A közpolitika fogalmát Bayer lényegretörően a politika tartalmi oldalaként definiálja: a különböző politikai programok megvalósulására irányuló materiális politika, amely a rendelkezésre álló eszközök és erőforrások oldaláról tekintve kifejezetten a kormányzati döntéshozatali pozícióból realizálható.117 Ez a megközelítés is jelzi, hogy a közpolitika egyre szorosabban kapcsolódik a napi kormányzati politizálás célkitűzéseihez, egyre erőteljesebben alárendelődik. Az aktuálpolitikától való relatív elkülönülés mégis megvalósul olyan, jellemzően középtávra (általában adott kormányzati, törvényhozási ciklus) szóló stratégiai tervezési koncepciók megalkotásával, amelyek kiterjedt cselekvési terveket irányoznak elő az állami-kormányzati intézményi szektor számára. A közpolitika, kormányzati politika alakításának folyamatát nemcsak önmagában, hanem tágabb társadalmi környezetében is érdemes vizsgálni. A társadalom felől érkeznek a külső inputok (társadalmi igények, elvárások és a felhasználandó erőforrások), amelyekre a kormányzat reagál a különböző ágazati szakpolitikai programok, akciók, szabályozások képében. Ezek mint közvetlen közpolitikai outputok alakítják a társadalmi és gazdasági viszonyokat, s vele a döntések társadalmi hatását, fogadtatását – outcome. Ezért ajánlott, hogy lehetőleg az összes érintett kurrens szereplőt és környezeti tényezőt valamilyen mértékben bevonjuk nemcsak a közpolitikai folyamatok utólagos értékelésébe, hanem már lehetőleg a közpolitika-csinálás (policy making) előkészítése során a megfelelő eszközök – hatástanulmányok etc. – használatán keresztül. Felmerül a kérdés, hogy melyek azok a releváns aspektusok, amelyek önálló elemzési tényezőként merülhetnek fel egy komplex közpolitikai döntés vagy folyamatelemzés és/vagy stratégiaalkotás során. A stakeholderek – mint a közpolitikai döntéshozatal integráns szereplői –, valamint a területileg és történelmileg differenciált uralkodó államfelfogások, államfilozófiák már korábban kibontásra kerültek korábban. A következőkben további 5 fontos és önálló relevanciával bíró közpolitikai nézőpont kerül elemzésre, amelyek alapján vizsgálhatók a közpolitikai folyamatok, jelenségek. Ezek: az adott ország közpolitikai döntéshozatali szisztémáját sokszor alapjaiban meghatározó 1) demokráciamodell; az intézményesített politikai hatalom területi-horizontális megosztását, rétegződését domináló 2) államberendezkedés kérdése; a központi végrehajtó hatalom döntési mozgásterét leíró 3) kormányzati rendszer és alkotmányos ellenőrző intézmények – az utóbbiak mint a „fékek és ellensúlyok” checks & balances érzékeny szisztémája; a demokratikus politikai rendszerek politics dimenzióját alakító 4) politikai pártrendszer, valamint a nemzeti közpolitikai rendszereket egyre hangsúlyosabban befolyásoló 5) nemzetközi kapcsolatok közpolitikai „lecsapódásai”.