MeRSZ online
okoskönyvtár
Több száz tankönyv egy helyen.
Online. Bárhol. Bármikor.
Büntetőjogi fogalomtár
F
fair trial
Tisztességes tárgyalás. A nemzetközi emberi jogi dokumentumok deklarálják a terhelt jogát arra, hogy az ellene felhozott vádakról tisztességes eljárás keretében döntsenek. Így az emberi jogok és az alapvető szabadságok védelméről szóló, Rómában, 1950. november 4-én kelt Egyezmény (Európai Emberi Jogi Egyezmény) 6. cikke a tisztességes tárgyalásról szólva rögzíti, hogy „Mindenkinek joga van arra, hogy ügyét a törvény által létrehozott független és pártatlan bíróság tisztességesen, nyilvánosan és ésszerű időn belül tárgyalja, és hozzon határozatot polgári jogi jogai és kötelezettségei tárgyában, illetőleg az ellene felhozott büntetőjogi vádak megalapozottságát illetően.” A bűncselekmény elkövetésével gyanúsított személyeknek ezen kívül további minimum jogosultságokat is garantál az Egyezmény (ártatlanság vélelme; védelemhez és a védelemre való felkészüléshez való jog; jog a tájékoztatáshoz az ellene felhozott vádakról olyan nyelven, amelyet megért; fegyverek egyenlősége; tolmács ingyenes igénybevételéhez való jog).
favor defensionis elve
A terhelt számára kedvező bizonyítási szabályok összessége. Az elv szoros értelemben három dolgot foglal magában: a) a vád bizonyítása a vádlót terheli; b) a kétséget kizáróan nem bizonyított tény nem értékelhető a terhelt terhére (in dubio pro reo elv); továbbá c) az ártatlanságot vélelmezni, a bűnösséget viszont bizonyítani kell. Érvényesülésülésének néhány példája lehet az ügyész fellebbezési joga a terhelt javára a perorvoslatok során; vagy a jogorvoslati eljárásokban megjelenő súlyosítási tilalom; illetve a terhelt hozzájárulási kötelezettsége a javára bejelentett fellebbezés visszavonása esetén.
fedett nyomozó
A nyomozó hatóság tagja, aki ennek a minőségének leplezésével folytat nyomozást.
felfüggesztő hatály
Lásd: szuszpenzív hatály.
felismerésre bemutatás
A bíróság, illetőleg az ügyész felismerésre bemutatást rendel el és tart, ha az személy vagy tárgy felismerése céljából szükséges. A bíróság, illetőleg az ügyész a szemle, a bizonyítási kísérlet és a felismerésre bemutatás tartásához a nyomozó hatóságot is igénybe veheti. A nyomozó hatóság a bíróság utasításait határidőre teljesíti.
A szemlét, a bizonyítási kísérletet és a felismerésre bemutatást – ha az ügyész másképp nem rendelkezik – a nyomozó hatóság is elrendelheti, és tarthatja.
A terheltnek vagy a tanúnak felismerésre legalább három személyt vagy tárgyat kell bemutatni. A terheltnek vagy a tanúnak – ha más lehetőség nem áll rendelkezésre – felismerésre személy vagy tárgy fényképen, illetőleg más adathordozón rögzített kép-, illetőleg hangfelvétele is bemutatható.
A felismerésre bemutatás előtt azt, akitől a felismerés várható, részletesen ki kell hallgatni arról, hogy a kérdéses személyt vagy tárgyat milyen körülmények között észlelte, milyen kapcsolata van vele, milyen ismertetőjeleiről tud.
Személyek bemutatása esetén az ügytől független és a felismerést végző által nem ismert, továbbá a kérdéses személlyel a fő ismertetőjegyekben megegyező tulajdonságú – így különösen vele azonos nemű, hasonló korú, testalkatú, bőrszínű, ápoltságú és öltözetű – személyeket kell a kérdéses személlyel egy csoportba állítani. Tárgyak bemutatása esetén a kérdéses tárgyat hasonló tárgyak között kell elhelyezni. A kérdéses személynek vagy tárgynak a csoporton belüli elhelyezkedése a többitől jelentősen nem térhet el, és nem lehet feltűnő. A bemutatást több felismerő személy esetében is külön-külön, egymás távollétében kell végezni.
Ha a tanú védelme szükségessé teszi, a felismerésre bemutatást úgy kell végezni, hogy a felismerésre bemutatott a tanút ne ismerhesse fel, illetőleg ne észlelhesse. Ha a tanú személyi adatainak zárt kezelését rendelték el, erről a felismerésre bemutatásnál is gondoskodni kell.
A felismerésre bemutatás lefolyását rendszerint kép- vagy hangfelvevővel vagy egyéb berendezéssel rögzíteni kell. A rögzített kép- vagy hangfelvételt az iratokhoz kell csatolni; az az eredeti célon kívül más célra nem használható fel.
A terhelt, a tanú, a sértett és más személy a szemlének, a bizonyítási kísérletnek és a felismerésre bemutatásnak köteles magát alávetni, a birtokában levő tárgyat a szemle, a bizonyítási kísérlet, illetőleg a felismerésre bemutatás céljából köteles rendelkezésre bocsátani. E kötelezettségek teljesítésére a terhelt kényszeríthető, a sértett és más személy pedig rendbírsággal sújtható.
A felismerésre bemutatásra a szemle szabályait értelemszerűen alkalmazni kell. (Be. 122–123. §§)
feljelentés elutasítása
Az ügyész a tudomására jutott feljelentést három napon belül határozattal elutasítja, ha magából a feljelentésből megállapítható, hogy
- a cselekmény nem bűncselekmény,
- a bűncselekmény gyanúja hiányzik,
- a büntethetőséget kizáró ok (Btk. 22. §) állapítható meg,
- eljárás halál, elévülés vagy kegyelem [Btk. 32. § a)–c) pont] folytán nem indítható,
- a magánindítvány, kívánat vagy feljelentés hiányzik,
- a cselekményt már jogerősen elbírálták.
Az a)–b), valamint d)–f) pontokban meghatározott esetekben, továbbá, ha a büntethetőséget a gyermekkor zárja ki, a feljelentés elutasítására a nyomozó hatóság is jogosult.
A feljelentést nem lehet elutasítani, ha
- kényszergyógykezelés elrendelése látszik szükségesnek,
- elkobzásnak, illetőleg vagyonelkobzásnak a büntethetőségtől függetlenül helye van, kivéve, ha az elkobzásra, illetőleg vagyonelkobzásra irányuló eljáráshoz a bizonyítékok rendelkezésre állnak.
feljelentés elutasítása együttműködő gyanúsítottal szemben
A bűncselekmény elkövetésének megalapozott gyanúja esetében az ügyész, illetőleg a nyomozó hatóság az ügyész engedélyével a feljelentést elutasíthatja, ha a bűncselekmény elkövetésével megalapozottan gyanúsítható személy az ügy, illetőleg más büntetőügy felderítéséhez, bizonyításához hozzájárulva olyan mértékben együttműködik, hogy az együttműködéshez fűződő nemzetbiztonsági vagy bűnüldözési érdek jelentősebb, mint az, amely az állam büntetőjogi igényének érvényesítéséhez fűződik. A feljelentés nem utasítható el, ha az együttműködő gyanúsított más életének szándékos kioltásával járó bűncselekmény elkövetésével megalapozottan gyanúsítható.
feljelentés elutasítása fedett nyomozóval szemben
A bűncselekmény elkövetésének megalapozott gyanúja esetén az ügyész a feljelentést határozattal elutasítja, ha a bűncselekmény elkövetésével fedett nyomozó gyanúsítható megalapozottan, aki a cselekményt szolgálati feladata teljesítése közben bűnüldözési érdekből követte el, és a bűnüldözési érdek jelentősebb, mint az, amely az állam büntetőjogi igényének érvényesítéséhez fűződik. A feljelentés nem utasítható el, ha a fedett nyomozó más életének szándékos kioltásával járó bűncselekmény elkövetésével megalapozottan gyanúsítható.
feljelentés elutasítása megbízhatósági vizsgálatot végző személlyel szemben
A bűncselekmény elkövetésének megalapozott gyanúja esetén az ügyész a feljelentést határozattal elutasítja, ha a bűncselekmény elkövetésével a rendőrségről szóló törvényben meghatározott belső bűnmegelőzési és bűnfelderítési feladatokat ellátó szerv tagja gyanúsítható megalapozottan, aki a cselekményt megbízhatósági vizsgálat végzése során, bűnmegelőzési, bűnfelderítési érdekből követte el. A feljelentés nem utasítható el, ha a megbízhatósági vizsgálatot végző személy a rendőrségről szóló 1993. évi XXXIII. törvény 7/B. § (2) bekezdés b) pontjában meghatározott bűncselekmény elkövetésével megalapozottan gyanúsítható.
feljelentéskiegészítés
Ha a feljelentés alapján a nyomozás elrendeléséről, illetőleg a feljelentés elutasításáról megnyugtatóan nem lehet állást foglalni, a feljelentés kiegészítésének van helye. A feljelentés kiegészítése során a feljelentéskiegészítést végző hatóság egyéb adatszerző tevékenységet folytathat, illetve a feljelentőt meghallgathatja, a feljelentés kiegészítése során tett megállapításait jelentésbe foglalja. A feljelentéskiegészítés határideje tizenöt nap. Ezt a határidőt a feljelentéskiegészítést végző hatóság vezetője indokolt esetben tizenöt nappal meghosszabbíthatja. Ha a feljelentés kiegészítését követően a nyomozást elrendelik, a nyomozás határidejét a feljelentéskiegészítés elrendelése napjától kell számítani.
feljelentés külföldi államnál
Akkor lehet helye, ha az eljárás külföldön tartózkodó terhelt ellen folyik, és kiadatásának nincs helye, vagy a kiadatást megtagadták, a büntetőeljárás átadására nem került sor, és az ügyész nem indítványozta, hogy a tárgyalást a terhelt távollétében tartsák meg.
fellebbezés
A bírósági szakaszban igénybe vehető rendes jogorvoslat a fellebbezés. Mind az első-, mind a másodfokú bíróság – nem jogerős – határozata ellen fellebbezésnek van helye. A fellebbezés felfüggeszti a megtámadott határozat végrehajtását (szuszpenzív hatály).
A fellebbezési jog tehát általános, s a Be. azokat az eseteket rögzíti, amikor nincsen helye fellebbezésnek. Az ügydöntő határozatokat tekintve ezen esetek: az ügyészi vádelejtés esetén hozott eljárást megszüntető végzés, valamint a polgári jogi igény érvényesítésének vagy szülői felügyeleti jog megszüntetésére irányuló indítványnak egyéb törvényes útra utasítása.
A fellebbezési lehetőség büntetőügyekben kétfokú: alapvetően az első fokú bírósági határozattal szemben, valamint a Be.-ben taxatíve rögzített esetekben a másodfokú bírósági határozattal szemben is igénybe vehető.
Megjegyezzük, hogy a másodfokú büntetőbírósági határozattal szemben igénybe vehető perorvoslat is a fellebbezés elnevezést viseli, ugyanakkor az első fokú határozattal szembeni fellebbezéstől több tekintetben eltér: a Be. meghatározza azokat az eseteket, amikor helye van fellebbezésnek, továbbá a fellebbezés bejelentésére jogosultak körét, s a vád képviselője tekintetében meghatározott esetben a fellebbezés lehetséges irányát szűkíti, kizárja új tény, új bizonyíték előadását, új bizonyítás indítványozását.
fellebbezés az elsőfokú bíróság ügydöntő határozatával szemben
Az elsőfokú bíróság ügydöntő határozatával szemben fellebbezésre jogosultak: a vádlott, az ügyész (a vádlott terhére és javára is), a pótmagánvádló (csak a vádlott terhére), a védő (a vádlott hozzájárulása nélkül is); továbbá az ügydöntő határozat egyes rendelkezéseivel szemben a következők: a vádlott örököse a polgári jogi igénynek helyt adó rendelkezés ellen, a nagykorú vádlott törvényes képviselője, házastársa vagy élettársa a kényszergyógykezelés elrendelése ellen (a vádlott hozzájárulása nélkül is), a magánfél, a polgári jogi igényt érdemben elbíráló rendelkezés ellen, az, akivel szemben az ítélet rendelkezést tartalmaz, a reá vonatkozó rendelkezés ellen (például az elkobzással érintett dolog tulajdonosa mint egyéb érdekelt az elkobzást kimondó rendelkezéssel szemben).
Jelezzük, hogy a tárgyalás mellőzése külön eljárás keretében a tárgyalás mellőzésével hozott végzéssel szemben a tárgyalás tartásának kérése a rendes perorvoslat jellemzőit viseli magán, amennyiben nem jogerős határozattal (ez esetben végzéssel) szemben vehető igénybe, s okait a Be. nem határozza meg.
Az ügydöntő végzéssel szembeni fellebbezésre az ítélet elleni fellebbezésre vonatkozó szabályok irányadók.
A nem ügydöntő végzéssel szembeni fellebbezés elintézésére az ítélet elleni fellebbezés szabályai irányadók.
A bíróság külön fellebbezéssel nem támadható végzését és a határozati formát nem igénylő bírói intézkedését az ügydöntő határozat elleni fellebbezésben lehet sérelmezni.
fellebbezés a másodfokú bíróság ügydöntő határozatával szemben
Fellebbezésnek kizárólag a másodfokú bíróság ítéletével szemben van helye, amennyiben a másodfokú bíróság a büntetőjog szabályainak megsértésével:
- olyan vádlott bűnösségét állapította meg, illetőleg olyan vádlott kényszergyógykezelését rendelte el, akit az elsőfokú bíróság felmentett, vagy vele szemben az eljárást megszüntette,
- olyan cselekmény miatt állapította meg a vádlott bűnösségét, amelyről az elsőfokú bíróság nem rendelkezett,
- az első fokon elítélt vádlottat felmentette, vagy vele szemben a büntetőeljárást megszüntette.
Az első fokú ügydöntő határozattal szembeni fellebbezéstől eltérően a másodfokú bíróság ítélete elleni fellebbezésben bizonyítást indítványozni, új tényt állítani vagy új bizonyítékra hivatkozni nem lehet.
A másodfokú bíróság ügydöntő határozata ellen fellebbezésre jogosult a harmadfokú bírósághoz: a vádlott, az ügyész (a vádlott javára és terhére is), a pótmagánvádló (csak a vádlott terhére), a védő (a vádlott hozzájárulása nélkül is), valamint korlátozott körben, így kizárólag a kényszergyógykezelés elrendelése ellen, a nagykorú vádlott törvényes képviselője, házastársa vagy élettársa (a vádlott hozzájárulása nélkül is).
A vádlott terhére irányuló fellebbezést tekintve korlátozott a vád képviselőjének fellebbezési joga a másodfokú bíróság ítéletével szemben: ha az ügyész, illetőleg a pótmagánvádló az elsőfokú bíróság ügydöntő határozata ellen a vádlott terhére nem jelentett be fellebbezést, a másodfokú bíróság ítélete ellen csak a vádlott felmentése vagy az eljárás megszüntetése miatt fellebbezhet. Ez egyúttal azt is jelenti, hogy ebben az esetben a pótmagánvádló egyáltalán nem fellebbezhet, hiszen a Be. alapján a pótmagánvádlót nem illeti meg a vádlott javára történő fellebbezés joga sem az első fokú, sem pedig a másodfokú ügydöntő határozattal szemben.
A másodfokú bíróság határozata elleni fellebbezést a határozat kihirdetését követően a jelenlévő jogosultak szóban, a többi jogosult a kézbesítéstől számított nyolc napon belül írásban jelenthetik be a másodfokú bíróságnál. A fellebbezést az ügyésznek és a védőnek kötelező írásban indokolnia, melyet a fellebbezésre nyitva álló határidő alatt a másodfokú bíróságnál kell előterjeszteni.
fellebbezés hatálya
A másodfokú bíróság ítélete elleni fellebbezés a másodfokú ítélet jogerőre emelkedését abban a részében függeszti fel, amelyet a harmadfokú bíróság a fellebbezés folytán felülbírál. A másodfokú bíróság ítéletének felülbírálattal nem érintett része jogerőre emelkedik. Lásd: revízió.
fellebbezés tartalma
Az elsőfokú határozattal szembeni fellebbezés tartalmát (és formáját) a Be. kifejezetten nem határozza meg (ellentétben például a határozatok vagy a vádirat tartalmi és formai kritériumaival), a fellebbezés minimum tartalmi eleme mindösszesen annyi, hogy a határozat sérelmes részét és a fellebbezés irányát meg kell jelölnie a fellebbezőnek. A fellebbezés irányulhat az ügydöntő határozat bármely rendelkezése vagy akár indokolása ellen is. Fellebbezésnek bármely jogi és ténybeli okból helye van. Abban az esetben, ha a fellebbezésből nem lehet megállapítani, hogy a fellebbező az elsőfokú bíróság határozatát miért tartja sérelmesnek, a másodfokú bíróság a fellebbezés kiegészítésére hívja fel a fellebbezőt. A fellebbezésben új tényt is lehet állítani és új bizonyítékra is lehet hivatkozni, továbbá lehetőség van arra, hogy a fellebbező az elsőfokú bíróság által mellőzött bizonyítást (ismét) indítványozzon.
fellebbezés visszavonása
A fellebbezés visszavonására a másodfokú bíróság határozathozatal céljából tartott tanácsüléséig van lehetőség. A fellebbező a saját fellebbezését ezen időpontig főszabályként minden további feltétel nélkül visszavonhatja. Abban az esetben azonban, ha a vádlott javára más személy (például a védője) jelentett be fellebbezést, szükség van a fellebbezés visszavonásához a vádlott hozzájárulására is. Nincsen szükség ugyanakkor a vádlott hozzájárulására, ha a vádlott javára az ügyész jelentett be fellebbezést, ugyanis az ügyész ennek hiányában is visszavonhatja fellebbezését. A visszavont fellebbezés újbóli előterjesztésére nincsen lehetőség.
felmentő ítélet
A bíróság a vádlottat a vád alól akkor menti fel, ha a vádlott bűnössége nem állapítható meg, és az eljárást nem szünteti meg. Bár a hatályos Be. nem sorolja fel a felmentés okait, abból, hogy előírja, hogy a felmentő ítélet indokolása tartalmazza azoknak az okoknak a feltüntetését, amelyek a bíróságot az ítélet kialakításában vezették, különösen a bűncselekmény hiányára, a bűncselekmény bizonyítottságának hiányára, illetőleg a büntethetőséget kizáró vagy megszüntető okokra való utalást, kiderül, mely okok szolgálhatnak a felmentés alapjául. Ha a vádlott felmentésére kóros elmeállapota miatt kerül sor és kényszergyógykezelésének feltételei fennállnak, a bíróság a felmentő ítéletben elrendeli a vádlott kényszergyógykezelését. Ha a felmentés alapja büntethetőséget kizáró vagy megszüntető ok, további szankció alkalmazására is lehetőség van: a bíróság elkobzást, illetőleg vagyonelkobzást rendelhet el.
felszólalások
A bizonyítás lezárása után kerül sor a perbeszédekre és felszólalásokra. Az ügyész vádbeszédet, a védő védőbeszédet tart. Az ügyész után a sértett, a magánfél és az egyéb érdekeltek felszólalhatnak. Nyilatkozatuk tartalma eljárási pozíciójukhoz igazodik, így a sértett nyilatkozhat arról, hogy a vádlott bűnösségének megállapítását és megbüntetését kívánja-e. A magánfél megjelöli, hogy milyen összegben érvényesíti a polgári jogi igényét, ezt indokolhatja. Az egyéb érdekelt a jogát vagy jogos érdekét közvetlenül érintő körben tehet indítványt. A védőbeszédet követően a vádlott is szót emelhet saját védelmére (eljárási szempontból ez is felszólalásnak minősül).
felülbírálat
Lásd: revízió.
felülmérlegelés tilalma
A felülmérlegelés tilalma értelmében másodfokú bíróság nem értékelheti az elsőfokú bíróságtól eltérően a bizonyítékokat. Ez alól a magyar büntetőeljárás két kivételt ismer:
- egyrészt azokkal a tényekkel kapcsolatban, amelyekre a másodfokú bíróság bizonyítást vett fel, lehetőség van a bizonyítékok eltérő értékelésére,
- másrészt abban az esetben, ha az iratok tartalma vagy ténybeli következtetés alapján a másodfokú bíróság a vádlottat felmenti (részben felmenti) vagy vele szemben az eljárást megszünteti (részben megszünteti). Lásd: tényálláshoz kötöttség, megalapozatlanság.
felülvizsgálat
A sajátosan jogerőre emelkedett ügydöntő határozatoknak kizárólag az érdemi jogkérdésekkel kapcsolatos hibáinak kiküszöbölésére szolgáló, a Kúria által lefolytatható, devolutív hatályú, nem szuszpenzív rendkívüli perorvoslati eljárás.
Felülvizsgálatra büntető anyagi jogi hiba (törvénysértő döntés a bűnösség kérdésében; törvénysértő szankció), büntetőeljárás-jogi hiba (elsősorban abszolút eljárási szabálysértések) vagy más határozat (például az Alkotmánybíróság döntése) alapján kerülhet sor.
Felülvizsgálati indítvány benyújtására jogosult a terhelt terhére az ügyész, felmentés vagy az eljárás megszüntetése esetén a magánvádló, illetőleg a pótmagánvádló, a terhelt javára pedig szintén az ügyész, valamint a terhelt, a védő (kivéve, ha a terhelt ezt megtiltotta neki), a fiatalkorú terhelt törvényes képviselője, a kényszergyógykezelés elrendelése ellen – a terhelt hozzájárulása nélkül is –, a nagykorú terhelt törvényes képviselője és házastársa, végül a terhelt halála után egyenes ági rokona, testvére és házastársa.
fiatalkorúak elleni büntetőeljárás
Sajátos (külön) eljárási forma, amelynek akkor van helye, ha a terhelt a bűncselekmény elkövetése idején a tizennegyedik életévét betöltötte, de a tizennyolcadikat még nem. A fiatalkorúakra vonatkozó külön büntető anyagi jogi szabályok [Btk. VII. Fejezet] hatékonyabb érvényesülését szolgálják az ezeknek megfelelő külön rendelkezések a fiatalkorúak bűnügyeiben [Be. XX. fejezet]. Ezek alapvető célja: a társadalomra veszélyes magatartást tanúsító fiatalkorúak büntetőjogi felelősségre vonása során biztosítani a fiatalkorúak helyes nevelését és egészséges fejlődését. A fiatalkorúak elleni büntetőeljárás során sajátos összetételű bírósági tanács és speciális ügyész jár el.
fiatalkorúval szembeni kényszerintézkedések
Fiatalkorúval szemben előzetes letartóztatásnak csak szigorúbb feltételek között (a bűncselekmény különös tárgyi súlya esetén) van helye, és mind az elrendelésre, mind a tartamra és a foganatosításra sajátos rendelkezések irányadók.
főmagánvád
A büntetőeljárási törvényben meghatározott esetekben könnyű testi sértés, magántitok megsértése, levéltitok megsértése, rágalmazás, becsületsértés és kegyeletsértés esetén a vádat, mint magánvádló a sértett (és nem az ügyész) képviseli, feltéve, hogy az elkövető magánindítványra büntethető.
funkció/feladatmegosztás elve
A kontradiktórius elvvel szoros kapcsolatban álló elv lényege szerint a büntetőeljárásban érvényesülő három fő tevékenység: a vád, a védelem és az ítélkezés funkciója személyileg is elkülönül. A vádfunkció ellátása fő szabály szerint, közvádas ügyekben az ügyész, kivételesen, magánvádas ügyekben a magánvádló feladata. A pótmagánvádló a törvényben taxatíve felsorolt esetekben, az ügyész funkcióit átveheti, amennyiben az ügyész nem gyakorolja eljárási feladatait. A védelem ellátása a védőügyvéd, illetve a terhelt feladata. Az ítélkezés gyakorlására – büntetőjogi felelősségről szóló döntés meghozatalára, illetve szankció kiszabására – kizárólag a bíróság jogosult.
Kiadó: Wolters Kluwer Kft.
Online megjelenés éve: 2016
ISBN: 978 963 295 616 9
A könyv az „abszorpció”-tól a „zavar és nyugtalanság keltésére alkalmasság”-ig, az „abszolút eljárási szabálysértés”-től a „zárt tárgyalás”-ig ABC-sorrendben dolgozza a büntető anyagi jog és a büntetőeljárási jog kulcsszavait és azok fogalommagyarázatait. A Büntető Törvénykönyvre és a büntetőeljárásról szóló 1998. évi XIX. törvény címszavaira épülő tartalom elsősorban e két jogterületen tevékenykedőket segíti a fogalmak egységes értelmezésében és használatában. A kötet hasznos lehet a joghallgatók számára is, elősegítve a vizsgákra való felkészülését, a jogági vagy azokhoz elválaszthatatlanul kapcsolódó alapfogalmak jobb megértését.
Hivatkozás: https://mersz.hu/gorgenyi-buntetojogi-fogalomtar//
BibTeXEndNoteMendeleyZotero
gomb segítségével választhatsz, hogy fejezetről fejezetre lapozva vagy inkább folyamatosan görgetve olvasnád-e a könyvet.
