Kriminológia - szakkriminológia
2.12.6.2. Etnokulturális kisebbségek alkalmazkodási mintázata
- Sikeres integráció, asszimilációAz integráció területén sikeres etnikai csoportok tagjai tudatosan igyekeznek a befogadó társadalom mintáit befogadni, felzárkózni, beilleszkedni a legális struktúrákba, megszerezni a befogadást segítő kommunikációs készségeket. A gyorsan és sikeresen modernizálódó bevándorló csoportok rendszerint differenciált, viszonylag fejlett társadalmakból érkeznek. Így volt ez az USA-ban a XX. század közepéig. A gazdasági szabadság, a korlátlan növekedés és telítetlen munkaerőpiac széles integrációs felületet kínált. Ma hasonló helyzetben vannak a fejlett társadalmak által a fejlődő országokból toborzott magasan képzett szakemberek, akik speciális feladatokat látnak el egyes magas társadalmi presztízst kínáló munkaerő-piaci szegmensekben. E csoport normaszegő magatartásának tendenciái nem térnek el a többségi környezetétől.
- Transzformáció, átmeneti megrekedés, negatív modernitásA modernitás feltételeihez vontatottan alkalmazkodó etnikai kisebbségek körében rendszerint halmozottan mutatkoznak a modernizáció negatív kísérőjelenségei. A féloldalas modernizáció, az érvényesüléshez szükséges készségek hiányos birtoklása a kevésbé sikereseket a modernitás által létrehozott illegális struktúrákba, nem utolsó sorban a – szervezett – bűnözői világba való beilleszkedés felé tereli. Fennáll a veszély, hogy a periférikus helyzet és az ahhoz illeszkedő magatartásminta több nemzedékre meghatározóvá válik (Sutherland, 1947.), másrészt azonban a modernitás illegális struktúrái felől is vezetnek utak a sikeres és teljes integráció irányába.Vitatott, vajon a kisebbségi csoportok bűnelkövetésében a kulturális különbözőségek vagy a társadalmi réteghelyzet, a szegénység (Burt, 1925.) játssza-e a döntő szerepet. A Chicagói Iskola kriminológusai az utóbbira helyezték a hangsúlyt: a nagyvárosok szegénynegyedeiben élő fiatalok számára a bűnözés, a negatív integráció az egyetlen járható út, a hivatalos társadalmat megszemélyesítő tanárok, rendőrök, munkáltatók pedig fegyelmező igyekezetükben elidegenítik őket a befogadó kultúrától (Trasher, 1927.). A szintén a Chicagói Iskolához tartozó ökológiai kriminológusok halmozottan hátrányos helyzetű nagyvárosi fiatalok körében végzett kutatásai szerint az etnikai (faji) hovatartozás lényegtelen: a fiatalkori bűnözés növekedése a közösség életében egymással ellentétbe került értékek összeütközésének következménye (Shaw, 1952., Shaw–McKay, 1969.).
- Diszkrimináció, szegregáció, ellentársadalomA nagy létszámú afroamerikai népességnek az évszázados mezőgazdasági rabszolgalétet követően további jogi és társadalmi diszkriminációval, valamint nagyszabású modernizációs kihívásokkal kellett szembenéznie. Az USA déli államaiban a nagyüzemi ültetvényes gazdálkodás élőmunka-igényének csökkenése, valamint Észak ipari és infrastrukturális beruházásainál a képzetlen munkaerő iránti kereslet jelentős tömegeket vonzott az urbánus-ipari központokba. A 19-20. század fordulóján lezajlott gazdasági struktúraváltás során ez az alulképzett tömeg ismét kiszorult a munkaerőpiacról, és beszorult a nagyvárosok peremén alakult gettókba. A legmélyebb szegénység viszonyai között egy fajilag, kulturálisan és vallásilag elhatárolt, gazdaságilag és szociálisan belsőleg differenciált zárványtársadalom alakult ki. Rétegződéstől függően egyik része a többségi társadalommal szemben ellentársadalomként viselkedik, másik része esélyegyenlőségért harcoló polgárjogi reformerőnek mutatkozik. A polgárjogi harc eredményeképpen a XX. század közepén az USA egészében megszűnt a faji diszkrimináció, helyét esélykiegyenlítő politika vette át. Sokban hasonló fejlődés mutatkozik az USA latin-amerikai bevándorlóinak körében is.
- Fejlett munkakultúrájú zárt etnokulturális kisebbségek modern környezetbenA külföldön letelepedett kínai, japán és más kelet-ázsiai közösségek fejlett, ám számos modernitás előtti elemet felmutató társadalmakból érkeznek. Ma mintegy 35 millió kínai él világszerte diaszpórában. Kultúrájuk szigorú szabályrendszere mélyen befolyásolja mindennapi, gazdasági és szakmai tevékenységüket. Rendkívül innovatívak és mobilisak, de zárt, erősen hierarchizált, összetartó közösségeket alkotnak. Mereven ragaszkodnak család- és közösségorientált életmódjukhoz. Kulturális kódokkal és tilalmakkal körbebástyázott külön társadalmat teremtenek, amely leképezi a kibocsátó terület társadalmi viszonyait.Önkéntes elzárkózásuk következtében hiányoznak a kulturális és normakonfliktusok, a befogadó társadalom pedig alig ismeri e bel-társadalmak folyamatait. Saját konfliktuskezelési rendszerekkel is rendelkeznek. A közösség fontos érdeke a makulátlanság látszatának őrzése, ezért akadályozza a negatív jelenségek, így a közösség körében jelentkező bűnelkövetés nyilvánosságra kerülését.
- Megrekedés egy premodern, periférikus helyzetben: roma kisebbségiek Európában és MagyarországonA Kelet-Európa legtöbb országában jelenlévő roma kisebbség egyes csoportjai évszázadok óta peremhelyzetben vannak. A fejlett munkamegosztáson nyugvó gazdálkodási rendszerekbe a természeti és társadalmi környezetet kiélő megélhetési kultúrájuk miatt nem tudtak beilleszkedniük. Csak a társadalom perifériáin sikerült hagyományossá vált szegénységkultúrájuk keretében tovább létezniük. Ma a legtöbb roma Románia, Bulgária és Spanyolország után Magyarországon él, hazánkban ők képezik a legnagyobb kisebbséget. Becslések szerint számuk 500–600 ezer fő lehet. Az ország 3200 települése közül mintegy 2000-ben élnek, Budapesten kb. 90 ezren.Ez az indiai szubkontinens felől érkező, nemzetségi alapon szervezett vándornépesség a XVI–XV. században érkezett a Balkán útba ejtésével Európába. Bevándorlásuk Magyarországra a XVIII. században már keletről és nyugatról egyaránt folyt: a nyugat-európai üldöztetések elől menekülő romák Kelet-Közép-Európa irányába mozdultak el. A XIX. században a regionális gazdasági fellendülés vonzásában újabb csoportok érkeztek kelet felől. Növekvő számuk, periférikus helyzetük és az azzal összefüggő közbiztonsági veszélyek a XVIII. század végétől részben korlátozó, részben kényszerintegrációs intézkedéseket váltottak ki, ezek azonban a folyamatos bevándorlás miatt nem hoztak látványos sikereket. A XX. század második felében a kommunista diktatúrák problematikus csoportjaikat szoros ellenőrzés alatt bevonták a szociális és egészségügyi ellátásba, iskoláztatásba, a szocialista nagyipar és mezőgazdaság irányított munkaerőpiacára. Az autoriter integrációs kísérlet eredményeit azonban tönkretették a XX. század végén lezajlott kelet-európai gazdasági átalakulások. Ezek az alacsonyan képzett munkaerőt, benne a roma népesség jelentékeny részét, kiszorították a legális munkaerőpiacról, és visszajuttatták a szegénység viszonyai közé (Kertesi, 1994.).A munkahelyek megszűntével nemcsak jövedelmüket és családfenntartó képességüket veszítették el, hanem a többségi társadalommal való napi kommunikációs lehetőségüket is. A legsúlyosabb problémát továbbra is alacsony iskolázottságuk és az őket és az általuk sűrűn lakott régiókat hatványozottan érintő munkanélküliség jelenti (Havas–Kemény, 1996.). A cigányság körében tapasztalható – önmagukban pozitív – demográfiai jellegzetességek (sok gyermek, kevés idős ember, fiatal átlagéletkor) a halmozott hátrányok mennyiségileg és minőségileg rohamos bővített újratermelését jelentik. (Póczik, 1999. 93. o.)Magyarországon a roma bűnelkövetőkről 1971-től 1988-ig külön statisztika készült. A bűnüldözésben használt „cigánybűnözés” fogalma durván túlhangsúlyozta az etnikai tartalmakat. A rendőrségi és ügyészségi adatbázisok alapján a Legfőbb Ügyészség 1974-től gyűjtötte az országos adatokat, kétévenként adott ki a cigány elkövetőkről statisztikai összegzéseket. Ezt a gyakorlatot a demokratikus átalakulás első kormánya emberi jogi megfontolásokból megszüntette. E külön rendőri adatgyűjtések a regisztráció szempontjainak változásán túl sokkal inkább szemléltették a célirányosan a romák csoportjára irányzott rendőri aktivitás mindenkori intenzitását, mint a roma elkövetőknek és cselekményeiknek az összeshez vagy a nem romákhoz való reális viszonyulását és arányváltozásait (Póczik, 2001.). A külön bűnügyi statisztika adatainak átlagolásából a roma, illetve a többségi elkövetők számára/arányára vonatkozó adatokat Magyarország össznépességére és a kb. 500 ezer fős roma népességére vetítve az adódott, hogy a roma bűnelkövetők összességében mintegy kétszeresen felülreprezentáltak. Míg a többségi népesség 8,8 ezreléke vált elkövetővé, a roma népesség körében ez az arány 16,8 ezrelék volt (Póczik, 1999. 94. o.). Tauber István és mások vizsgálatai azonban azt jelezték, hogy a romák körében mutatkozó bűnözés mennyiségében nem tér el lényegesen a velük azonos társadalmi nívón élő nem roma rétegekétől (Vavró, 1984., Tauber, 1986., Póczik, 1999. 158–159. o.).A romáknak máig súlyos előítéletekkel kell szembenézniük (Erős, 1998.). A bűnüldözésben dolgozók körében mutatkozó negatív sztereotípiák elemzésében és leküzdésén kutatók és civil szervezetek munkálkodnak együtt. A bűnüldözés területén 1995 óta számos rendelkezés és utasítás született az előítéletek leküzdése és a vizsgálati eljárásokban esetlegesen érvényesülő hátrányos megkülönböztetés meggátolása érdekében (Csányi, 1997. 87–270. o.). A viktimológiai kutatások arra is rámutattak, hogy a hátrányos megkülönböztetettség érzése mögött többrétegű érzelmi és szociális elégedetlenségek is meghúzódnak, amelyek nem állnak közvetlen kapcsolatban valóságos diszkriminációval (Póczik, 2004. 172. o.).A roma kisebbség érintett csoportjaiban szintén megfigyelhető ellenkultúrák létrejötte, de újfajta integrációs stratégiák kialakulása is, amelyet a többségi társadalom esélykiegyenlítéssel támogat.
Tartalomjegyzék
- Kriminológia-Szakkriminológia
- Impresszum
- Előszó
- ELSŐ RÉSZ – Általános rész
- 1.1. A kriminológia fogalma, feladata, kutatási területei; helye és szerepe a bűnügyi tudományokban és a társadalomban
- 1.1.1. Problémafelvetés
- 1.1.2. A kriminológia fogalma és feladata
- 1.1.3. A kriminológia kutatási részterületei
- 1.1.4. A kriminológia helye a bűnügyi tudományok rendszerében
- 1.1.5. A kriminológia helye és szerepe a társadalomban
- Forrásmunkák
- Ellenőrző kérdések
- 1.1.1. Problémafelvetés
- 1.2. A kriminológia tudományának létrejötte
- 1.3. A XX. század kriminológiai elméletei
- 1.3.1. Problémafelvetés
- 1.3.2. Biológiai-testi-lelki adottságokat vizsgáló elméletek
- 1.3.2.1. Antropológiai elméletek
- 1.3.2.2. Az ikerkutatások
- 1.3.2.3. Az örökbefogadási vizsgálatok
- 1.3.2.4. Kromoszóma-rendellenességek
- 1.3.2.5. Endokrinológiai és biokémiai anomáliák
- 1.3.2.6. Kora gyermekkori agyi károsodás
- 1.3.2.7. Betegségek
- 1.3.2.8. Az intelligencia
- 1.3.2.9. Neurofiziológiai és neuropszichológiai összefüggések
- 1.3.2.10. A pszichopátia
- 1.3.2.11. A biológiai-testi-lelki tényezőkkel kapcsolatos elméletek összefoglalása
- 1.3.2.1. Antropológiai elméletek
- 1.3.3. A személyiséggel összefüggő elméletek
- 1.3.4. Szociológiai bűnözéselméletek
- 1.3.5. A bűnelkövetés elméletei
- 1.3.6. A társadalmi struktúrával összefüggő elméletek
- 1.3.7. Intézményelmélet
- 1.3.8. A többfaktor-megközelítés
- 1.3.9. Radikális (kritikai) kriminológia
- 1.3.10. A kulturális kriminológia
- 1.3.11. Szocialista kriminológia
- Forrásmunkák
- Ellenőrző kérdések
- 1.3.1. Problémafelvetés
- 1.4. A magyar kriminológiai gondolkodás fejlődése
- 1.4.1. A magyar kriminológia általános jellemzői
- 1.4.2. A magyar kriminológia kialakulása a dualizmus időszakában
- 1.4.2.1. A magyar kriminológia klasszikus korszaka; a kriminológia, mint tudomány kialakulását előmozdító társadalmi tényezők
- 1.4.2.2. Szociológiai jellegű kriminológiai nézetek, magyarázatok, megközelítések képviselői
- 1.4.2.3. Antropológiai és pszichológiai megközelítések képviselői
- 1.4.2.4. A dualizmus kori kriminológia értékelése
- 1.4.2.1. A magyar kriminológia klasszikus korszaka; a kriminológia, mint tudomány kialakulását előmozdító társadalmi tényezők
- 1.4.3. A kriminológia helyzete a két háború közötti időszakban
- 1.4.4. A kriminológia helyzete a II. világháborút követő időszaktól az ötvenes évek végéig
- 1.4.5. Kriminológia a szocializmus időszakában: a magyar kriminológiai gondolkodás fejlődése az 1960-as évektől az 1980-as évek végéig
- 1.4.6. A rendszerváltozást követő magyar kriminológia leglényegesebb fejleményei
- 1.4.7. Összegzés
- Forrásmunkák
- Ellenőrző kérdések
- 1.4.1. A magyar kriminológia általános jellemzői
- 1.5. A kriminológiai kutatási módszerek
- 1.5.1. Problémafelvetés
- 1.5.2. A tapasztalati kriminológiai vizsgálatok kialakulása
- 1.5.3. Az empirikus társadalomtudomány
- 1.5.4. A gyakorlat és az elmélet viszonya
- 1.5.5. A kriminológiai kutatás folyamata
- 1.5.6. Az összefüggő láncolatok felvázolása, a probléma konkretizálása
- 1.5.7. Kutatási hipotézisek megfogalmazása
- 1.5.8. A módszer megválasztása
- 1.5.9. A választott módszer operacionalizálása és ellenőrzése
- 1.5.10. Az adatok kiértékelése
- Forrásmunkák
- Ellenőrző kérdések
- 1.5.1. Problémafelvetés
- 1.6. A bűnözés mérésének módszerei; a magyarországi kriminalitás általános jellemzői
- 1.6.1. A bűnözés mint társadalmi tömegjelenség elemei
- 1.6.2. A bűnözés mérése, statisztikai módszerek
- 1.6.3. A kriminálstatisztikai rendszer
- 1.6.4. A bűnözés morfológiai jellemzői a kriminálstatisztika szemszögéből
- 1.6.5. A kriminalitás és a büntetőeljárás szakaszai
- 1.6.6. A bűnözés alanyi oldala
- 1.6.7. A bűnözés területi adatai
- 1.6.8. Jogkövetkezmények
- Forrásmunkák:
- Ellenőrző kérdések
- 1.6.1. A bűnözés mint társadalmi tömegjelenség elemei
- 1.7. A bűnözés visszatükröződése. Latens bűnözés, bűnözésábrázolás, félelem a bűnözéstől
- 1.8. A viktimológia
- 1.8.1. Problémafelvetés
- 1.8.2. A viktimológia fogalma, irányzatai és helye a bűnügyi tudományok rendszerében
- 1.8.3. A bűncselekmények áldozataival foglalkozó legfontosabb nemzetközi szervezetek és dokumentumok
- 1.8.4. Az áldozat fogalma
- 1.8.5. A bűncselekmények áldozatainak helyzete az európai uniós standardok tükrében
- 1.8.6. A magyar áldozatpolitika legújabb fejleményei
- Forrásmunkák
- Jogszabályok
- Dokumentumok
- Internetes honlapcímek
- Ellenőrző kérdések
- 1.8.1. Problémafelvetés
- 1.9. A bűnözés társadalmi reprodukciója, deviancia-kontroll, társadalmi bűnmegelőzés
- 1.9.1. Bevezető gondolatok
- 1.9.2. A XXI. század bűnözése Magyarországon: a piaci társadalom bűnözése
- 1.9.3. A devianciák, ezen belül a hagyományos bűnözés társadalmi reprodukciójának számba jöhető modelljei
- 1.9.4. A társadalmi bűnmegelőzés
- Forrásmunkák
- Dokumentumok
- Ellenőrző kérdések
- 1.9.1. Bevezető gondolatok
- 1.1. A kriminológia fogalma, feladata, kutatási területei; helye és szerepe a bűnügyi tudományokban és a társadalomban
- MÁSODIK RÉSZ – Bűncselekmény- és bűnelkövetői csoportok
- 2.1. Vagyon elleni bűncselekmények
- 2.1.1. Problémafelvetés
- 2.1.2. A vagyon elleni bűncselekmények fogalma. Mely bűncselekmények tartoznak ebbe a kategóriába, és melyek nem. A kriminológiai és a jogi elhatárolás eltérése. A hazai szabályozás
- 2.1.3. Miért fontos? A vagyon elleni bűncselekmények jelentősége, aránya az összes bűncselekményhez viszonyítva
- 2.1.4. Magyar sajátosságok A szabálysértések és a halmazatok jelentősége
- 2.1.5. Máshol mi a helyzet? Nemzetközi összehasonlítás Nemzetközi adatok és trendek rövid bemutatása. Összefüggés a GDP és a bűnözés alakulása között. A fejlett, a fejlődő és az elmaradott országok jellemzői
- 2.1.6. Mit nyerünk és mit veszítünk? A vagyon elleni bűnözés társadalmi szintű értékelése. A bűnözés, mint társadalmi jövedelem-újraelosztó rendszer bemutatása. Az okozott kár megítélése társadalmi szempontból. A bűnözés által indukált gazdasági fejlődés
- 2.1.7. Elkövetők és áldozatok
- 2.1.8. Mi a magyarázat? A vagyon elleni bűncselekményekkel kapcsolatos kriminológiai elméletek
- Forrásmunkák
- Ellenőrző kérdések
- 2.1.1. Problémafelvetés
- 2.2. Az erőszakos bűnözés
- 2.2.1. Problémafelvetés
- 2.2.2. Az erőszakos bűnözés fogalma
- 2.2.3. Az erőszak gyökerei
- 2.2.4. Az erőszakos bűnözés morfológiája
- 2.2.5. A szexuális erőszak
- 2.2.6. Az elkövetők jellemzői
- 2.2.7. Az áldozatok
- 2.2.8. Az erőszakos bűnözés oksága
- 2.2.9. Az erőszakos bűncselekmények profilaxisa
- Forrásmunkák
- Ellenőrző kérdések
- 2.2.1. Problémafelvetés
- 2.3. Családon belüli erőszak
- 2.3.1. Problémafelvetés
- 2.3.2. A családon belüli erőszak fogalma
- 2.3.3. A családon belüli erőszak tipizálása
- 2.3.4. A családon belüli erőszak a számok tükrében – adatok és kutatási eredmények
- 2.3.5. Elméletek a családi erőszak magyarázatára
- 2.3.6. A családon belüli erőszak kezelése – társadalmi reakciók
- Forrásmunkák
- Ellenőrző kérdések
- 2.3.1. Problémafelvetés
- 2.4. A fehérgalléros bűnözés; a gazdasági bűnözés
- 2.4.1. Problémafelvetés
- 2.4.2. Fogalmi kérdések, a definiálás nehézségei
- 2.4.3. A gazdasági bűnözés terjedelme, struktúrája és dinamikája
- 2.4.4. A gazdasági bűnözésben szerepet játszó fontosabb kriminogén tényezők, jellemző ügycsoportok
- 2.4.5. A büntetőjogi szabályozás és a bűncselekmények néhány jellemző kriminológiai vonása
- 2.4.6. Nemzetközi tendenciák a gazdasági bűncselekmények elleni küzdelemben
- Forrásmunkák
- Ellenőrző kérdések
- 2.4.1. Problémafelvetés
- 2.5. A szervezett bűnözés
- 2.5.1. Problémafelvetés
- 2.5.2. Fogalommeghatározás, elhatárolás
- 2.5.3. A szervezett bűnözés legfontosabb tevékenységi területei
- 2.5.4. A szervezett bűnözés kialakulása, történetisége, változása napjainkig
- 2.5.5. A szervezett bűnözés jellemzői
- 2.5.6. Helyzetkép a szervezett bűnözésről Európában
- 2.5.7. A szervezett bűnözés elleni harc
- Forrásmunkák
- Felhasznált linkek:
- Ellenőrző kérdések
- 2.5.1. Problémafelvetés
- 2.6. A terrorizmus
- 2.6.1. Problémafelvetés
- 2.6.2. A terrorizmus fogalma
- 2.6.3. A terrorizmus fajtái
- 2.6.4. A terrorizmus jelenkori megjelenési formái
- 2.6.5. A média szerepe
- 2.6.6. A terrorista merénylet társadalmi hatása
- 2.6.7. A terrorista személyiség
- 2.6.8. A terrorista csapdája
- 2.6.9. Az állam csapdája
- 2.6.10. A terrorizmus finanszírozása
- 2.6.11. A terrorizmus elleni harc
- 2.6.12. A büntetőjog válasza a terrorizmusra
- 2.6.13. Háború vagy bűnüldözés
- 2.6.14. Az antiterrorista harc korlátai
- Forrásmunkák
- Ellenőrző kérdések
- 2.6.1. Problémafelvetés
- 2.7. Az alkoholizmus, a kábítószer-probléma és a bűnözés összefüggései
- 2.7.1. Problémafelvetés
- 2.7.2. Az alkoholfogyasztás és a bűnözés összefüggései
- 2.7.3. A kábítószer-probléma és a bűnözés összefüggései
- Forrásmunkák
- Ellenőrző kérdések
- 2.7.1. Problémafelvetés
- 2.8. A közlekedési bűnözés
- 2.8.1. Problémafelvetés
- 2.8.2. Közlekedés-kriminológiai alapvetés a baleset-megelőzéshez
- 2.8.3. A baleseti okkutatás
- 2.8.4. A balesetekben szerepet játszó objektív (nem emberi) tényezők
- 2.8.5. A balesetekben szerepet játszó főbb fiziológiai és pszichológiai tényezők
- 2.8.6. A balesetekben szerepet játszó főbb szociológiai tényezők
- 2.8.7. A közlekedés összefüggéseinek elemzése
- Forrásmunkák
- Ellenőrző kérdések
- 2.8.1. Problémafelvetés
- 2.9. A gyermek- és fiatalkori bűnözés
- 2.10. Nemek és bűnözés
- 2.10.1. Problémafelvetés
- 2.10.2. Fogalom
- 2.10.3. Elméletek a nemek kriminalitásáról
- 2.10.4. A feminista kriminológia
- 2.10.5. A női áldozatok
- 2.10.6. Gender vakság-, férfikutatás
- 2.10.7. A nemek kutatása a magyar kriminológiában
- 2.10.8. A női bűnözés – férfi bűnözés összehasonlítása
- 2.10.9. A nemek kutatásának távlatai és kérdései
- Forrásmunkák
- Ellenőrző kérdések
- 2.10.1. Problémafelvetés
- 2.11. A karrierbűnözés, karrierbűnözők, bűnözői karrier
- 2.12. A bűnözés és a kisebbségek
- 2.12.1. Problémafelvetés
- 2.12.2. Fogalmak
- 2.12.3. Kisebbségek a globalizálódó világban: népesedési és migrációs kihívások
- 2.12.4. Migráció- és integrációelméletek
- 2.12.5. Etnikai csoportokkal kapcsolatos konfliktusforrások
- 2.12.6. Alkalmazkodási modellek
- 2.12.7. Modern rendészet kisebbségi és migrációs környezetben
- 2.12.8. A multikulturális társadalom koncepciójának kérdőjelei
- Forrásmunkák
- Ellenőrző kérdések
- 2.12.1. Problémafelvetés
- 2.1. Vagyon elleni bűncselekmények
- HARMADIK RÉSZ – Kriminológia és bűnözéskontroll
- 3.1. Kriminálpolitika és pönológia
- 3.1.1. Problémafelvetés
- 3.1.2. A kriminálpolitika fogalma
- 3.1.3. A jogállami kriminálpolitika alapelvei
- 3.1.4. A büntető igazságszolgáltatási rendszer és a kapcsolódó szervezetek
- 3.1.5. A kriminálpolitika feladata
- 3.1.6. Kriminálpolitikai modellek
- 3.1.7. Nemzetközi és európai kriminálpolitika
- Forrásmunkák
- Ellenőrző kérdések
- 3.1.1. Problémafelvetés
- 3.2. A bűnüldözés működési modelljei
- 3.3. A közösségben végrehajtott büntetések; a helyreállító igazságszolgáltatás
- 3.4. A büntető igazságszolgáltatási rendszer hatékonyságának korlátai
- 3.1. Kriminálpolitika és pönológia
Kiadó: Wolters Kluwer Kft.
Online megjelenés éve: 2016
ISBN: 978 963 295 627 5
Tankönyvünk alapvető célja a felsőoktatási hallgatók számára a kriminológia egésze, illetve egyes területei ismeretanyagának szakszerű, ugyanakkor közérthető és az olvasó számára is élvezetes bemutatása. Szerzőink az ismeretközlés és az ismeretek értelmezésének szándékával írták a kötet három nagy egységét és számtalan fejezetét. Ha az egyes témakörök ezt lehetővé teszik, akkor a szerzők - problémafelvetésként - egy-egy jogesettel vagy "hétköznapi történettel" vezetik be a tananyagrészt, és ezek után bontják ki az adott fejezetet. Amennyiben az egyes témakörök indokolják, az olvasó nemcsak utalást talál az adott tárgykör nemzetközi dokumentumaira [pl. ENSZ, Európa Tanács, Európai Unió, valamint más nemzetközi szervezetek (pl. OECD) egyezményei, ajánlásai, egyéb iránymutatásai], hanem azok kriminológiai szempontból lényeges tételeit a tankönyv minden része ismerteti is.
Hivatkozás: https://mersz.hu/gonczol-kerezsi-korinek-levay-kriminologia-szakkriminologia//
BibTeXEndNoteMendeleyZotero