Lapsánszky András (szerk.)

Közigazgatási jog I.

A szakigazgatás általános alapjai, nemzetközi összefüggései. Az állami alapfunkciók igazgatása


Az ügyvédi kamara történeti kialakulásának vázlata

A modern történeti fejlődést vizsgálva azt láthatjuk, hogy Magyarországon a XIX. század elején indult el a szabadtársulásos alapon szerveződő ügyvédi-jogászi egyesületek létrehozása, melyek a tagság érdekvédelmét, tudományos továbbképzését, illetve a jogtudomány népszerűsítését és fejlesztését tekintették fő feladatuknak.417 Budapesten, már 1865-ben megtörténtek az első lépések az ügyvédi egylet megszervezése céljából, és 1867 őszén 40 alapító taggal megalakult a Budapesti Ügyvédi Egylet.418 Az Országgyűlés 1874-ben megalkotta az ügyvédekre vonatkozó első rendtartást, és az új érdekképviseletek alapvető feladatául „az ügyvédi kar erkölcsi tekintélyének megóvását, az ügyvédek jogainak megvédését és kötelességeik teljesítésének ellenőrzését, továbbá a jogszolgáltatás és ügyvédség terén mutatkozó hiányok orvoslását, valamint az időszerű reformok iránti véleményadását s javaslattételét” szabta meg. A törvény jogszabályi szinten rögzítette az ügyvéddé válás feltételeit és a megszűnés eseteit. A törvény szabályozta az ügyvédek jogait és kötelezettségeit, az ügyvédjelöltek státuszát, az ügyvédi vizsgát, és nem utolsósorban az ügyvédi kamarákra és választmányokra vonatkozó rendelkezéseket is. Megteremtette a jogalapot az ügyvédi kamarák létrehozására, autonómiát biztosítva számukra a kamarai tevékenység végzéséhez. A kamarák saját testületeket alkothattak. Minden kamarában volt egy választmány, amely az elnökből, az alelnökből és legalább 12 tagból állt, valamint egy közgyűlés, melynek meghatározott ügyrend szerinti ülésein minden tag jogosult volt részt venni. Az ügyvédi kamarák számát és illetékességi területét a törvény alapján kiadott igazságügy miniszteri rendelet szabályozta. A törvény kamarai tagnak tekintett minden olyan hazai okleveles ügyvédet, aki az illető kamarai kerületben lakott, és akit a kamara névjegyzékébe beiktattak.

Közigazgatási jog I.

Tartalomjegyzék


Kiadó: Wolters Kluwer Kft.

Online megjelenés éve: 2016

ISBN: 978 963 295 623 7

A könyv megalkotásakor a szerzők és a kiadó kettős célt tűzött ki maga elé. E könyv egyrészt tankönyv, amely összefoglalja a közigazgatási jog különös részét, az egyes ágazatok joganyagát. Másrészt a mű szakkönyvi célzattal, tartalommal is készült, azaz a könyvben szereplő kiemelt szakigazgatási területekkel foglalkozó szakemberek számára is fontos és elméleti jelentőségű ismeretanyagot közvetít.

E szakkönyvi jelleget szolgálják a könyvben az összehasonlító és a történeti elemzések, illetve a lehetséges szabályozási módszerek, modellek, alapvető jogintézmények és fogalmi keretek elemzései.

Oktatási szempontból nézve pedig a könyv sajátossága, hogy alapvetően nem a vonatkozó jogszabályok leírását, puszta ismertetését tartalmazza, hanem az adott ágazat általános jellemzőit foglalja össze: a közigazgatási beavatkozás okait, indokait, szükségességét, történetét, nemzetközi (különösen Európai Uniós) összefüggéseit, illetve a szabályozás lehetséges módszereit, modelljeit.

A hazai jogi karok közigazgatási jogi tanszékei, valamint a Nemzeti Közszolgálati Egyetem összefogásában készült.

A könyv három kötetben jelenik meg, egyes kötetei a szakigazgatási ágazatokat tematikus csoportosításban tárgyalják.

- Az első kötet a szakigazgatási jog alapjait és az állami alapfunkciókat,

- a második kötet a gazdaságot és infrastruktúrát,

- a harmadik kötet pedig a humánigazgatást érintő területeket tárgyalja.

Hivatkozás: https://mersz.hu/lapsanszky-kozigazgatasi-jog-i//

BibTeXEndNoteMendeleyZotero

Kivonat
fullscreenclose
printsave