Az NPM társadalombarát aspektusait érdemes megkülöböztetni a piacbarát NPM tulajdonságaitól. Már csak azért is, mert a legutóbbi évek fejlődése is arra mutat, hogy az NPM-et leginkább alkalmazó angolszász országokban is előtérbe került a társadalom–állam kapcsolat fejlesztése. Ez nagyrészt a 2008-as válság következménye, melyben világossá vált, hogy a piac a válság idején önmagát is alig tudja megmenteni, sőt éppenséggel állami, közösségi segítségre szorul, miközben korábbi társadalmi funkcióit nem vagy csak csökkent mértékben képes ellátni. A társadalmi problémákra nyitott közigazgatástudomány újraéledését jelzi Frederickson és Box műveinek újrafelfedezése, újrakiadása. Az idős Fredericksont az American Society of Public Administration azzal tisztelte meg, hogy még életében díjat alapított a tiszteletére. Ha megfigyeljük, hogy kik kapták az ASPA Dwight Waldo díját munkásságukért az elmúlt években, akkor megtaláljuk John M. Bryson-t (2011), aki civil szervezetek és nonprofit menedzsment témakörben publikált az elmúlt években, vagy a Kansas University professzorát, Rosemary O’Leary-t (2014), akinek kutatási témája a kollaboratív, azaz a civil szervezetekkel együttműködő kormányzás és általánosságban a társadalom–állam kapcsolat a döntéshozatali, részvételi folyamatokon keresztül. Látható, hogy egyes meghatározó műhelyek határozottan elmozdultak a társadalombarát közigazgatás paradigmája irányába, még ha – természetesen – nem is mindenki. Mindezt azért fejtettem ki ilyen részletesen, mert a hazai képzésben is figyelembe kell venni a nemzetközi irányokat – méghozzá lehetőleg valós időben, hiszen könnyű belátni, hogy a tegnap leckéinek ismételgetése nem segíti a hazai közigazgatás-tudomány fejlődését. A világszínvonalhoz akkor kerülnek közelebb a hallgatók, ha van bizonyos képük arról, hogy egyetemi hallgatótársaik más – a tudományterületen vezetőnek számító – országok élvonalbeli intézményeiben milyen kérdésekkel találkoznak, milyen szellemben sajátítják el tudásukat.