Konkrétan nézve az Európai Közösség tagállamainál a felmondási időt, ennek rendezése a következő: Németország 1951. évi Felmondásvédelmi Törvénye szerint, ha a munkáltató mond fel az alkalmazottnak, a felmondási idő annak a negyedévnek a végétől számított 4 hét, amelyben a felmondást közölték. Ez az alapfelmondási idő azonban az adott helyen történt szolgálati idővel arányosan növekedik. Így 5 évi szolgálati idő után a negyedév lejártát követően 3 hónapra, 8 év után 4 hónapra, 10 év után 5 hónapra, 12 évet meghaladó szolgálati idő után pedig 6 hónapra növekedik a 6 hetes alapfelmondási idő. Ez a felmondási idő tarifaszerződéssel vagy a felek kölcsönös megegyezésével rövidíthető, de ugyanakkor meg is hosszabbítható. Ha az alkalmazott mond fel, őt csak a Ksch G. hatálya alá nem tartozó korábban öt, ma tíz munkavállalónál kevesebbet foglalkoztató üzemeknél érvényesülő alapfelmondási idő köti. Munkásoknál az alapfelmondási idő mindkét részről 2 hét, csökkent munkaképességűeknél azonban 4 hét, ha a munkáltató mond fel. Ha azonban a munkáltató mond fel, a munkavállalónak a Felmondásvédelmi Törvény alapján 5 évi szolgálati idő után a felmondás hónapját követően 1 hónapos, 10 éves szolgálat után 2 hónapos, 20 év után pedig 3 hónap időtartamú felmondási idő jár. Tarifaszerződés vagy munkaszerződés alapján ennél hosszabb felmondási idő is kiköthető, aminek – ellentétben a magyarral – semmilyen törvényi korlátja nincs. Ez utóbbi esetben azonban a felmondási idő lejárta nem a felmondás hónapjának, hanem negyedévének a vége. Egyes tarifaszerződések azonban abszolút felmondási tilalommal védik azokat a munkavállalókat, akik több éve ugyanannál az üzemnél dolgoznak.499 E most ismertetett szabályokkal kapcsolatosan szükséges azonban arra utalni, hogy a Német Alkotmánybíróság 1991. április elején meghozott határozata értelmében az alkalmazottak és a munkások egymástól eltérő alapfelmondási idejét egységesíteni kell. Az erre vonatkozó törvénymódosítási javaslat szerint az alapfelmondási idő egységesen a tárgynegyedévet követő 4 hétben kerülne megállapításra.

Az osztrák munkajogban az ABGB 1159. §-a alapján a munkaszerződés alapfelmondási ideje 14 nap, alkalmazott esetében pedig 30 nap. A felmondást a munkáltató gyakorolja, alkalmazott (Angestellte) esetében a felmondási idő 2 évi szolgálat elérésénél 6 hétre, 2–5 év közötti szolgálati időnél 2 hónapra, 5 éven túl 3 hónapra, 15 évet meghaladónál 4 hónapra, 25 évi szolgálat után pedig 5 hónapra hosszabbodik meg. Munkások (Arbeiter) esetén és egyes munkaköröknél ágazati kollektív szerződésekkel lehetőség van 14 napnál hosszabb felmondási idő megállapítására is. Ez előfordul a napi vagy a darabbérben foglalkoztatott munkások esetén is, meghosszabbítva a csak egynapos törvényes felmondási időt. Ha alkalmazott (Angestellte) mond fel, ő csak a hónap végén mondhat fel (Kündigungstermin) és csak a következő hónap elején kezdődik a felmondási idő (Kündigungsfrist), a munkás azonban bármikor felmondhat 30 napos felmondási idővel.500

A Holland Királyságban munkások esetén egységesen 6 hét a felmondási idő, 4 hét pedig akkor, ha a munkavállalónak havi fizetése van. Különleges felmondási idő a csődeljárásnál és a munkáltatót érintő adósmoratóriumnál érvényesül, amikor 6 hónap a felmondási idő, de csak az olyan munkavállaló javára, aki legalább 5 éves határidőre vagy élethossziglanra kötött munkaszerződést. E minimum figyelembevételével az egyes ágazatokat érintve a részletes szabályozást a kollektív szerződések adják. Alkalmazottaknál a minimális felmondási idő 1 hónap, ami a szolgálati évek számának arányában további 1-1 hónappal meghosszabbodik, amelynek felső határa azonban nem több 13 hónapnál. Ha a munkáltató javára gazdasági krízishelyzetben a munkavállaló mond fel, egy évet meg nem haladó szolgálat esetén is 1 hónapi felmondási időre jogosult, ami minden ledolgozott további 2 év után újabb 1-1 hónappal, legfeljebb azonban 6 hónapra meghosszabbodik.501

Franciaországban az 1958. február 19-ei törvénnyel módosított 1928. július 19-ei törvény, valamint az „Usance” (általános gyakorlatot tartalmazó gyűjtemény) a minimális felmondási időt a munkáltató részéről történő felmondás esetében 6 hónapban, a munkavállaló részéről történő felmondásnál pedig 1 hónapban állapítja meg. Ettől azonban az egyes szakmákban kötött tarifaszerződések eltérhetnek. Az 1981. január 7-ei törvénnyel módosított Mt. 122-31-1. cikkelye szerint 2 hónapos felmentési idő jár a munkavállalónak, ha a munkaadó mond fel. A munkaadó azonban a felmentési időt 2 havi fizetéssel megválthatja.502

A belga jogban az 1978. július 8-án kiadott „Munkaszerződési Törvény” értelmében, ha a munkáltató munkásnak mond fel, 28 munkanap a felmondási idő, amely a felmondást követő héttel kezdődik. Ha viszont ugyanannál a vállalatnál a munkavállaló 20 évet ledolgozott, a felmondási idő 56 munkanapra tolódik ki. Alkalmazott esetében, ha a munkáltató mond fel, és ha az alkalmazott évi jövedelme nem haladja meg a 684 000 belga Fr-ot, 5 évnél kevesebb szolgálati idő esetén a felmondási idő 3 hónap. Minden további elkezdett 5 évvel ez az idő 3–3 hónappal meghosszabbodik. Ha az alkalmazott évi jövedelme a 684 000 belga Fr-ot meghaladja, a felmondási időt a felek megegyezése állapítja meg, amely azonban nem lehet kevesebb, mint az előbb ismertetett, csak több. Abban az esetben, ha az alkalmazott mond fel a munkáltatónak, évi 684 000 Fr jövedelem alatt a felmondási idő 4–5 hónapnál, évi 684 000 Fr jövedelem felett 6 hónapnál magasabb nem lehet. A munkaügyi bíróság azonban indokolt esetben ennél hosszabb időt is megállapíthat. A belga jog az alkalmazottaknál emellett a viszontfelmondást is ismeri. E szerint abban az esetben, ha a munkáltató által felmondásban részesült alkalmazott viszontfelmondással él azért, mert új állást talált magának, a felek külön szerződéssel rövidebb határidőben is megállapodhatnak, amely azonban az alkalmazott érdekeire tekintettel a fent közölt jövedelemszint alatt az 1 hónapot, felette pedig a 6 hónapot nem haladhatja meg. 6 hónapot meghaladó időt a bíróság sem állapíthat meg.503 Ha munkavállaló mond fel, a felmondási idő 20 évi szolgálati idővel való rendelkezés esetén 14 nap, 20 év felettinél pedig 8 nap. Ez munkásra és alkalmazottra egyaránt vonatkozik. A felmondási idő kezdete mind a két munkavállalói alakzatnál egyformán a felmondás közlését követő hét első napja, vagyis hétfő.504

A Luxemburgi Nagyhercegségben a felmondási idő alkalmazott és munkás esetében egységesen a szolgálati évektől függ. A felmondási idő azonban a két csoportot érintően különböző. Ha a munkáltató mond fel, 5 év alatti szolgálati idő esetén a felmondási idő: munkásnál 2 hónap, alkalmazottnál semmi, 5 éven felül 10 évig munkásnál 4 hónap, alkalmazottnál 5 hónap, 10 és 15 év között munkásnál 6 hónap, alkalmazottnál 8 hónap. Munkásnál ez a legmagasabb felmondási idő. Alkalmazottak esetében a szolgálati idő további 5 évenkénti növekedésével a felmondási idő 9, 12 és 15 hónapra emelkedik, 30 éves szolgálat esetében pedig eléri a 18 hónapot. Alkalmazottak esetében ez a felmondási idő maximuma. Ha a munkavállaló mond fel, a felmondási idő alkalmazottnál és munkásnál egyaránt 5 évet el nem érő szolgálat esetén 1 hónap, 10 évet el nem érő szolgálati idő esetén 2 hónap, 10 éven felül pedig 3 hónap. Ennél magasabb felmondási időt a munkáltató nem köthet ki. A felmondási idő egy részére új munkahely keresése céljából a munkavállalót fel kell menteni a munkavégzés alól. A felmentés időtartamát tarifaszerződés vagy a felek megegyezése szabályozza. Tarifaszerződéses rendezés hiányában azonban a munkavállaló legalább 6 nap munka alóli felmentésre jogosult.505

Olaszországban az 1924. évi 1835. törvény értelmében a felmondási idő a szolgálati időtől, valamint a munkakör jellegétől és a munkavállaló szakmai minősítésétől függ.506 A 30 napos alapfelmondási idő figyelembevételével hasonló megoldást alkalmaz a spanyol és a portugál mukajog is.507

Spanyolországban és Portugáliában a felmondási idő 30 nap, amely azonban munkáltatói felmondás esetén a szolgálati idő hosszának függvényében szintén lépcsőzetesen maximum 60 napra emelkedik. Ennél magasabb felmondási időben azonban a felek megállapodhatnak.

A dán jogban a FUL 2. artikulusa rendezi a felmondást. E szerint, ha a munkáltató mond fel: alkalmazottaknál 6 hónapnál rövidebb szolgálati idő esetén 1 hónap, 6 hónapnál hosszabb szolgálati idő esetén 3 hónap a felmondási idő. Munkásoknál a felmondást a tarifaszerződések különbözőképpen szabályozzák, alapkritériumként azonban egyéves szolgálati idő alatt nincs felmondási idő, ettől számítva a felmondási idő évenként egy-egy héttel növekszik, 5–6 éves szolgálati idő után eléri a 60–65 napot, 10 éves szolgálatot meghaladóan pedig az 5–6 hónapot. A munkavállaló részéről történő felmondás nincs szabályozva. A FUL csak annyit mond, hogy olyan megfelelő felmondási időt kell megállapítani, amely mindkét fél érdekeinek megfelel. Ez alkalmazottak esetében a FUL szerint 1–3 hónap. Munkásoknál is ezt alkalmazzák, és a bírói gyakorlat is ezt követi. 3 hónapot meghaladó felmondási időt a bírói gyakorlat sem állapít meg.508

A svéd megoldás bizonyos mértékig eltér az eddigiektől, mivel a szolgálati idő mellett a munkavállaló életkora is figyelembevételre kerül. 6 havi vagy 2 éven belül összesen 12 havi megszakításos szolgálati viszony esetén 30 nap az alapfelmondási idő, amely 25 éves életkor betöltésével 3 hónapra és további 5 évenként egy-egy hónappal, a 45. életév elérésével pedig 6 hónapra hosszabbodik meg.509 A felmondási idő 2 évet elérő szolgálati időnél 1 hónap. Ezt követően 10 évi szolgálati idő eléréséig évente egy, egy hónappal növekszik, 10 évi szolgálati idő elteltével pedig 6 hónapra hosszabbodik meg. Kollektív és/vagy munkaszerződés ennél hosszabb felmondási időt is megállapíthat. A munkavállaló részéről történő felmondás vagy konkrét megegyezés tárgyát képezi, vagy annak módját a munkaszerződésbe foglalják, nem egyszer pedig kollektív szerződés rögzít. A többi kérdés rendezése a dán joghoz hasonló.510

A finn megoldásban a felmondási idő munkáltatói felmondásnál 1 hónap és 1 év közötti szolgálati viszony esetén 14 nap, 1 év és 4 év közöttinél 1 hónap, 4 év és 6 év közöttinél 2 hónap, 6 és 12 év közöttinél 4 hónap, 1 éven felül pedig 6 hónap.511 A munkavállalónak álláskeresési célból ugyanakkor 1 hónapos felmondási idő esetén 5 munkanap, 1 és 4 hónap közötti felmondási időnél 10 munkanap, a 4 havit meghaladónál pedig 20 nap munkavégzés alóli mentesítés jár. Ha a munkavállaló mond fel, a felmondási idő 5 év alatti szolgálat esetén 14 nap, 5 év felett pedig 1 hónap. Munkavégzés alóli mentesülésre igényt azonban nem támaszthat.512

Az Egyesült Királyság joga szerint a felmondási idő hosszát a tarifaszerződés határozza meg. A tételesjogilag (EPCA 1978. 49. §) meghatározott legkisebb felmondási idő az adott munkahelyen ledolgozott évek számától függ. Akár a munkáltató mond fel, akár a munkavállaló, a felmondási idő annyi hét, ahány évi szolgálati idővel a munkavállaló rendelkezik, a 12 hetet azonban nem haladhatja meg.513 Szerződéses felmondás esetében, ha azzal a munkáltató él, a felmondási idő maximálisan 6 hónapban, míg a munkavállaló által közölt felmondásnál a felmondási idő ennek a fele. Az Employment Rigs Act alapján történő munkáltatói felmondás esetén, ha a munkavállaló 1 és 2 év közötti szolgálati idővel rendelkezik, a felmondási idő 1 hét, 2 és 3 év közötti szolgálati időnél 2 hét, minden további év után 1-1 hét, ami maximálisan 12 hétre mehet fel. Felmondás-megállapodással viszont mind a szerződéses, mind a törvényen alapú felmondásnál lehetőség van arra, hogy a felek a felmondási időt mellőzzék és helyette pénzbeli kártalanításban állapodjanak meg.514

Írországban a munkáltató részéről történő felmondás esetén az 1973. Employment Rights Act alapján a munkavállalónak a munkáltatónál letöltött 13 hét és év közötti szolgálat után 1 hét, 2–5 év közöttinél 2 hét, 5–10 év közötti után 4 hét, 10–15 év közötti esetében 6 hét, azon felülinél pedig 8 hét felmondási idő jár. Ennél hosszabb felmondási idő tarifa- vagy munkaszerződéssel a felek megegyezése alapján megállapítható.

Lengyelországban a munkáltató részéről történő felmondásnál a munkavállalónak a szolgálati ideje függvényében felmondási idő jár, amely 6 hónapnál rövidebb szolgálati idő esetén 2 hét, 3 évet meghaladónál pedig 3 hónap. Helyettesítési szerződésnél a felmondási idő 3 nap. A Kodex Prace-ban meghatározott felmondási időktől szerződéssel kedvezőbb irányban eltérési lehetőség áll fenn. A kialakult gyakorlatban a maximális felmondási idő többnyire 6 hónap.515 A próbaidő alatt a munkáltató és a munkavállaló egyaránt felmondhat. Ha azonban a munkáltató mond fel, a munkavállalónak 2 hetet meg nem haladó próbaidőnél 3 nap, 2 hetet meghaladónál 1 hét, a maximum 3 hónapig tartó próbaidőnél 2 hét felmondási idő jár.516

A cseh munkajogban a munkaviszonyból fakadó kötelezettségek súlyos vagy kevésbé súlyos, de többször történő megsértése kivételével a munkáltatói felmondás esetén a munkavállaló részére legalább egy hónapi felmondási idő jár, de meg lehet állapodni hosszabb felmondási időben is. A felmondási idő tekintetében a cseh jog is a német joghoz hasonlóan a függő munkánál hosszabb felmondási időket állapít meg, mint a szabad szolgálati szerződés felmondása esetén az utóbbi könnyebb elhelyezkedési lehetőségei miatt.517

A román megoldás szerint a munkáltató részéről közölt felmondás esetén az alap felmondási idő 15, bizonyos esetekben 20 nap, ami a szolgálati idővel arányosan 6 hónapra növekszik. Munkáltatói felmondás esetén a felmondási idő 15 nap, vezető beosztásúnál 20 nap. A felmondást a munkáltató és a munkavállaló egyaránt írásban köteles közölni, a munkáltató pedig még a felmondás okát is.518