Kiefer Ferenc (szerk.)

Strukturális magyar nyelvtan 1.

Mondattan


Állítmányi szerepű névszók

A 8.2.3. pontban említett igekötőszerűen viselkedő egységek következő nagy csoportját az összetett állítmányok névszói részei képezik. Mint már korábban megállapítottuk, az összetett állítmány tagjai közül szemantikai szempontból a névszói rész tekintendő predikátumnak: az gyakorol szemantikai szelekciót az alanyra. Az összetett állítmány egésze ugyanakkor igei értékű egység, szintaktikai feje tehát kétségkívül az igei sajátosságokkal rendelkező kopula, s az alanyt ezért szintaktikailag a kopula vonzatának kell tekintenünk. A probléma áthidalására felmerülhet az a lehetőség, hogy a kopula már a szótárban képzőként kapcsolódik a névszói részhez, s így egy olyan régens szótári tétele áll elő, amelynek egyetlen szemantikai argumentumát a saját alanyi vonzata fejezi ki. (Az, hogy bizonyos régensek részei a mondatokban elszakadhatnak egymástól, olyan kérdés, amely — például a szótárilag rögzített igekötős igék létezése miatt — e javaslat nélkül sem kerülhető meg.) Ez az út azonban nem tűnik járhatónak, mivel az összetett állítmány nem szótári képződmény: egyrészt névszói része módosítókkal szabadon bővíthető, másrészt ezeknek a módosítóknak a formája (kategóriája) egyértelművé teszi, hogy módosítottjuk névszó és nem ige:

Strukturális magyar nyelvtan 1.

Tartalomjegyzék


Kiadó: Akadémiai Kiadó

Online megjelenés éve: 2015

ISBN: 978 963 059 678 7


A kiadvány regisztrációval szabadon elérhető.

A kötet a magyar nyelv mondattani szerkezetének elméleti igényű leírását adja. Nem nyelvtan a szó hagyományos értelmében, nem törekszik teljességre, a magyar nyelv sajátosságaiból válogat, és elsősorban olyan kérdésekkel foglalkozik, amelyeknek leírása különféle elméleti-módszertani problémákat vet fel, és amelyeknek magyarázata elméletileg is érdekes eredménynek számít. A fejezetek címei (Az egyszerű mondat szerkezete, A főnévi csoport szerkezete, Régensek és vonzatok, Az alárendelő mellékmondat, A mellérendelő mellékmondat, Az aspektus és a mondat szerkezete) a problémák csoportosítását jelzik és nem ígérnek mindenre kiterjedő tárgyalást. A kötet felhasználja a nemzetközi nyelvtudomány eredményeit, és sok esetben a magyar nyelv sajátosságaira építve tovább is fejleszti azokat.

Hivatkozás: https://mersz.hu/kiefer-strukturalis-magyar-nyelvtan-1//

BibTeXEndNoteMendeleyZotero

Kivonat
fullscreenclose
printsave