Kiefer Ferenc (szerk.)

Strukturális magyar nyelvtan 1.

Mondattan


A főigétől való szemantikai függetlenség

A predikatív szabad határozók (korábbi példáink közül a következők tartalmaztak ilyeneket: ((11), (14), (15), (23)–(27), (30)–(34), (43)–(45), (59), (62), (63), (67), (69)–(73), (75)–(77), (81)–(83), (85a), (87)) a predikatív bővítmények egyik fajtáját képviselik, tehát a mondatban szereplő valamely vonzatra vagy a propozícióra vonatkozó állítást fejeznek ki. Szabad határozók lévén pedig olyan bővítmények, amelyek jelenlétét a mondat egyetlen eleme sem kívánja meg. Ennek megfelelően a predikatív szabad határozók „alanyuknak” olyan tulajdonságait, állapotait nevezik meg, amelyeknek a fennállása szemantikailag független a mondat többi része által jelölt tényállástól, pl.:

Strukturális magyar nyelvtan 1.

Tartalomjegyzék


Kiadó: Akadémiai Kiadó

Online megjelenés éve: 2015

ISBN: 978 963 059 678 7


A kiadvány regisztrációval szabadon elérhető.

A kötet a magyar nyelv mondattani szerkezetének elméleti igényű leírását adja. Nem nyelvtan a szó hagyományos értelmében, nem törekszik teljességre, a magyar nyelv sajátosságaiból válogat, és elsősorban olyan kérdésekkel foglalkozik, amelyeknek leírása különféle elméleti-módszertani problémákat vet fel, és amelyeknek magyarázata elméletileg is érdekes eredménynek számít. A fejezetek címei (Az egyszerű mondat szerkezete, A főnévi csoport szerkezete, Régensek és vonzatok, Az alárendelő mellékmondat, A mellérendelő mellékmondat, Az aspektus és a mondat szerkezete) a problémák csoportosítását jelzik és nem ígérnek mindenre kiterjedő tárgyalást. A kötet felhasználja a nemzetközi nyelvtudomány eredményeit, és sok esetben a magyar nyelv sajátosságaira építve tovább is fejleszti azokat.

Hivatkozás: https://mersz.hu/kiefer-strukturalis-magyar-nyelvtan-1//

BibTeXEndNoteMendeleyZotero

Kivonat
fullscreenclose
printsave