Gellén Márton, Hosszú Hortenzia, Szabó Tamás

Közpolitika

Bevezetés, összehasonlítás, fejlesztés


„Prezidenciálódási” trend

Az európai parlamentáris kormányzati rendszerek esetében az elmúlt 20–25 év történéseit tekintve pregnánsan kirajzolódnak az amerikai prezidenciális kormányzati rendszer empirikus eszközökkel egyértelműen leírható, annak egyre erősödő hatásai. Az Egyesült Államok kormányzati rendszerének „begyűrűzését” Európába először a brit Michael Foley igyekezett aprólékosan kimutatni 1993-as, „The rise of the British Presidency” című munkájában, amelyben az európai kormányzati szisztémák „amerikanizálódásának” tételét állította fel.148 Ezt követően egyre gyakrabban kezdtek hivatkozni az európai public policy tanulmányokban a lényegét tekintve ugyanazon jelenségre: a parlamentáris kormányforma „prezidenciálódására”. A különböző leírásokban közös a folyamat idézőjeles értelmezése, amely közjogi értelemben nem jelent valódi prezidenciálódást – az államfői intézmény politikai–közjogi felértékelődését a miniszterelnökhöz képest. Közjogi értelemben továbbra is parlamentáris kormányzati rendszerekről beszélünk, a kormányfővel (miniszterelnök, kancellár) a fókuszban. Éppen a kormányfő személye értékelődik fel még inkább politikai, közjogi, szervezeti és kommunikációs tekintetben anélkül, hogy a kormányzati rendszer alapvető parlamentáris jellege érdemben változna. A „prezidenciálódás” és egyúttal amerikanizálódás hatása három vonatkozásban mutatható ki: Egyrészt a miniszterelnök szervezeti és közjogi további és folyamatos térnyerése a végrehajtó hatalom berkeiben. Másrészt a miniszterelnök személyes és politikai dominanciája a mögötte álló, őt támogató politikai hátország a vezető kormánypártban (Lásd Katz és Mair kartellpárti elméletét!). Harmadrészt a posztmodern politika, ahogyan azt az olasz Panebianco fejtette ki először, egyre inkább a választási verseny, valamint az első számú politikai vezetők személyére épülő perszonalizáció és mediatizáció függvényévé válik.149 A tapasztalatok szerint a „prezidenciálódás” nem egyik napról a másikra bekövetkező folyamat, azonban az időbeli tendenciák országonként kimutathatóak. Az Egyesült Királyságban a más vonatkozásokban már sokat emlegetett Margaret Thatcher miniszterelnöki szerepfelfogásával indult el a folyamat, de igazán majd Tony Blair kormányfői időszakában (1997–2007) vált látványossá. A Német Szövetségi Köztársaságban Helmuth Kohl „hosszú” kancellársága (1982–1998) időszakában már megtörtént a kancellári munkaszervezet intézményi megerősítése – például a tükörreferatúrák rendszerének kialakítása –, de az igazán látványos cezúra az 1998-ban hatalomra jutó, rendkívül hatásosan kommunikáló szociáldemokrata kancellárhoz, Gerhard Schröderhez kapcsolható. Olaszországban az elmúlt két évtized során 3 alkalommal is kormányzó Silvio Berlusconi nagymértékben politikai marketingre és kereskedelmi logikára épülő politikai–kormányzati gyakorlata jelzi ezt a tendenciát. A félelnöki Franciaországban – köszönhetően az amerikai erősebb közjogi hasonlóságnak is – szintén nagyon markáns a folyamat; itt az államfői elődeihez képest fiatalabb és jóval dinamikusabb konzervatív Nicolas Sárközy fejlesztette tökélyre a szakértők szerint a politikai vezérszerepre (political leadership), illetve a folyamatos médiajelenlétre és politikai kommunikációra épülő hivatali gyakorlat kombinációját 2007–2012 között köztársasági elnökként.150

Közpolitika

Tartalomjegyzék


Kiadó: Wolters Kluwer Kft.

Online megjelenés éve: 2016

ISBN: 978 963 295 626 8

Mi a közpolitika? Milyen politika az, ami eleve nem „köz-”? Sokan még mindig hajlamosak rácsodálkozni, hogy ilyen is van. Pedig a jogi szemléletű közigazgatás csak csigahéj lakó nélkül: szilárd, tartós, de önerőből nem jut sehová.

A közpolitika lényege is ez: ha az emberi közösségnek már van jogállami, demokratikus és remélhetőleg hatékony szervezete, akkor érdemes lenne e szervezetet olyan tevékenységek felé irányítani, amelyek lehetőleg ésszerűek, és a közösség érdekét szolgálják. A közpolitika erre kínál eszköztárat: fogalmakat, gondolatokat, módszereket, elolvasható szakirodalmat, társakat, akikkel fontos tartalmi felismeréseket meg lehet osztani.

A könyv szerzői és lektorai egyetemi oktatók. Amellett, hogy kézikönyvként is forgatható, a kiadvány tankönyvként szolgál a Nemzeti Közszolgálati Egyetem hallgatói számára.

Hivatkozás: https://mersz.hu/gellen-hosszu-szabo-kozpolitika//

BibTeXEndNoteMendeleyZotero

Kivonat
fullscreenclose
printsave