Gönczöl Katalin, Kerezsi Klára, Korinek László, Lévay Miklós (szerk.)

Kriminológia - szakkriminológia


1.7.2.2. A tettesi megkérdezések legfontosabb eredményei

  1. Az összbűnözés lényegesen elterjedtebb, mint azt a bűnügyi statisztika adatai alapján hinnénk. Eltérő mértékben, de igaz ez valamennyi életkorra. Majdnem minden gyermek- és fiatalkorú elkövetett legalább egy-egy üzleti vagy otthoni lopást, illetőleg dologrongálást. A fiatalkori bűnözés súlypontja alkalmasint a 16. életév alatt van. Beigazolódott továbbá, hogy a fiatalkorúak életkoruk növekedésével a tulajdon elleni bűnözésről (amely tulajdonképpen áthúzódik a gyerekkorból) átállnak az erőszakos bűnözésre. Ez a váltás szintén a 16. életév környékére esik.
  2. Bűnelkövetőnek lenni – kivált fiatal korban – nem abnormális, sokkal inkább általános jelenség. A fiatal felnőttkorban is érvényes az, hogy viszonylag magas arányban marad rejtve az alkalmi bűnlekövetés. Az amerikai válaszadóknak több mint a fele számolt be ittas vezetésről, 40%-a üzleti lopásról és még számos „bagatell esetről”. Ennélfogva hamis a bűnöző–nem bűnöző megkülönböztetés (korántsem olyan dichotómia, mint a nő–férfi), inkább a „többé-kevésbé” jelzős különbségtétel illik a jelenségre.
  3. Az első ízben „botlott” fiatalkorú vagy fiatal felnőtt korú elkövetők döntő többségéből nem lesz megrögzött bűnöző. Fiatal korban a deviáns viselkedés úgyszólván „normálisnak” számít. Bűnözővé gyakran a megbélyegzés tesz.
  4. Noha a jogellenes vagy deviáns cselekményeket közel az egész fiatalkorú lakosság gyakorolja, ezek alig válnak ismertté, és szankcionálásuk is kivételnek számít.
  5. A látszólag homogén fiatalkorú (latens) bűnelkövetők valójában két típusba sorolhatók. Vannak (s ezek alkotják a döntő többséget), akiknek jogsértő magatartása csak a fiatalkor szerepvákuumából következő átmeneti, múló epizód, s a későbbi életüket törvénytisztelő felnőttként élik le. S vannak a krónikus elkövetők, akik felnőtté válva is tovább bűnöznek, és cselekedeteik súlya egyre nő. Igaz ők már gyerekkorúként is többnyire nehezen fegyelmezhető, „problémás” gyerekek voltak.
  6. A latens arány a jogsértés súlyával fordítottan alakul. Minél súlyosabb a jogellenes cselekmény, annál valószínűbb, hogy feljelentik.
  7. Törvényszerű tétel, hogy egy elkövető legalább egy bűncselekményt elkövet, de a valóságban inkább többet. Ezért a latens arány a bűncselekményeknél lényegesen magasabb, mint az elkövetőknél. Tapasztalatok szerint a súlyosabb jogsértések elkövetői előbb-utóbb ismertté válnak.
  8. A női összbűnözés aránya – úgy tűnik – kisebb, mint a férfiaké, de a férfi és a női ismertté vált bűnözés közt nagyobb a különbség, mint a férfi és női rejtve maradt között. A magasabb női latenciát többek között az magyarázza, hogy a női elkövetőket a hatóságok nagyobb megértéssel kezelik, részint mert a nők által elkövetett jogsértések súlya eleve kisebb, másrészt a női devianciát inkább kisiklásnak értelmezik. (Ennek oka, hogy a jellegzetesen férfi bűnüldözők a fiatalkorú bűnelkövetőkkel szemben kéretlen apaszerepet vesznek fel, s mint otthon a saját gyerekeikkel, ha azok fiúk az „éltre nevelés érdekében” keményebbek, ha viszont lányok, velük sokkal elnézőbbek lesznek.)
  9. A rejtett bűnözés is csoportjelenség – ha vannak tettestársak, azok általában hasonló korúak.
  10. Noha a bűnözés minden társadalmi rétegben jelen van, de az ismertté vált bűnözés nem egyenletes eloszlású, a társadalmilag, gazdaságilag „alacsonyabb” néprétegekben gyakoribb, őket jobban ellenőrzi és súlyosabban bünteti a hatóság. A társadalmi puffer, azaz az anyagi lehetőség miatti hatékonyabb jog- és érdekvédelem hiánya csak felerősíti a különbségeket.
  11. A fiatalkorú elkövető túl korai megbélyegzése gyakran lehet „kriminális karrier” kezdete.

Kriminológia - szakkriminológia

Tartalomjegyzék


Kiadó: Wolters Kluwer Kft.

Online megjelenés éve: 2016

ISBN: 978 963 295 627 5

Tankönyvünk alapvető célja a felsőoktatási hallgatók számára a kriminológia egésze, illetve egyes területei ismeretanyagának szakszerű, ugyanakkor közérthető és az olvasó számára is élvezetes bemutatása. Szerzőink az ismeretközlés és az ismeretek értelmezésének szándékával írták a kötet három nagy egységét és számtalan fejezetét. Ha az egyes témakörök ezt lehetővé teszik, akkor a szerzők - problémafelvetésként - egy-egy jogesettel vagy "hétköznapi történettel" vezetik be a tananyagrészt, és ezek után bontják ki az adott fejezetet. Amennyiben az egyes témakörök indokolják, az olvasó nemcsak utalást talál az adott tárgykör nemzetközi dokumentumaira [pl. ENSZ, Európa Tanács, Európai Unió, valamint más nemzetközi szervezetek (pl. OECD) egyezményei, ajánlásai, egyéb iránymutatásai], hanem azok kriminológiai szempontból lényeges tételeit a tankönyv minden része ismerteti is.

Hivatkozás: https://mersz.hu/gonczol-kerezsi-korinek-levay-kriminologia-szakkriminologia//

BibTeXEndNoteMendeleyZotero

Kivonat
fullscreenclose
printsave