Kiefer Ferenc (szerk.)

Strukturális magyar nyelvtan 1.

Mondattan


Az igekötőkéhez hasonló viselkedésű további egységek

Az előző pontban jellemzett viselkedés (az elfoglalható szórendi pozíciók és az ott kapott értelmezés) az igekötőknek tartott elemeken kívül pontosan vagy legalábbis alapvetően ráillik a legkülönbözőbb morfológiai felépítésű, szintaktikai kategóriájú és a legkülönbözőbb szintaktikai funkciók külső jegyeit hordozó egységek egy egész seregére — igaz, egy részükre csak akkor, ha bizonyos régensek társaságában fordulnak elő. (22) alatt felsoroljuk ezek legjellemzőbb típusait. Minden egyes példánál megadjuk az egység kategóriáját, valamint azt a szintaktikai funkciót, amelyet az egység betölt, illetve amelynek külső jegyeit viseli:

Strukturális magyar nyelvtan 1.

Tartalomjegyzék


Kiadó: Akadémiai Kiadó

Online megjelenés éve: 2015

ISBN: 978 963 059 678 7


A kiadvány regisztrációval szabadon elérhető.

A kötet a magyar nyelv mondattani szerkezetének elméleti igényű leírását adja. Nem nyelvtan a szó hagyományos értelmében, nem törekszik teljességre, a magyar nyelv sajátosságaiból válogat, és elsősorban olyan kérdésekkel foglalkozik, amelyeknek leírása különféle elméleti-módszertani problémákat vet fel, és amelyeknek magyarázata elméletileg is érdekes eredménynek számít. A fejezetek címei (Az egyszerű mondat szerkezete, A főnévi csoport szerkezete, Régensek és vonzatok, Az alárendelő mellékmondat, A mellérendelő mellékmondat, Az aspektus és a mondat szerkezete) a problémák csoportosítását jelzik és nem ígérnek mindenre kiterjedő tárgyalást. A kötet felhasználja a nemzetközi nyelvtudomány eredményeit, és sok esetben a magyar nyelv sajátosságaira építve tovább is fejleszti azokat.

Hivatkozás: https://mersz.hu/kiefer-strukturalis-magyar-nyelvtan-1//

BibTeXEndNoteMendeleyZotero

Kivonat
fullscreenclose
printsave