Nádas György, Prugberger Tamás

Európai és magyar összehasonlító munka- és közszolgálati jog


2. § Az üzemi-vállalati munkavállalói érdekképviselet a közép-kelet-európai államokban

Lengyelországban az állami vállalatokról és az üzemi önigazgatásról szóló 1981. szeptember 25-ei törvény értelmében minden állami érdekeltségű ipari, kereskedelmi és mezőgazdasági gazdálkodó szervezetnél a nyugat-európai üzemi tanácsokra emlékeztető együttes döntési jogkörrel munkástanácsok működtek. E munkástanácsi rendszer nem hasonlít sem az 1956-os magyar munkástanácsokhoz, sem pedig a mai magyar munkástanácsokhoz. Az 1956-os forradalom alatt megalakult és a vállalati dolgozók által megválasztott munkástanácsok ugyanis önigazgatási jelleggel átvették a vállalat teljes irányítását, míg a mai munkástanácsok szakszervezeti funkciót látnak el. Ezzel szemben a lengyel vállalati munkástanácsok az állami vállalatoknál a vállalatvezetés partnerei voltak, és a nyugat-európai üzemi tanácsokhoz hasonlóan közreműködtek a vállalat vezetésében. Mivelhogy a munkástanácsoknak nemcsak véleményezői és javaslattevő, valamint ellenőrző, hanem döntésrészvételi szerepük is volt (Mitbestimmungsrecht), a lengyel munkavállalói érdekképviseletnek ez az intézménye a német–osztrák–holland üzemi tanácsi rendszerhez hasonlított.920 Úgy tűnik, hogy a vállalati munkástanácsok az állami vállalatok privatizációjával elvesztik jelentőségüket, és a vállalatokban, valamint az üzemekben is a szakszervezet veszi át az ott dolgozó munkavállalók közvetlen érdekképviseletét a vállalatvezetéssel szemben. Az új Szt. megjelenése óta ui. a szakszervezetek vették át az üzemi tanács funkcióit, és gyakorolják az addig őket megilletett ellenőrzési jogokat a munkahelyi környezet (üzemhigiénia és üzembiztonság) felett, továbbá az együttes döntést a vállalati munkarend kiadása, a szabadságolási ütemterv, valamint a munkavállalók egyéni érdekeinek a védelme terén. Ezzel összefüggésben nemcsak – a magyar szabályozáshoz hasonlóan – a tagjaikat érintő egyéni munkajogvitákban jogosultak fellépni a munkáltatóval szemben, hanem az általuk nem szervezett munkavállalók érdekében is, ha arra tőlük megbízást kapnak.921 Úgy tűnik, hogy a lengyel munkajogi szakirodalom a szakszervezeteknek az üzemi életbe való előnyomulását ambivalens módon értékeli. Nem tartja teljesen elvetendőnek, azt azonban igen, hogy mindez az üzemi tanácsrendszer teljes kiszorítását vonja maga után.922 E kiszorításra utal a már érintett lengyel Szt.-nek, valamint Paktumnak több pontja, amely a szakszervezetek vállalati és üzemi érdek-képviseleti jogainak kiterjesztéséről szól. Ezért az újabb jogirodalom már hangot ad annak, hogy német mintára be kellene vezetni az üzemi tanácsi rendszert. A jelenlegi kompromisszum az, hogy az állami érdekeltségű vállalatok üzemeiben létrehozták és működtetik az üzemi tanácsokat, míg a privát szféra üzemeiben, ha nincs üzemi szakszervezeti képviselet, a szakszervezet jogait az erre az esetre megszervezendő üt. gyakorolja, ideértve a sztrájkszervezés jogát is.923
Csehországban és Szlovákiában az üzemi tanácsi rendszernek – ellentétben Lengyelországgal – az 1938-as hitleri megszállásig volt csak hagyománya. A német protektorátus időszaka alatt felszámolt cseh üzemi tanácsi rendszert a 40 év reálszocialista rezsimje nem állította helyre, nem volt hagyománya. E hagyománynélküliségre vezeti vissza Kostecska azt, hogy a Cseh és a Szlovák Köztársaságban miért nem alakult ki a rendszerváltás után sem a nyugat-európai mintájú üzemi tanácsi rendszer.924 Megítélésünk szerint azonban a szétválást követően Csehország egyre erőteljesebb közeledése Nyugat-Európához és távolodása a közép-kelet-európai régiótól előbb vagy utóbb az üzemitanács-rendszer meghonosításához fog vezetni, már csak azért is, mert az I. világháborút követő Csehszlovák Köztársaságban német hatásra ismert volt. Jóslatunk beigazolódott, mivel mindkét állam az EU-taggá válás miatt az európai üzemi tanácsról szóló 45/94. EK Irányelv hatására a lengyel megoldáshoz hasonlóan szubszidiárius módon alakította ki az üzemi tanácsot, amely akkor alakítható meg magán-, és közszolgálati munkahelyen egyaránt, ha a munkahelyen nem működik szakszervezet. Bár főszabályként csak információs és konzultációs joggal rendelkezik, azonban kollektív szerződést helyettesítve munkahelyi megállapodást köthet a munkáltatóval ahhoz hasonlóan, miként ez Magyarországon is az Orbán-kormány alatt fennállott.925 Szlovéniában, Horvátországban és Boszniában, ha az üzemi kollektíva 15%-a kívánja, az üzemi tanácsot meg kell alakítani. Tagjai 100 munkavállaló alatt 15%, 100 főn felül 25% bérpótlékot kapnak. Szlovéniában és Horvátországban működésük, szervezetük és jogosítványaik a némethez hasonlóan átfogja az információs és a konzultációs jogon felül az együttműködési jogkört is.926 Boszniában azonban jelenleg mindez formális.927 Ami a lengyelországi helyzetmegítélést illeti, Waclav Szubert úgy látja, hogy a szakszervezeteknek üzemi szinten is bekövetkezett megerősödése ellenére a munkástanácsi gyökerekbe ágyazott, 1981-ben legutoljára szabályozott üzemi önigazgatás a mély hagyományok következtében szükségszerűen újból előtérbe fog kerülni, amely a nyugat-európai üzemitanács-rendszer irányában fog továbbfejlődni.928
Bulgáriában az Mt. legutóbbi módosítása az együttdöntési jogot is deklarálva (tételesen azonban nem meghatározva) bevezette az „általános üzemi gyűlés” intézményét, amely nagy létszám esetén küldöttgyűlésként, ténylegesen azonban üt.-ként működik az üzemi szakszervezettel párhuzamosan.929 Szlovéniában az 1994. évi Üzemi Alkotmány, Horvátországban pedig az 1995. évi új Mt. vezette be az üzemitanács-rendszert német mintára, de csak konzultációs és információs joggal felruházva.930 Ezzel szemben Romániában – ahogy erre már az előbbiekben utaltunk –, ha egy adott vállalatnál vagy üzemnél nem működik szakszervezet, akkor a szakszervezet jogait a vállalat, illetőleg az üzem dolgozóinak közgyűlése – mint munkahelyi közösség – gyakorolja, amely ez esetben a vállalati/üzemi vezetésnek a kollektív szerződések megkötése terén tárgyalópartnere.931
A Szovjetunió egyes utódállamaiban – mindenekelőtt Oroszországban – ugyancsak a vállalati közgyűlés mint munkavállalói érdekvédelmi szervezet kezd a szakszervezet mellett a vállalatvezetés partnereként fellépni, döntésrészvételi jogokat igényelve a vállalatvezetésben. Ezt figyelembe véve az 1992. évi Mt. novella tételesjogilag is elismerte az üzemi közgyűlés intézményét, és annak hatáskörébe adta az üzemi kollektív szerződés jóváhagyását. Ez a megoldás kicsit hasonlít a magyar Mt. 33. §-ának (6) bekezdésében szabályozott azon megoldáshoz, amikor a 65%-os reprezentativitást felmutatni nem tudó szakszervezetek által kötött kollektív szerződés érvényessé válásához a munkavállalók hozzájárulása szükséges. Ezen túlmenően pedig ennél a megoldásnál a kollektív szerződés és az üzemi megállapodás összemosódik egymással.932 Bár az üzemi tanács kiépítésének a gondolata 1988-ban is felmerült, ez azonban lekerült a napirendről. Ennek ellenére ez az alulról elindult és a jog által is elismert folyamat a munkavállalók részéről egy egészséges érdekvédelmi önszerveződést jelent, hasonlóan, mint a munkavállalói önigazgatási üzemek kiépítésének ismét felmerülő gondolata.
Az Európai Üzemi Tanácsot illeti, a Magyarországhoz hasonlóan elsőkörű EU-tagfelvételi esélyes három közép-európai volt szocialista ország – annak ellenére, hogy nem, vagy csak kiegészítő jelleggel ismeri az üzemi tanács intézményét – becikkelyezte az Európai Üzemi Tanácsot. Ez a három ország Csehország, Szlovákia és Lengyelország. A két délszláv államban, Szlovéniában és Horvátországban erre már korábban is sor került a német–osztrák üzemi alkotmány hatására.933
Ami a balti államokat illeti, Észtországban, ha a munkavállalói létszám a 10 főt eléri, de 50 fő alatt van, munkavállalói megbízottat kell választani, 50 fős létszám felett pedig munkakörnyezeti tanácsot kell létrehozni, amelynek felét a belga üzemi tanácsi megoldáshoz hasonlóan a szakszervezetek jelölése alapján a munkavállalók választják meg, míg a másik felét a munkáltató delegálja. A tanácsot információs, konzultációs, véleményezési és üzembiztonság-ellenőrzési, valamint intézkedési jog illeti meg, a tanács tagjait pedig ebbéli munkájukért heti 2 óra munkaidőkedvezmény.934 Lettország 2002 júniusában vezette be német–osztrák–szlovén mintára az üzemi tanácsot, információigénylési, konzultációs, véleménynyilvánítási, a munkakörülményeket, a munkabiztonságot, valamint az akkordbérkérdésekben együttdöntési jogosultsággal rendelkezik. Amennyiben a munkahelyen szakszervezeti képviselet nincsen, az üzemi tanács jogosult a munkavállalói közgyűlést összehívni, amely jóváhagyja a kollektív szerződést helyettesítő üzemi megállapodást.935 Litvániában a 2002. évi Mt. 18. cikkelye értelmében a lengyel, a cseh és a szlovák megoldáshoz hasonlóan üzemi tanácsot szubszidiáriusan csak akkor lehet választani, ha munkahelyi szakszervezet nem működik. Ez az üzemi tanács a Lettországihoz hasonlóan gyakorolja a szakszervezeti érdekvédelmet is helyettesítő jogosítványokat.936
920 Prugberger T.: A munkavégzés és a dolgozói érdekvédelem szabályozása a vállalatoknál és a szövetkezeteknél. MTA Államtudományi Kut. Programiroda kiadványa. Budapest, 1987. 89–90. o. (Lengyelország); Jura Europae (Droit du travail – Arbeitsrecht) C. H. Beck, München–Berlin–Paris. I. Band. 10-50. II. C. 7–14. (Németország); II. Band 60-50. II. C.; Strasser, W.: Kollektives Arbeitsrecht. Manzse. Wien, 1989.
921 Lengyel Szt. 30. § 3–5. pont.
922 Lengyel Szt. 30. § 3–5. pont; Szubert, W.: Betrachtung über Modelle des Arbeitsrechtes aus polnischer Sicht. Osteuropa Recht. 1991/ 1. sz. 35–36. o.
923 Szurgacz: 194.; Sewerynski: Betriebsräte mit Streikrecht. A + R. 6/1996. 204–205. o.; Sobatka, E.: Workshop OBS.
924 Kostecka (1992): 322. o.
925 Schrameyer: 335. o.
926 Kohl–Platzer: 61–62. és 65–66. o.
927 Heka: 35. o.; Avec, Fr.: Az új szlovén Munkatörvénykönyv (megjelenés alatt). In: Napi Jogász, 2000. novemberi szám. E két államban az üt. hozzájárulása nélkül nem lehet felmondani 60 éven felüli férfinak, illetve 55 év felüli, valamint terhes nőnek, továbbá nem lehet munkavállalóról adatot harmadik személynek kiszolgáltatni.
928 Prugberger: A Boszniai Szerb Köztársaság új Munka Törvénykönyvének előkészületei. Magyar Jogász, 2001/2. sz. 415–416. o.
929 Szubert: 41. és köv. o.
930 Kreuter–Potocjak: 443. o.; Stanajovic, M.: Workshop OBS.
931 A román Mt. módosításáról szóló 1991. évi 13. törvény.
932 Berki: 42. o.; Heger–Weller: 466–467. o.
933 Hüttlava, Int. Conf. 26–27 April, 2001.; Madliak, kézirat.
934 Kohl–Platzer: 39–40. o.
935 Kohl–Platzer: 43–44. o.
936 Kohl–Platzer: 50. o.

Európai és magyar összehasonlító munka- és közszolgálati jog

Tartalomjegyzék


Kiadó: Wolters Kluwer Kft.

Online megjelenés éve: 2016

ISBN: 978 963 295 620 6

A hetedik kiadásban megjelenő mű a magyar munkajogi szabályozást középpontba állítva összehasonlító elemzést ad az európai országok hasonló szabályairól, az eltérések vagy a hasonlóságok indokairól. A könyv átdolgozását az új Munka Törvénykönyve, a közszolgálati törvény megalkotása és a közalkalmazotti törvény jelentős módosulása indokolta. A mű két alappillére az individuális munkajog (a munkaviszony szereplői és a munkaviszony tartalma), illetve a kollektív munkajog (kollektív szerződés, szakszervezet, üzemi tanács).

A könyv a jogi felsőoktatás tankönyve, de a feldolgozás teljessége és mélysége miatt e körön túlmutatva haszonnal forgathatják a munkajog gyakorlati szakemberei és a jogalkalmazók is.

Hivatkozás: https://mersz.hu/prugberger-nadas-europai-es-magyar-osszehasonlito-munka-es-kozszolgalati-jog//

BibTeXEndNoteMendeleyZotero

Kivonat
fullscreenclose
printsave