Kiefer Ferenc (szerk.)

Strukturális magyar nyelvtan 1.

Mondattan


Magyar morfológiai sajátosságok

A predikatív funkciót betöltő főnevek és melléknevek (az összetett állítmány névszói eleme kivételével; vö. 8.3.4.) a magyarban mindig viszonyító elemeket kapnak, de ezek sohasem az „alanyukkal” való (esetbeli) egyeztetést szolgálják. Ez nem univerzális jellemzőjük a predikatív bővítményeknek. Az angolban például gyakori a viszonyító elem nélküli névszóval kifejezett predikatív bővítmény (l. (182a,b)), míg az oroszban a predikatív szabad határozó viszonyító eleme meghatározott esetekben az „alanyával” való egyeztetést szolgálja ((182c,d)).

Strukturális magyar nyelvtan 1.

Tartalomjegyzék


Kiadó: Akadémiai Kiadó

Online megjelenés éve: 2015

ISBN: 978 963 059 678 7


A kiadvány regisztrációval szabadon elérhető.

A kötet a magyar nyelv mondattani szerkezetének elméleti igényű leírását adja. Nem nyelvtan a szó hagyományos értelmében, nem törekszik teljességre, a magyar nyelv sajátosságaiból válogat, és elsősorban olyan kérdésekkel foglalkozik, amelyeknek leírása különféle elméleti-módszertani problémákat vet fel, és amelyeknek magyarázata elméletileg is érdekes eredménynek számít. A fejezetek címei (Az egyszerű mondat szerkezete, A főnévi csoport szerkezete, Régensek és vonzatok, Az alárendelő mellékmondat, A mellérendelő mellékmondat, Az aspektus és a mondat szerkezete) a problémák csoportosítását jelzik és nem ígérnek mindenre kiterjedő tárgyalást. A kötet felhasználja a nemzetközi nyelvtudomány eredményeit, és sok esetben a magyar nyelv sajátosságaira építve tovább is fejleszti azokat.

Hivatkozás: https://mersz.hu/kiefer-strukturalis-magyar-nyelvtan-1//

BibTeXEndNoteMendeleyZotero

Kivonat
fullscreenclose
printsave