Kiefer Ferenc (szerk.)

Strukturális magyar nyelvtan 1.

Mondattan


Az utalószó általános alakja az igemódosítóban

Az az utalószó nem mindig van jelölve kommunikatív vagy logikai funkcióra, ha az ige előtt foglal helyet. Van ugyanis olyan eset is, amelyben a preverbális utalószó nem hordoz fókuszfunckiót: amikor az utalószót követő ige (semleges mondatban) hangsúlytalan, akkor gyakorlatilag igekötős ige gyanánt viselkedik, az igekötő helyett azonban a mondattal összeindexelt expletivum van jelen. (Itt a hangsúlyozást is jelöljük: a [ˊˊ] a teljes, nem redukált hangsúlyú, a [ˊ] a redukált hangsúlyú, a [0] a hangsúlytalan szó jele.)

Strukturális magyar nyelvtan 1.

Tartalomjegyzék


Kiadó: Akadémiai Kiadó

Online megjelenés éve: 2015

ISBN: 978 963 059 678 7


A kiadvány regisztrációval szabadon elérhető.

A kötet a magyar nyelv mondattani szerkezetének elméleti igényű leírását adja. Nem nyelvtan a szó hagyományos értelmében, nem törekszik teljességre, a magyar nyelv sajátosságaiból válogat, és elsősorban olyan kérdésekkel foglalkozik, amelyeknek leírása különféle elméleti-módszertani problémákat vet fel, és amelyeknek magyarázata elméletileg is érdekes eredménynek számít. A fejezetek címei (Az egyszerű mondat szerkezete, A főnévi csoport szerkezete, Régensek és vonzatok, Az alárendelő mellékmondat, A mellérendelő mellékmondat, Az aspektus és a mondat szerkezete) a problémák csoportosítását jelzik és nem ígérnek mindenre kiterjedő tárgyalást. A kötet felhasználja a nemzetközi nyelvtudomány eredményeit, és sok esetben a magyar nyelv sajátosságaira építve tovább is fejleszti azokat.

Hivatkozás: https://mersz.hu/kiefer-strukturalis-magyar-nyelvtan-1//

BibTeXEndNoteMendeleyZotero

Kivonat
fullscreenclose
printsave