Csemáné Váradi Erika, Görgényi Ilona, Gula József, Horváth Tibor, Jacsó Judit, Lévay Miklós, Sántha Ferenc

Magyar büntetőjog - általános rész


4.1. A magánindítvány hiánya

  1. A magánindítványról általában
    A büntető igény érvényesítése szempontjából hivatalból üldözendő és magánindítványra üldözendő bűncselekményeket különböztetünk meg. A bűncselekmények túlnyomó többsége – a hivatalból való eljárás elve alapján – az első csoportba tartozik, ilyen esetekben a hatóságok kötelessége az eljárás megindítása és lefolytatása. A kisebb számú magánindítványra üldözendő bűncselekmények jellemzője, hogy az eljárás csak a jogosult – aki főszabály szerint a sértett – feljelentése, magánindítványa alapján indítható. Amennyiben a magánindítvány előterjesztésére határidőben nem kerül sor, a bűncselekmény elkövetője nem büntethető. E bűncselekmények eljárásjogi szempontból tovább oszthatók ún. magánvádas magánindítványra üldözendő bűncselekményekre és ún. közvádas magánindítványra üldözendő deliktumokra (lásd később). A magánindítvány hiánya mint büntethetőségi akadály szabályai egyrészt a Btk.-ban (31. §), másrészt az eljárási törvényben (Be. 173. §) találhatóak.
    A magánindítványra üldözendő bűncselekmények fogalmát már a Csemegi-kódex is ismerte, és a hatályos szabályozáshoz hasonlóan részletesen szabályozta az előterjesztésre jogosultak körét, az előterjesztésre nyitva álló határidőre, illetve a visszavonására vonatkozó szabályokat.
     
    Btk. 31. § (1) Az e törvényben meghatározott esetekben a bűncselekmény elkövetője csak magánindítványra büntethető.
    (2) A magánindítvány előterjesztésére a sértett jogosult.
    (3) A magánindítványt a korlátozottan cselekvőképes kiskorú sértett önállóan is előterjesztheti, és erre törvényes képviselője is jogosult. Ha a sértett a személyes ügyei vitelében vagy a bírósághoz, hatósághoz fordulás joga tekintetében cselekvőképességében részlegesen korlátozott nagykorú, a magánindítvány előterjesztéséhez a törvényes képviselő hozzájárulása szükséges. Ezekben az esetekben a magánindítvány előterjesztésére a gyámhatóság is jogosult. Érdekellentét esetén a Polgári Törvénykönyv szabályai az irányadók.
    (4) Ha a magánindítvány előterjesztésére jogosult sértett meghal, a hozzátartozója jogosult a magánindítvány előterjesztésére.
    (5) Bármelyik elkövetővel szemben előterjesztett magánindítvány valamennyi elkövetőre hatályos.
    (6) A magánindítvány nem vonható vissza.
     
  2. A magánindítványra üldözendő bűncselekmények és a magánindítvány fogalma
    A magánindítványra üldözendő bűncselekmények három csoportba oszthatók.
    • Az első csoportba tartozik – egyebek között – a könnyű testi sértés alapesete, a magánlaksértés, a zaklatás, a magántitok megsértése, a levéltitok megsértése, a kiszolgáltatott személy megalázása, a rágalmazás, főszabály szerint a becsületsértés és a kegyeletsértés. E bűncselekmények tárgyi súlya viszonylag kisebb, a jogalkotó álláspontja szerint célszerű a jogosultra bízni annak mérlegelését, hogy az őt ért sérelem mértékére figyelemmel kívánja-e az elkövető felelősségre vonását.
    • A második csoportba tartozik például a szexuális kényszerítés alapesete, illetve a szexuális erőszak egyik alapesete. E deliktumok esetében jellemzően a sértett kímélete indokolja a magánindítványra történő üldözést, mivel a sérelmére elkövetett fenti bűncselekmények miatti eljárásban a hatóságok őt tanúként – akár több alkalommal is – meghallgatják, és a történtek ismételt felidézése a sértetti viktimizációt tovább fokozhatja.
    • Végül a harmadik csoportba tartozik egyrészt az egészségügyi önrendelkezési jog megsértése, másrészt a Btk. 382. §-a szerint a lopás, rongálás, sikkasztás, csalás, információs rendszer felhasználásával elkövetett csalás, hűtlen kezelés, jogtalan elsajátítás, orgazdaság, illetve a jármű önkényes elvétele, amennyiben a sértett az elkövető hozzátartozója. E bűncselekmények esetén jellemzően magánjellegű sérelemről van szó, illetve a hozzátartozó sértett kímélete is indokolt.
    Az első csoportban felsorolt bűncselekmények – a magánlaksértés és a zaklatás kivételével – eljárásjogi szempontból ún. magánvádas magánindítványra üldözendő bűncselekmények, ami azt jelenti, hogy a bíróság előtti eljárás során a vádat nem az ügyész, hanem a sértett (illetve a magánindítvány előterjesztője) képviseli. (Említést érdemel, hogy a sértett képviselője útján is eljárhat, továbbá a vád képviseletét az ügyész az eljárás bármely szakaszában átveheti.)
    A második és a harmadik csoportba tartozó bűncselekmények, továbbá a magánlaksértés és a zaklatás eljárásjogi szempontból ún. közvádas magánindítványra üldözendő bűncselekmények, amelyek esetében a vádat az ügyész képviseli.
    A magánindítvány a jogosult bármely olyan nyilatkozata, amely szerint az elkövető felelősségre vonását kívánja. Ennek megfelelően alakisághoz nincs kötve, nem elnevezése, hanem a tartalma szerint kell elbírálni. A hatóságokhoz benyújtható írásban, illetve a szóban előadott nyilatkozatot a hatóság jegyzőkönyvbe foglalja. Leggyakoribb formája a jogosult által tett feljelentés.
    A gyakorlat szerint az ismeretlen tettes ellen tett feljelentést joghatályos magánindítványnak kell tekinteni, vagyis az elkövető ismertté válása után nincs szükség újabb akaratnyilatkozatra. E szabály alól kivételt képeznek a magánindítványra üldözendő vagyon elleni bűncselekmények, így ha a nyomozás során derül ki, hogy az – eredetileg a sértett számára ismeretlen – elkövető a sértett hozzátartozója volt, a sértettet nyilatkozatni kell, kívánja-e a hozzátartozója megbüntetését.
    A magánindítvány oszthatatlanságát fejezi ki a Btk. 31. § (5) bekezdése, így ha a bűncselekményt többen követték el, de azt a sértett csak az egyik elkövető vonatkozásában terjeszti elő, nyilatkozata valamennyi elkövetővel szemben hatályos magánindítványnak tekintendő.
    A magánindítvány visszavonhatatlan, vagyis amennyiben azt a sértett egyszer már előterjesztette, az eljárás megszüntetésének nincs helye azon az alapon, hogy a sértett az elkövető megbüntetését utóbb mégsem kívánja. E szabály a magánvádas magánindítványra üldözendő bűncselekmények körében olyan értelemben nem érvényesül, hogy a magánvádló az eljárásban a vádat elejtheti, ami az eljárás megszüntetését eredményezve tartalmilag a magánindítvány visszavonásával egyenértékű. Említést érdemel, hogy a még nyitva álló határidő alatt a magánindítványt előterjesztheti az a jogosult, aki a korábban úgy nyilatkozott, hogy nem kéri az eljárás lefolytatását (BH1987. 422.).
     
  3. A magánindítvány előterjesztésére jogosultak, az előterjesztés határideje
    A magánindítvány előterjesztésére főszabály szerint a sértett jogosult. Amennyiben a sértett korlátozottan cselekvőképes kiskorú, a magánindítványt ő maga önállóan is, de rajta kívül a törvényes képviselője is előterjesztheti. Ugyanez a szabály irányadó a cselekvőképességében részlegesen korlátozott nagykorú sértett esetében, ha azonban az ilyen nagykorú sértettet a bíróság a személyes ügyei vitelében vagy a bírósághoz, hatósághoz fordulás jogában korlátozta, akkor a magánindítványa előterjesztéséhez szükséges a törvényes képviselőjének a hozzájárulása. A fenti esetekben a magánindítvány előterjesztésére a gyámhatóság is jogosult.
    Ha a sértett cselekvőképtelen (a 14. életévét be nem töltött kiskorú) vagy cselekvőképességében teljesen korlátozott személy, a magánindítvány előterjesztésre jogosult a törvényes képviselője és a gyámhatóság. A sértett halála esetén hozzátartozója jogosult az indítvány előterjesztésére.
    (Speciális szabály szerint kegyeletsértés esetén a magánindítványt az elhalt hozzátartozóján kívül az örököse is előterjesztheti, illetve az egészségügyi önrendelkezési jog megsértése miatt a magánindítványt az Eütv.-ben meghatározott nyilatkozatra jogosult személy terjesztheti elő.)
    A Be. szerint a magánindítványt attól a naptól számított harminc napon belül kell előterjeszteni, amelyen a jogosult a bűncselekmény elkövetőjének a kilétéről tudomást szerzett. Több előterjesztésre jogosult személy – például a cselekvőképtelen sértett törvényes képviselője és a gyámhatóság – esetében a fenti határidőt minden jogosult vonatkozásában a saját tudomásszerzés időpontjától kell számítani. A határidőt kivételesen a jogosult hatóság által történő felhívásától kell számítani, ha csak a nyomozás megindítását követően derül ki, hogy az adott bűncselekmény magánindítványra üldözendő, mivel ilyenkor a jogosult nyilatkozatát be kell szerezni. (Így például a hivatalból üldözendő hamis vád miatt indul az eljárás, de az eljárás adatai alapján rágalmazás látszik megvalósulni.)
    Speciális szabály vonatkozik a hozzátartozóra, aki a sértett halála esetén a még nyitva álló határidő alatt terjesztheti elő a magánindítványt. (Így például ha a sértett az elkövető személyéről tudomást szerzett, majd az ezt követő ötödik napon meghalt, hozzátartozója huszonöt nap alatt terjesztheti elő az indítványt. Ha viszont a sértett meghal, mielőtt megtudta volna, hogy ki volt az elkövető, hozzátartozói a halála napjától számított harminc nap alatt élhetnek e jogukkal.)
    Az említett harminc napos határidő jogvesztő határidőnek tekinthető, mivel a határidő elmulasztása miatt igazolásnak nincs helye.
    Végül említést érdemel, hogy a fenti határidő alól kivételt képez a kölcsönösen – vagyis egymás sérelmére – elkövetett könnyű testi sértés, rágalmazás vagy becsületsértés. Ilyen esetben ha csak az egyik fél (magánvádló) terjesztett elő magánindítványt, vele szemben azt a másik fél a harminc nap elteltével is előterjesztheti mindaddig, amíg a bíróság a határozat meghozatala céljából vissza nem vonul. Ez utóbbi személy lesz az ún. viszonvádló, az eljárás érdekessége pedig az említett két személy sajátos eljárási pozíciója: mindketten sértettek és vádlottak is egyben [lásd a Be. 497. § (3) bekezdését].

Magyar büntetőjog - általános rész

Tartalomjegyzék


Kiadó: Wolters Kluwer Kft.

Online megjelenés éve: 2017

ISBN: 978 963 295 628 2

A Büntető Törvénykönyvről szóló 1978. évi IV. törvényt hatálybalépése óta több mint ötven törvény és számos alkotmánybírósági határozat módosította. Emellett több, különböző tárgykörben alkotott törvény is tartalmaz a Btk. Általános Részét érintő és módosító szabályokat. A számos változás ellenére az Általános Rész megőrizte eredeti szerkezetét, ugyanakkor a benne szabályozott joganyag jelentősen felduzzadt.

Ezt a hatályos joganyagot tárgyalja a Kiadó büntetőjogi témájú könyveinek legújabb kötete. A tankönyv a korszerű egyetemi oktatás követelményeinek megfelelően követi az Általános Rész szerkezetét, emellett nagy hangsúlyt fektet a magyar büntetőjog-tudomány kialakulására és eredményeire. Feldolgozza továbbá a bírói gyakorlat legjelentősebb döntéseit, jogegységi határozatait, a büntető kollégium döntéseit és elvi jelentőségű döntéseket is, és nagy figyelmet fordít az Alkotmánybíróság határozataira.

A tankönyvet elsősorban az egyetemi jogi felsőoktatásban résztvevőknek ajánljuk, de bízunk abban, hogy a joggyakorlatban működő, szakterületük anyagával lépést tartani kívánó jogászok is haszonnal forgathatják.

Hivatkozás: https://mersz.hu/gorgenyi-levay-gula-horvath-jacso-santha-csemane-magyar-buntetojog-altalanos-resz//

BibTeXEndNoteMendeleyZotero

Kivonat
fullscreenclose
printsave