Kiefer Ferenc (szerk.)

Strukturális magyar nyelvtan 1.

Mondattan


Az igekötő szórendi helye

Eddigi példáinkban az igekötő az ige előtti helyzetben szerepelt. Az ilyen helyzetű igekötőről azt mondjuk, hogy egyik alapfunkciója a perfektiválás. Hátravetett igekötő esetén azonban az igekötő szerepe nem föltétlenül a perfektiválás. Pontosabban három esetet kell megkülönböztetnünk: (a) a mondatban van kontrasztív fókusz és az igekötő ezért kerül az ige mögé, (b) a mondatban nincs kontrasztív fókusz, és mind az ige, mind pedig az utána álló igekötő hangsúlyos, (c) a mondatban nincs kontrasztív fókusz, az ige hangsúlyos, az igekötő viszont hangsúlytalan. A három esetet a (67a–c) mondatok példázzák.

Strukturális magyar nyelvtan 1.

Tartalomjegyzék


Kiadó: Akadémiai Kiadó

Online megjelenés éve: 2015

ISBN: 978 963 059 678 7


A kiadvány regisztrációval szabadon elérhető.

A kötet a magyar nyelv mondattani szerkezetének elméleti igényű leírását adja. Nem nyelvtan a szó hagyományos értelmében, nem törekszik teljességre, a magyar nyelv sajátosságaiból válogat, és elsősorban olyan kérdésekkel foglalkozik, amelyeknek leírása különféle elméleti-módszertani problémákat vet fel, és amelyeknek magyarázata elméletileg is érdekes eredménynek számít. A fejezetek címei (Az egyszerű mondat szerkezete, A főnévi csoport szerkezete, Régensek és vonzatok, Az alárendelő mellékmondat, A mellérendelő mellékmondat, Az aspektus és a mondat szerkezete) a problémák csoportosítását jelzik és nem ígérnek mindenre kiterjedő tárgyalást. A kötet felhasználja a nemzetközi nyelvtudomány eredményeit, és sok esetben a magyar nyelv sajátosságaira építve tovább is fejleszti azokat.

Hivatkozás: https://mersz.hu/kiefer-strukturalis-magyar-nyelvtan-1//

BibTeXEndNoteMendeleyZotero

Kivonat
fullscreenclose
printsave