Kiefer Ferenc (szerk.)

Strukturális magyar nyelvtan 1.

Mondattan


A kötéselmélet és következményei

A grammatikán belüli hierarchikus viszonyok vizsgálatára újabb eszközhöz juthatunk egy olyan részelmélet segítségével, amely éppen az ilyen relációkra épít. Az univerzálisnak feltételezett kötéselmélet azt határozza meg, hogy valamely főnévi csoporthoz (nominális szintagmához, DP-hez) milyen hierarchikus viszonyok között kell, szabad vagy nem szabad egy másik főnévi csoporttal azonos referenciát rendelni, azaz mikor kell, lehet vagy tilos két főnévi csoportnak koreferensnek lennie. A kötéselmélet például azt mondja meg, hogy az alábbi két példa közül, miért csak (12a)-ban lehet az i indexű névmást az azonos indexű főnévi csoporttal azonosan értelmezni, miért kell (12b)-ben e két főnévi csoportnak eltérő referenciát tulajdonítani. (A csillag (12b)-ben az összeindexelés, azaz a koreferencia helytelenségét jelöli.)

Strukturális magyar nyelvtan 1.

Tartalomjegyzék


Kiadó: Akadémiai Kiadó

Online megjelenés éve: 2015

ISBN: 978 963 059 678 7


A kiadvány regisztrációval szabadon elérhető.

A kötet a magyar nyelv mondattani szerkezetének elméleti igényű leírását adja. Nem nyelvtan a szó hagyományos értelmében, nem törekszik teljességre, a magyar nyelv sajátosságaiból válogat, és elsősorban olyan kérdésekkel foglalkozik, amelyeknek leírása különféle elméleti-módszertani problémákat vet fel, és amelyeknek magyarázata elméletileg is érdekes eredménynek számít. A fejezetek címei (Az egyszerű mondat szerkezete, A főnévi csoport szerkezete, Régensek és vonzatok, Az alárendelő mellékmondat, A mellérendelő mellékmondat, Az aspektus és a mondat szerkezete) a problémák csoportosítását jelzik és nem ígérnek mindenre kiterjedő tárgyalást. A kötet felhasználja a nemzetközi nyelvtudomány eredményeit, és sok esetben a magyar nyelv sajátosságaira építve tovább is fejleszti azokat.

Hivatkozás: https://mersz.hu/kiefer-strukturalis-magyar-nyelvtan-1//

BibTeXEndNoteMendeleyZotero

Kivonat
fullscreenclose
printsave