Gönczöl Katalin, Kerezsi Klára, Korinek László, Lévay Miklós (szerk.)

Kriminológia - szakkriminológia


1.1.4.1.1. A büntetőjog önfejlődése és a kriminológia
  1. Klasszikus büntetőjogi iskola
    A felvilágosodás korának egyik nagy közjogi vívmánya épp az volt, hogy megszűnt a feudális jogi önkény, és immár minden polgár azonos szabadsággal és jogokkal bírt.
    Az ebben a korban kialakuló klasszikus büntetőjog alapvetően retrospektív szemléletű volt, a megtörtént bűntettre, a bűncselekmény súlyára összpontosított. A hangsúlyozottan jogállami megközelítés (törvények előtti egyenlőség) a büntetéssel (a benne rejlő rossz okozásával) azt a társadalmi egyenlőtlenséget akarta reparálni, melyet a bűncselekmény kiváltott. Mivel a bűncselekményt a szabad akaratából cselekvő egyenlő polgár követte el, a büntetésnek még nem a reszocializálás volt a célja, hanem sokkal inkább az elrettentés és a megtorlás.
    Ebbe a felfogásba csak az a jogfilozófiai megoldás illett, amely minden bűnelkövetőben az „egyenlő” embert látta, s emiatt a büntetőjog nem igényelt differenciáltabb „kriminológiai” szemléletmódot.
     
  2. A cél – racionális büntetőjogi iskola
    Amikor a XIX. század végére már a törvény előtti egyenlőséget senki sem akarta kétségbe vonni, az már természetes értékké vált, ugyanakkor ez emelkedő bűnözés a korábbi klasszikus büntetőjogi iskolát is folyamatos új kihívás elé állította, megváltozott az államról vallott felfogás. Ebben a korban már az állam aktív szerepet kellett hogy vállaljon a társadalmi fejlődés zavartalan biztosításában, így a népoktatással a kívánatosnak tartott szocializációban, a megszerveződő rendőrségekkel, vagy hatékonyabb büntetőjogi fellépéssel a társadalmi kontrollban. A visszafogott, liberális jogállam (az „éjjeliőr-állam”) helyét átvette a beavatkozó, később a mindenható állam.
    A beavatkozó állam modellje azonban szükségképp másfajta büntetőjogi szemléletet és eszköztárat igényelt. A Franz von Liszt-féle „összbüntetőjogi” felfogás célszerűség által vezérelt, racionális irányultságú, ezen túlmenően prospektív szemléletű. Már arra is figyel, hogy a megbüntetett bűnelkövető a jövőben a társadalomra nézve milyen veszélyt hordoz.
    Csak azt kívánja büntetni, akit nem lehet megjavítani. Ennek az új paradigmának pedig már tapasztalati ismeretekre volt szüksége arról, hogy kiket, mivel és hogyan célszerű büntetni azért, hogy a mindenható(nak hitt) állam ezen a téren is betölthesse szerepét. És ez az információs forrás a kriminológia lett.
     
  3. A megelőzés-orientált büntetőjog
    Mivel a mai gondoskodó-szociális állam felfogásába a büntetőjog úgy illik bele, mint amelynek meg kellene óvnia a polgárok személyét és javait a bűnözéstől, ennélfogva a büntetőjog bűnmegelőző jellege különös hangsúlyt kap. (Lásd a problémakör büntetőjogi megközelítésű összefoglalását. Nagy Ferenc, 2004. 35–42. o.) A kriminológia már a „büntetőjog alapjait kutató tudománnyá” kezd válni (Hassemer, 1993. 34. o.). Mindenesetre az, hogy a büntetőjog instrumentáriuma újabb eszközökkel bővül (otthoni őrizet, mediáció, tettes-áldozat kiegyezés), így szemlélete egyre inkább figyelembe veszi a megbüntetett tettes személyiségváltozását, vagyis egyre inkább a jövőbe tekintő, értelemszerűen egyre inkább feltételezi és igényli a kriminológia empíriáján nyugvó visszacsatolásait.

Kriminológia - szakkriminológia

Tartalomjegyzék


Kiadó: Wolters Kluwer Kft.

Online megjelenés éve: 2016

ISBN: 978 963 295 627 5

Tankönyvünk alapvető célja a felsőoktatási hallgatók számára a kriminológia egésze, illetve egyes területei ismeretanyagának szakszerű, ugyanakkor közérthető és az olvasó számára is élvezetes bemutatása. Szerzőink az ismeretközlés és az ismeretek értelmezésének szándékával írták a kötet három nagy egységét és számtalan fejezetét. Ha az egyes témakörök ezt lehetővé teszik, akkor a szerzők - problémafelvetésként - egy-egy jogesettel vagy "hétköznapi történettel" vezetik be a tananyagrészt, és ezek után bontják ki az adott fejezetet. Amennyiben az egyes témakörök indokolják, az olvasó nemcsak utalást talál az adott tárgykör nemzetközi dokumentumaira [pl. ENSZ, Európa Tanács, Európai Unió, valamint más nemzetközi szervezetek (pl. OECD) egyezményei, ajánlásai, egyéb iránymutatásai], hanem azok kriminológiai szempontból lényeges tételeit a tankönyv minden része ismerteti is.

Hivatkozás: https://mersz.hu/gonczol-kerezsi-korinek-levay-kriminologia-szakkriminologia//

BibTeXEndNoteMendeleyZotero

Kivonat
fullscreenclose
printsave