Magyarországon az első közforgalmú vasút a Pest és Kőbánya közötti 7,5 km távolságon megépült lebegő lóvasút volt, melyet 1827-ben helyeztek üzembe.946 A vasútépítés természetesen számos jogi kérdést is felvetett, amelyek megválaszolásaként 1836-ban került elfogadásra az Ország köz-javát és kereskedését gyarapító magános vállalatokról szóló 1836. évi XXV. törvénycikk. A törvény központi eleme a vasútvonalak építése miatti kisajátítás rendezése volt, a vasútépítés már valamivel korábban megjelent a közérdekű célok között. Az országgyűlésben az 1836-os törvény előkészítése során előremutató viták zajlottak: az egyik lényeges kérdés az volt, hogy az infrastruktúraberuházás megtérülését követően átszálljon-e a vasúti pálya tulajdonjoga az államra947. További fontos kérdés volt, hogy legyen-e hatósági áras a szállítási szolgáltatás és ki állapítsa meg az árakat, de végül a vállalkozással kötendő (koncessziós) szerződés lényeges elemévé vált az ármegállapítás. A harmadik fontos felismerése az országgyűlésnek az volt, hogy – a külföldi előképektől eltérően – a vasút létesítésére az engedélyt ne az országgyűlés, hanem egy kiküldött bizottmány (vagyis egy közigazgatási hatóság) adja meg. Ez a bizottmány tulajdonképpen a vasúti igazgatást végző közigazgatási hatóság lett volna, de felállításához a császár csak 1846-ban járult hozzá, 1836-ban e javaslatot nem támogatta. A törvénycikkben ezért a 13 legsürgősebben kiépítendő vasútvonal végpontjai is rögzítésre kerültek, hogy a következő országgyűlésig terjedő időtartamban meg lehessen kezdeni az építkezéseket.948 Az első igazán jelentős közforgalmú vasúti pályát Pozsony és Nagyszombat között 1846. június 1-jén nyitották meg, amelyet elsősorban lóvasúti közlekedésre terveztek, de már úgy építették meg, hogy azon gőzvontatású vasút is tudjon közlekedni. Az első gőzüzemű vasút megnyitása a Pest és Vác között épült vonalon, 1846. július 15-én a hazai vasúti közlekedés tényleges kezdetének is tekinthető. Hatalmas fejlődés vette ekkor kezdetét, 1875-re 6411 km vasúti pálya szelte át a Magyar Királyságot. Az ország vasúthálózata legnagyobb kiterjedését 1919-ben érte el, 22 869 km-rel.949 Már a vasútépítés kezdeti szakaszában nyilvánvalóvá vált az állami szerepvállalás szükségessége, mivel a vasútépítő magántársaságok egymás után mentek csődbe, illetve nehezen tudták a szükséges forrásokat a piacról összegyűjteni. Így hamar megjelentek a vasutak államosítására irányuló törekvések, s az időközben szerzett tapasztalatok az egész világon azt mutatták, hogy a vasúti közlekedés akkor használható fel igazán hatékonyan az állam kereskedelmi, politikai és gazdasági célkitűzéseihez, ha az intézmény közvetlenül az állam irányítása alá kerül. Az 1850-ben a csődbe ment Magyar Középponti Vasút Társaság részvényeinek felvásárlása tekinthető a magyar állam első tulajdonosi szerepvállalásának a vasút terén.950 A kiegyezést követően, 1868-ban az Északi Vasút néven épített vonal felvásárlásával kezdte meg működését a Magyar Királyi Államvasutak Üzletigazgatósága, mely az 1881-ben történt átszervezés után, mint a Magyar Királyi Államvasutak Igazgatósága működött tovább. Az átfogó államosítás, amellyel az egységes működtetésű vasutat létrehozták, 1894-ben történt. Akkor majd száz kisebb-nagyobb magántársaságot olvasztottak be az állami vasútba.951 Ekkortól tekinthetjük a közforgalmú közlekedési szolgáltatások biztosítását állami feladatnak.