Csemáné Váradi Erika, Görgényi Ilona, Gula József, Horváth Tibor, Jacsó Judit, Lévay Miklós, Sántha Ferenc

Magyar büntetőjog - általános rész


2.2.2. A kóros elmeállapot
  1. A kóros elmeállapot kérdéseiről általában
    A kóros elmeállapot az elkövető beszámítási képességét érintheti: kizárhatja vagy korlátozhatja. A beszámítási képesség fogalmát a Btk. konkrétan nem határozza meg, de a Btk. 17. §-a alapján a jogtudományban az alábbi definíció használatos: A beszámítási képességgel rendelkező személy képes a cselekménye következményeinek a felismerésére, előrelátására (felismerési képesség), és képes a megfelelő akaratképzésre és az akaratának megfelelő magatartást tanúsítására (akarati képesség).
    Lényeges, hogy a kóros elmeállapot önmagában nem érinti az elkövető büntethetőségét, csak abban az esetben, ha az kizárta vagy korlátozta a beszámítási képességét. (Vagyis egyáltalán nem biztos, hogy ha valaki kóros elmeállapotú, akkor mentesül a büntetőjogi felelősségre vonás alól.) Amennyiben azonban az elkövető nem rendelkezik beszámítási képességgel, büntetőjogilag nem vonható felelősségre, vele szemben büntetőjogi szankciót – a kényszergyógykezelés, az elkobzás és a vagyonelkobzás kivételével – nem lehet alkalmazni. Már elöljáróban meg kell jegyezni, hogy az önhibából eredő ittas vagy bódult állapot nem büntethetőséget kizáró ok, kizárólag a jogszabályi hivatkozás miatt – a Btk. 18. §-a hivatkozik a 17. §-ra – szokás a kóros elmeállapottal összefüggésben tárgyalni.
     
    Btk. 17. § (1) Nem büntethető, aki a büntetendő cselekményt az elmeműködés olyan kóros állapotában követi el, amely képtelenné teszi cselekménye következményeinek felismerésére, vagy arra, hogy e felismerésnek megfelelően cselekedjen.
    (2) A büntetés korlátlanul enyhíthető, ha az elmeműködés kóros állapota az elkövetőt korlátozza a bűncselekmény következményeinek felismerésében, vagy abban, hogy e felismerésnek megfelelően cselekedjen.
     
  2. A kóros elmeállapot típusai
    A Csemegi-kódex a – bármilyen okból származó – öntudatlan állapotot, illetve „az elmetehetség megzavarását” tekintette a cselekmény beszámítását kizáró oknak. Ezen túlmenően – sajátos módon – a siketnémák is büntetlenséget élveztek, amennyiben „cselekvésük bűnösségének felismerésére szükséges belátással” nem rendelkeztek. Ezt követően a Btá. a kóros elmeállapot körében az elmebetegséget és a tudatzavart („öntudatzavar”) szabályozta, ezt egészítette ki az 1961. évi V. törvény a gyengeelméjűséggel, majd az 1978. évi IV. törvény a szellemi leépüléssel és a személyiségzavarral.
    Noha az új Btk. – szemben az 1978. évi IV. törvény megoldásával – még példálózó jelleggel sem sorolja fel a kóros elmeállapot egyes formáit, a bírói gyakorlat tanúsága szerint a kóros elmeállapot leggyakrabban előforduló típusai az alábbiak: elmebetegség, gyengeelméjűség, szellemi leépülés, tudatzavar, személyiségzavar.
    • Az elmebetegség a magasabb rendű idegműködés általában tartós jellegű megbetegedése, amely lényeges változást idéz elő a beteg akarati, értelmi, érzelmi és indulati világában. Noha egy adott elmebeteg tünetei is igen változatosak lehetnek, az orvostudomány az alábbi tipikus fajtáit különbözteti meg: hasadásos elmezavar (skizofrénia), mániás-depresszió, bénulásos elmezavar, paranoia, illetve bizonyos esetekben az epilepszia. Az elmebetegség intenzitása különböző lehet, kezelésében lehet bizonyos eredményeket elérni, sőt a beteg hosszabb-rövidebb időszakokra tünetmentessé is válhat. Az elmebetegségre is igaz, hogy nem feltétlenül befolyásolja az elkövető beszámítási képességét;
    • A gyengeelméjűség jellemzően egy gyógyíthatatlan állapot, „hiánybetegség”, amely az agy veleszületett vagy kora gyermekkorban szerzett károsodására vezethető vissza. Következménye az értelmi teljesítőképesség jelentős csökkenése, a korlátozott szellemi teljesítmény. A tudomány a gyengeelméjűség három fajtáját különbözteti meg a súlyosabbtól az enyhébbig: idiotizmus, imbecillitás, debilitás. Megjegyzendő, hogy a legenyhébb fokban gyengeelméjű debil személyek sok esetben rendelkeznek – legalábbis korlátozott – beszámítási képességgel;
    • A szellemi leépülés (dementia) a már kifejlődött értelmi teljesítőképesség visszafordíthatatlan hanyatlása, amely lehet valamilyen betegség, alkoholizmus vagy az idős kor következménye;
    • A tudatzavar a központi idegrendszer átmeneti rendellenessége, amelynek számos kiváltó oka lehet. Leggyakoribb esete az ittas állapot, illetve a kábítószertől, gyógyszertől bódult állapot, amelyek – lévén „normális” állapotok – az elkövető büntethetőségét általában nem érintik. Tudatzavar létrejöhet bizonyos élettani folyamatok (szülés, rendkívüli kimerültség, ijedtség, felindulás) következményeként, az elkövető felelősségét általában ezek sem befolyásolják. Megjegyzendő azonban, hogy az ijedtség, menthető felindulás mint tudatzavar a jogos védelem és a végszükség körében – egyéb feltételek mellett – a felelősségre vonás akadályát képezheti, illetve a büntetés korlátlan enyhítését eredményezheti. Hasonlóképpen az ún. éplélektani alapon kialakuló indulati állapot mint tudatzavar az emberölés privilegizált esetének (erős felindulásban elkövetett emberölés) megállapítását eredményezheti.
      Hangsúlyozni kell tehát, hogy tudatzavar esetén a Btk. 17. §-a kizárólag akkor alkalmazható, ha a tudatzavar kóros jellegű, ideértve az ún. patológiás (kóros) indulat esetét is;
    • A személyiségzavar (leggyakoribb formája a pszichopátia) önmagában nem betegség. A személyiségzavar a belső élmények és a viselkedés olyan átfogó, tartós és rugalmatlan mintája, amely jelentősen eltér az egyént körülvevő kultúra elvárásaitól. Ez a rugalmatlanság gyakran pszichés sérülésekben és szociális vagy munkahelyi konfliktusokban kifejeződő kellemetlenségekhez vezet. A személyiségzavarok serdülő- vagy fiatal felnőttkorban szoktak felismerhetővé válni, bár előfordulnak gyermekkorban megjelenő változatai is (APA, 1994.). A személyiségzavar megnehezíti a társadalmi elvárásokhoz történő igazodást, a társadalmi beilleszkedést. A személyiségzavar csak abban az esetben merítheti ki a kóros elmeállapot fogalmát, ha olyan súlyos fokú, amely az elmebetegséghez közelít, vagy azzal egyenértékű (3/1998. BJE). Hasonlóan tehát a tudatzavarhoz, a személyiségzavar esetén a Btk. 17. §-a kizárólag akkor alkalmazható, ha az kóros jellegű és a beszámítási képességet kizárta vagy korlátozta. Egyébként még enyhítő körülményként sem vehető figyelembe, tekintettel arra a tényre is, hogy az erőszakos bűncselekmények jelentős részét pszichopaták követik el.
     
  3. A Btk. 17. §-ának alkalmazása
    A Btk 17. §-ának alkalmazása két lépcsőben történhet. Mivel a büntetőügyben eljáró hatóság a Be. 99. §-a alapján szakértőt köteles kirendelni, amennyiben az eldöntendő szakkérdés kóros elmeállapot, elsőként a két kirendelt igazságügyi szakértő nyilatkozik abban a ténykérdésben, hogy a terhelt a cselekmény elkövetésekor kóros elmeállapotú volt-e. Ezt követően pedig igenlő válasz esetén, a bíróság feladata, hogy eldöntse, vajon a fennálló kóros elmeállapot kizárta vagy korlátozta az elkövető beszámítási képességét. A bíróság háromféle döntést hozhat:
    • A kóros elmeállapot kizárta az elkövető beszámítási képességét. Ebben az esetben az elkövető nem büntethető, a bíróság felmentő ítéletet hoz. A bíróság ebben az esetben is alkalmazhat büntetőjogi intézkedésként elkobzást, vagyonelkobzást, illetve – meghatározott további feltételek, így például személy elleni erőszakos bűncselekmények elkövetése esetén – kényszergyógykezelést. [Lásd a Btk. 72. § (4) bekezdését, a 75. § (2) bekezdését, illetve 78. §-át];
    • A kóros elmeállapot korlátozta az elkövető beszámítási képességét. Ebben az esetben az elkövető büntethető, a 17. § (2) bekezdése alapján azonban büntetése korlátlanul enyhíthető. (A korlátlan enyhítés lehetősége azt jelenti, hogy bármely büntetési nem legkisebb mértéke is kiszabható.) Az is elképzelhető, hogy az elkövető beszámítási képessége korlátozott, de nem olyan mértékben, hogy az megalapozná a 17. § (2) bekezdés alkalmazását. Ebben az esetben ez a tény a büntetés kiszabása során enyhítő körülmény (BKv. 56.);
    • A kóros elmeállapot nem érinti az elkövető beszámítási képességét. Ilyen esetben az elkövető az általános szabályok szerint büntethető. (A teljesség kedvéért megjegyezhető, hogy a bíróságok – eltérő nyomatékkal – enyhítő körülményként értékelik, ha az elkövető kóros elmeállapota a beszámítási képességét nem érintette, de az a cselekmény elkövetését elősegíthette, illetve megkönnyíthette.)
    Végül hangsúlyozni kell, hogy az ún. részleges beszámítási képesség fogalma a bírói gyakorlatban elfogadott abban az értelemben, hogy egy adott kóros elmeállapotú – különösen a gyengeelméjű – személy bizonyos bűncselekmények tekintetében rendelkezhet beszámítási képességgel, más deliktumok vonatkozásában viszont az kizárt vagy korlátozott. Az első bűncselekménytípusra példa az emberölés: a Legfelsőbb Bíróság 15. sz. Irányelve szerint annak a ténynek, hogy a terhelt enyhe vagy közepes fokban gyengeelméjű, általában nincs jelentősége, mivel az emberi élet kioltását tiltó erkölcsi és jogi szabályt ezek a személyek is ismerik. A második esetre példaként bizonyos gazdasági bűncselekmények, például a költségvetési csalás említhető.
     
  4. Az ittas vagy bódult állapotban elkövetett bűncselekményekért való felelősség
     
    Btk. 18. § A 17. § nem alkalmazható arra, aki a bűncselekményt önhibájából eredő ittas vagy bódult állapotban követi el.
     
    d1) Az ittasság jogi megítélése, típusai
    Noha a korábban említettek szerint az ittas vagy bódult állapot tudatzavarnak minősül, az ebben az állapotban elkövetett bűncselekmény elkövetője büntetőjogilag felelősségre vonható. Ez alól kivétel, ha az ittas vagy bódult állapot nem önhibából ered, vagy az ittasság kóros jellegű. Fenti szabály ma viszonylag közismert és logikusnak tűnik, korábbi jogunkban azonban egészen eltérően ítélték meg a kérdést. A Csemegi-kódex bírói gyakorlatában a részegségnek azt a fokát, amely az öntudatlan állapottal volt egyenértékű, büntethetőségi akadályként értékelték. Az 1948. évi III. Büntetőnovella szerint azonban az önhibából eredő ittas vagy kábítószertől bódult állapotban elkövetett bűncselekmény már büntethető, noha még mindig meglehetősen enyhén, egy évig terjedő fogházzal. Ilyen esetben az elkövetőt egy ún. sui generis (önálló) bűncselekmény miatt vonták felelősségre, amennyiben az elkövetett bűncselekmény bűntett vagy egy évet meghaladó fogházzal büntetendő vétség volt. (Megjegyzendő azonban, hogy az ilyen bűncselekmények fenti kedvező megítélése mindkét megoldás szerint csak az ittasság súlyos foka – „öntudatlan állapot”, illetve „beszámítást kizáró” állapot – esetén volt alkalmazható. Mind a Csemegi-kódex, mind a későbbi évtizedek joggyakorlata szerint az általános szabályok szerint büntethető volt továbbá az ún. célzatos leittasodás, amikor az elkövető abból a célból, hogy a bűncselekményt elkövesse, saját maga idézte elő az ittas állapotát.)
    Hatályos jogunkban az ittas vagy bódult állapotban elkövetett bűncselekmények megítélésével kapcsolatban a Legfelsőbb Bíróság III. Büntető Elvi Döntése (BED) ad iránymutatást. Ennek megfelelően az ittasság típusai az alábbiak:
    • A leggyakrabban előforduló közönséges részegség, amelynek tünetei, csakúgy mint az alkoholnak a szervezetre gyakorolt hatásai, közismertek. Ebből következik, hogy a részegség – nagyon kevés kivételtől eltekintve – mindig önhibából ered, azaz az ittas személy „tehet arról”, hogy ilyen állapotba került. Az önhiba hiányára a szakirodalom példaként említi azt az esetet, ha valaki nem tudja, hogy szeszes italt fogyaszt, vagy az általa fogyasztott ital minőségében (erősségében) téved. A kivételek azonban elméleti jellegűek, a hazai bírói gyakorlatban nincs tudomásunk az önhiba hiányára történő sikeres hivatkozásról. Közönséges részegség esetén a Btk. 18. § alkalmazandó, vagyis az elkövető büntetendő, sőt a BKv. 56. szerint az önhibából eredő ittas vagy bódult állapot a büntetés kiszabása során súlyosító körülmény, amennyiben ennek az állapotnak szerepe volt a bűncselekmény elkövetésében.
    • A ritkán előforduló patológiás (kóros) részegség a vonatkozó BED szerint az elmebetegséggel azonos állapotnak tekinthető, amelyet a közönséges részegségtől eltérő minőségi és mennyiségi tünetek jellemeznek. A patológiás részegség egyik ismérve, hogy viszonylag kis mennyiségű alkohol elfogyasztását követően is bekövetkezhet, a hangsúly azonban nem elsősorban a mennyiségen, hanem az ún. minőségi tüneteken van, amelyek az alábbiak: (I) az érintkezésfelvétel megnehezülése; (II) érzékcsalódások fellépése; (III) a magatartás énidegensége; (IV) a cselekménynek a szituációhoz képest inadekvát volta; (V) heves, megokolatlan és túlméretezett indulatkitörés; (VI) terminális alvás; (VII) teljes vagy részletes emlékezészavar. Valamennyi tünet egyszerre történő jelentkezése igen ritka, a tünetek többségének kell fennállnia a kóros részegség megállapításához. (Látható, hogy egyes tünetek a közönséges részegségre is jellemzőek.)
      Patológiás részegség esetén a Btk. 17. § (1) bekezdése alkalmazandó, vagyis az elkövető nem büntethető. Megjegyzendő, hogy az orvostudomány szerint egy adott személynél történő többszöri előfordulása nem jellemző, más kérdés, hogy a patológiás részegségre sikeresen a terhelt sem hivatkozhat többször: a második esetben az alkohol fogyasztását megelőzően már ismernie kellett az alkoholnak a saját szervezetére gyakorolt – sajátos – hatását.
    • A közönséges és a patológiás részegség között mintegy átmenetet képez az ún. abortív patológiás részegség (a kóros részegség csökevényes változata). A korábban említett minőségi tünetetek fennállása ebben az esetben is jellemző, azonban a tünetek intenzitása kisebb. Abortív patológiás részegség esetén a Btk. 17. § (2) bekezdése alkalmazandó, azaz a büntetés korlátlanul enyhíthető.
    Említést érdemel, hogy az ún. idült alkoholista az általános szabályok szerint büntethető. Amennyiben azonban az idült alkoholizmus következtében kóros elmeállapot – elmebetegség vagy szellemi leépülés – alakul ki, az adott személy tekintetében a kóros elmeállapotra vonatkozó rendelkezések alkalmazhatók.
    A 18. §-ban említett önhibából eredő bódult állapot főszabály szerint szintén nem zárja ki az elkövető büntethetőségét. A bódult állapot létrejöhet kábítószer, egyéb kábító hatású gyógyszer vagy más anyag fogyasztása következtében. A betegség szintjét elérő kóros elmeállapotot okozó kábítószer-függőség, illetve az elmebetegség szintjét elérő ún. elvonási tünetetek azonban megalapozhatják a Btk. 17. §-ának alkalmazását (BKv. 57).
     
    d2) Dogmatikai problémák az ittas állapotban elkövetett bűncselekmények vonatkozásában
    Anélkül, hogy a kérdéssel kapcsolatos szerteágazó szakirodalmi álláspontokat ismertetnénk, utalni kell arra, hogy a beszámíthatatlan ittas állapotban elkövetett bűncselekményekért való felelősség kivételt jelent a büntetőjogunkban uralkodó bűnösségen alapuló – szubjektív – felelősség elve alól. Fenti elv szerint csak a bűnösen elkövetett cselekmény miatt lehet valakit felelősségre vonni. Amennyiben az elkövető teljesen beszámíthatatlan ittas állapotban van, a beszámítási képesség hiányában bűnösségről sem beszélhetünk. A büntetőjogi felelősség ebben az esetben tehát objektív. (Az önhiba nem pótolhatja a bűnösséget, mert az a leittasodásra vonatkozik.)
    A szubjektív felelősség alóli fenti kivételt azonban nem indokolt túlértékelni. Az ittas állapotban történő bűnelkövetés esetén az esetek döntő többségében nem beszélhetünk a beszámítási képesség hiányáról, a súlyos fokú ittasság nem azonosítható a beszámíthatatlan ittas állapotról. Az ittas elkövetők túlnyomó többsége – ha korlátozottan is, de – beszámítható. Felelősségre vonásuk a szubjektív felelősség elve alapján történik. Nem vitatható azonban, hogy előfordulnak olyan esetek is, amikor az ittas elkövető valóban teljesen beszámíthatatlan, mivel helyes álláspont szerint a beszámíthatatlan ittas személy nem feltétlenül veszíti el a mozgásképességét, így ütni, rúgni stb. tud. Ezekben az esetekben a dogmatikai problémát az okozza, hogy bűnösség hiányában nyitott kérdés, hogy a beszámíthatatlan ittas személy által elkövetett bűncselekményt szándékosnak vagy gondatlannak kell minősíteni.
    A III. sz. BED szerint a megvalósított cselekmény külső megjelenési alakját, a tárgyi oldal elemeit kell vizsgálni. Mindez egyszerűen fogalmazva azt jelenti, hogyha ezek alapján az adott bűncselekmény – különösen annak elkövetési magatartása, illetve elkövetési módja – külső szemlélő számára úgy néz ki, mint ahogyan a szándékos bűncselekmények általában ki szoktak nézni, a bűncselekményt szándékosnak, a gondatlan bűncselekmények tipikus külső jegyei alapján viszont gondatlannak kell minősíteni. (Így például egy beszámíthatatlan ittas állapotban nagy erővel a sértett mellkasára irányzott szúrás esetén a szándékos emberölés megállapítása látszik indokoltnak, ellenben ha az ittas férj a kenyérszeletelés közben elveszíti az egyensúlyát, és a kés a felesége testébe fúródik, a halál bekövetkezése esetén a gondatlan emberölés állapítható meg.) Megjegyzést érdemel, hogy az Elvi Döntésben olvasható fenti megoldás lényegében egy vélelmen alapul, amelynek helyessége megkérdőjelezhető.

Magyar büntetőjog - általános rész

Tartalomjegyzék


Kiadó: Wolters Kluwer Kft.

Online megjelenés éve: 2017

ISBN: 978 963 295 628 2

A Büntető Törvénykönyvről szóló 1978. évi IV. törvényt hatálybalépése óta több mint ötven törvény és számos alkotmánybírósági határozat módosította. Emellett több, különböző tárgykörben alkotott törvény is tartalmaz a Btk. Általános Részét érintő és módosító szabályokat. A számos változás ellenére az Általános Rész megőrizte eredeti szerkezetét, ugyanakkor a benne szabályozott joganyag jelentősen felduzzadt.

Ezt a hatályos joganyagot tárgyalja a Kiadó büntetőjogi témájú könyveinek legújabb kötete. A tankönyv a korszerű egyetemi oktatás követelményeinek megfelelően követi az Általános Rész szerkezetét, emellett nagy hangsúlyt fektet a magyar büntetőjog-tudomány kialakulására és eredményeire. Feldolgozza továbbá a bírói gyakorlat legjelentősebb döntéseit, jogegységi határozatait, a büntető kollégium döntéseit és elvi jelentőségű döntéseket is, és nagy figyelmet fordít az Alkotmánybíróság határozataira.

A tankönyvet elsősorban az egyetemi jogi felsőoktatásban résztvevőknek ajánljuk, de bízunk abban, hogy a joggyakorlatban működő, szakterületük anyagával lépést tartani kívánó jogászok is haszonnal forgathatják.

Hivatkozás: https://mersz.hu/gorgenyi-levay-gula-horvath-jacso-santha-csemane-magyar-buntetojog-altalanos-resz//

BibTeXEndNoteMendeleyZotero

Kivonat
fullscreenclose
printsave