Gönczöl Katalin, Kerezsi Klára, Korinek László, Lévay Miklós (szerk.)

Kriminológia - szakkriminológia


1.7.4.1. A bűnözési félelmet magyarázó elméleti modellek

  1. A viktimizációs elmélet kidolgozói (Skogan – Maxfield, 1981) szerint a félelem az egyén által megtapasztalt, elszenvedett áldozati esemény eredményeképp alakul ki, melynek hatására megváltozik a személy életmódja és véleménye a bűnözésről. Noha az elmélet állítása első látásra nyilvánvalónak tűnik, a gyakorlati tapasztalatok ennek mégis ellentmondani látszanak. Az úgynevezett „félelmi paradoxon” (Korinek, 1988, 150–151. o.) empirikus adatok alapján éppen azt írja le, hogy azok (a nők, öregek, falusiak) félnek jobban (pontosabban szoronganak), akiknek egyébként objektíve, de az áldozati múltjuk miatt erre egyébként nem lenne okuk.
    Valószínűnek tűnik, hogy az elszenvedett áldozati esemény után közvetlenül tényleg megnő a félelem, de a történtek sikeres feldolgozását követően az egykori áldozat a bűnözésről nyert valós tapasztalatok birtokában immár reálisabban látja a bűnözést azokhoz képest mindenképp, akik az ismereteiket csak másodlagos forrásból (média, szóbeszéd) szerezték, és valójában ők az ismeretlen helyzetektől félnek (azaz szorongnak).
  2. A dezorganizációs elmélet a bűnözéstől való félelem kialakulását a helyi közösség, a lakókörnyezet informális társadalmi rendjének felbomlásával magyarázza (Lewis – Salem, 1986). E szerint a széteső, súlyos társadalmi problémákkal (munkanélküliség, szegénység, szenvedélybetegség, csellengő fiatalok stb.) küzdő lakóközösség tagjaiban megnő a bűnözéstől való félelem amiatt, hogy a közterületeken való tartózkodás objektíve megnöveli az áldozatul esés kockázatát.
    Meg kell jegyezni, hogy a lefolytatott tapasztalati kutatások e területen sem szolgáltak egyértelmű bizonyítékokkal. A helyi társadalom rendjének radikális felbomlása is alkalmasint differenciáltan hat az ott élőkre. A rossz(abb) védekezőképességű, sebezhetőbb, a változásokhoz nehezebben alkalmazkodó néprétegekben valószínűleg megnöveli a félelmet/szorongást. Mások hozzászoknak, ismét mások pedig éppen hogy jól érzik majd magukat, mert kedvező alkalmakat találnak a bűnelkövetéseikhez.
  3. A társadalmi probléma elmélet a média szerepének tulajdonít meghatározó jelentőséget (Boers, 1991). E szerint a bűnözési félelem nem más, mint a tömegtájékoztatás gyakran túlzó, tendenciózus beszámolóira adott irracionális válasz. A hipotézis tapasztalatilag is igazolható, mint azt a fejezet elején idézett New York-i példa is mutatja. (Egyéb összefüggéseit, szerkezetét és működését lásd Korinek, 1995, 85–87. o.)
  4. A morális pánik elmélete úgy találja, hogy a bűnözési félelem oka egy, a politikusok és a tömegtájékoztatás által akaratlanul is gerjesztett pszichózis eredménye (Cohen, 2002). A lakosságban eleve meglévő elbizonytalanodás érzése megfelelő táptalaj a népszerűséget (és szavazatokat) kereső politikusoknak, akik a tömegtájékoztatáson keresztül tematizálják ezt az érzést, és megoldást ígérve akaratlanul is ráirányítják a figyelmet a bűnözésre, mely problémát – immár felerősödve – a lakosság saját valóságos problémájaként éli meg és adja vissza életérzéseiben. (Erre is jó példa a Fishman által fent leírt New York-i öngerjesztő folyamat.)
  5. Az „általános rendetlenség” elmélete a makroközösség, a társadalom szintjén beállott változásokból vezeti le a bűnözési félelem növekedését (Korinek, 1995, 87. o.). A jelentős társadalmi átalakulást (például amilyen a magyar rendszerváltás volt 1989–1990-ben) kísérő jelenségek (munkanélküliség, elszegényedés, társadalmi átrendeződés, újfajta szociális problémákkal való szembekerülés), és főként a növekvő bűnözés következtében növekszik a bűnözéstől való félelem.
    A szabályok erejének gyengülése felerősíti az emberek bizonytalanságérzetét, úgy vélik, hogy az állam, s vele a társadalom összetartó ereje is gyengült, és nem képes őket a jogsértésektől a korábbi hatékonysággal megóvni. Tehát egyidejűleg lép fel az anómia, az elidegenedés és rendül meg a biztonságérzet, s vele együtt a társadalmi szolidaritásba vetett hit.

Kriminológia - szakkriminológia

Tartalomjegyzék


Kiadó: Wolters Kluwer Kft.

Online megjelenés éve: 2016

ISBN: 978 963 295 627 5

Tankönyvünk alapvető célja a felsőoktatási hallgatók számára a kriminológia egésze, illetve egyes területei ismeretanyagának szakszerű, ugyanakkor közérthető és az olvasó számára is élvezetes bemutatása. Szerzőink az ismeretközlés és az ismeretek értelmezésének szándékával írták a kötet három nagy egységét és számtalan fejezetét. Ha az egyes témakörök ezt lehetővé teszik, akkor a szerzők - problémafelvetésként - egy-egy jogesettel vagy "hétköznapi történettel" vezetik be a tananyagrészt, és ezek után bontják ki az adott fejezetet. Amennyiben az egyes témakörök indokolják, az olvasó nemcsak utalást talál az adott tárgykör nemzetközi dokumentumaira [pl. ENSZ, Európa Tanács, Európai Unió, valamint más nemzetközi szervezetek (pl. OECD) egyezményei, ajánlásai, egyéb iránymutatásai], hanem azok kriminológiai szempontból lényeges tételeit a tankönyv minden része ismerteti is.

Hivatkozás: https://mersz.hu/gonczol-kerezsi-korinek-levay-kriminologia-szakkriminologia//

BibTeXEndNoteMendeleyZotero

Kivonat
fullscreenclose
printsave