Összegezve az eddigieket: a munkáltatót a munkavállalóval szemben terhelő kötelezettségeket az Mt. mindössze egy szakaszban, a 102. §-ban mintegy három bekezdéssel rendezi, és mint kimutattuk, elég hiányosan. A legnagyobb hiányosság, hogy az Mt. 102. §-a a munkáltatónak a munkavállalója irányában fennálló gondoskodási kötelezettségéről nem tesz említést, holott a munkáltató e kötelezettségét az előbb már említett két szociális charta is aláhúzza. Ezzel szemben a munkavállalónak a munkáltatóval szembeni kötelezettségeit igen részletesen, két szakaszban szabályozza. Párhuzamot vonva a kollektív munkajogot tárgyaló fejezettel, ott kimutattuk, hogy a munkáltatói érdekvédelmi szervezeteket érintő szabályozás jóval lazább, mint a munkavállalói érdekvédelmi szervezeteké. Ebből adódóan az előbbi körnek nagyobb is a mozgásszabadsága, míg az utóbbié jóval kötöttebb. Hasonló a helyzet itt is. Egy a munkáltatói oldalt preferáló vonalvezetés kiérezhető az egész mai magyar munkajogi kodifikációból. Egyértelműen kitűnik ez az Mt. 109. §-ából is, mely (sapienti sat!) a következőképpen fogalmaz: „a munkaviszonyból származó kötelezettségeknek a munkavállaló által történt vétkes megszegése esetére a kollektív szerződés a 96. §-ban foglaltakon (rendkívüli felmondás) túlmenő jogkövetkezményeket állapíthat meg”. Hogy ez mennyire egyoldalúan a munkavállalót fenyegeti, az nyilvánvaló.