csoport szerkezete, Régensek és vonzatok, Az alárendelő mellékmondat, A mellérendelő mellékmondat, Az aspektus és a mondat szerkezete) a problémák csoportosítását jelzik és nem ígérnek mindenre kiterjedő tárgyalást. A kötet felhasználja a nemzetközi nyelvtudomány eredményeit, és sok esetben a magyar nyelv sajátosságaira építve tovább is fejleszti azokat.

Hivatkozás: https://mersz.hu/kiefer-strukturalis-magyar-nyelvtan-1//

BibTeXEndNoteMendeleyZotero

Kivonat
fullscreenclose
printsave