Csemáné Váradi Erika, Görgényi Ilona, Gula József, Horváth Tibor, Jacsó Judit, Lévay Miklós, Sántha Ferenc

Magyar büntetőjog - általános rész


2.2.1.1. A részesség járulékos jellege
  1. A részesség egyik legfontosabb általános jellemzője a járulékos (akcesszórius) jelleg, amely alatt azt értjük, hogy a részes magatartása minden esetben egy azt megelőző tettesi cselekményhez kapcsolódik. Tehát a részesség járulékos jellegű közreműködést jelent a bűncselekmény elkövetésében. A tettes által megvalósított szándékos bűncselekményt, amelyhez a részesi magatartás járul, alapcselekménynek nevezzük. A járulékos jellege miatt a részességet nem tekinthetjük önálló elkövetői alakzatnak, hiszen az önmagában nem állhat. Fontos tehát megjegyezni, hogy tettesi alapbűncselekmény nélkül nincs részesség.
    A részesség járulékos jellegéből következik az is, hogy az alapcselekmény egyfajta „határt szab” a részesi felelősség terjedelmének. A Legfelsőbb Bíróság a vonatkozó jogegységi határozatában az egységes bírói gyakorlat megteremtése érdekében rögzítette, hogy a részes bűncselekményeinek rendbelisége és minősítése a tettesi alapcselekményekhez igazodik. Ebből következik az is, hogy a több ember sérelmére elkövetett emberölés bűntette mint alapcselekmény megállapíthatóságának hiányában az ehhez kapcsolódó részesség sem állapítható meg. „Amennyiben tehát nincs olyan elkövető, akinek a terhére legalább két sértett megölése, vagy egy ember befejezett megölése és egy személy ölésének megkísérlése tettesként (közvetett tettesként, társtettesként) megállapítható volna, több ember sérelmére véghezvitt emberölés bűntettéhez (kísérletéhez) kapcsolódó részesi cselekményről akkor sem lehet szó, ha a több különállóan végrehajtott emberöléshez ugyanaz az elkövető nyújtott bűnsegédi támogatást vagy a több ember megölésére ugyanaz az elkövető bujtott fel.” (3/2013. BJE)
    A részesi felelősség főszabályként a tettesi cselekmény minősítésének megfelelő büntetési tételkeretek között érvényesül. Kivételesen lehet a tettesi bűncselekmény minősítésénél enyhébb (excessus mandati esetén), de a tettesi bűncselekménynél súlyosabb megítélésű cselekményért a részes nem felelhet (3/2011. BJE).
     
  2. A részességhez szükséges tettesi alapcselekménynek alábbi kritériumai vannak:
    • A tettesi alapcselekménynek szándékos bűncselekménynek kell minősülnie. Noha ez a követelmény a Btk. szövegéből nem következik egyértelműen (hiszen a törvény a szándékosságot csak a részesi cselekmény vonatkozásában említi), a Btk. miniszteri indokolása és a bírói gyakorlat alapján is elfogadottnak tekinthetjük ezt az álláspont. Ebből következik, hogy a gondatlanságból elkövetett bűncselekményhez részesség nem járulhat, és szabálysértéshez sem kapcsolódhat büntetőjogi felelősségre vonást megalapozó részesi közreműködés [Ezzel ellentétes bírói döntésre is találunk példát. (BH1988. 133.)].
      Külön kell vizsgálni a büntethetőségi akadály fennállásának esetkörét. Attól függően, hogy mely büntethetőséget kizáró vagy megszüntető ok áll fenn a konkrét esetben, dönthető el a kérdés, hogy milyen elkövetői alakzat állapítható meg. Ha az alapcselekmény elkövetőjével szemben „szubjektív jellegű” büntethetőséget kizáró ok (így például gyermekkor, kóros elmeállapot) áll fenn, akkor – egyéb feltételek fennállása esetén, így az eszközként történő felhasználás esetén – közvetett tettesség és nem pedig részesség megállapítására kerülhet sor. Az objektív kizáró ok, azaz a cselekmény büntetendőségének hiánya (például a jogos védelem) kihat minden elkövetőre, így ezek nemcsak a tettesség, hanem a részesség megállapításának is akadályai. Az alapcselekmény büntethetőségét megszüntető ok (például az elkövető halála vagy az elévülés) viszont nem hat ki a részes büntetőjogi felelősségének megállapítására.
      A részesség járulékos jellegéből viszont nem következik, hogy a részes felelősségre vonásának előfeltétele a tettes(ek) büntetőjogi felelősségének tényleges megállapítása, a járulékos jelleg a cselekményre vonatkozik, nem pedig a tettes személyéhez kapcsolódó feltételről van szó. A részesek – ebből a szempontból – tehát főszabályként a bírói gyakorlat alapján önálló büntetőjogi felelősséggel tartoznak. „Önálló büntetőjogi felelősségük megállapításához – egyéb feltételek mellett – annak tényszerű megállapítása szükséges, és egyben elégséges is, hogy a tettes megvalósította a szándékos bűncselekmény törvényi tényállását vagy legalábbis a tényállásszerű elkövetési magatartás kifejtését megkezdte.” A leírtakból következik, hogyha a tettes személyét a büntetőeljárás nem tárta fel – és a felelősségre vonása ez okból elmaradt –, nem akadályozza meg a részesek felelősségre vonását (BH1999. 84., BH2000. 185.). Egyetértve a jogirodalomban megfogalmazott kritikával, meghatározott esetekben aggályos lehet a fent ismertetett bírói gyakorlat. (Gondolhatunk itt arra az esetre, ha az alapcselekmény elkövetőjével szemben büntethetőséget kizáró ok áll fenn – például gyermekkor –, amely adott esetben akadálya lehet a bűnrészesség megállapításának is.) (Nagy Ferenc) Ha azonban a tettest a bíróság bizonyítottság hiányában felmenti, a bírói gyakorlat szerint a felbujtó vonatkozásában is ugyanezen okból történő felmentő ítélet meghozatalának van helye (BH2001. 49.).
    • Az alapcselekménnyel szemben támasztott másik alapvető követelmény, hogy a tettesnek az alapcselekményt legalább a kísérlet szakaszáig kell eljuttatnia. Ameddig a cselekmény nem jut el a kísérlet stádiumáig, csak részesi közreműködésre irányuló törekvésről beszélhetünk, ami pedig előkészületnek minősül. Az előkészület pedig csak a Btk.-ban meghatározott esetekben büntetendő (lásd bővebben a Tk. A bűncselekmények megvalósulási szakaszairól szóló fejezetét). Aki az emberölés elkövetéséhez segítséget ígér, az ahhoz szükséges, illetve azt könnyítő eszközöket (például méreg beszerzése) biztosítja, pusztán előkészületként értékelhető magatartást tanúsít mindaddig, amíg a segíteni kívánt bűncselekmény kísérleti szakaszba nem jut. Az ilyen előkészületi cselekmény „bűnsegéllyé fejlődik”, ha a tettesi cselekmény véghezvitele megkezdődik (azaz kísérleti stádiumba jut) (BH1999. 84.).

Magyar büntetőjog - általános rész

Tartalomjegyzék


Kiadó: Wolters Kluwer Kft.

Online megjelenés éve: 2017

ISBN: 978 963 295 628 2

A Büntető Törvénykönyvről szóló 1978. évi IV. törvényt hatálybalépése óta több mint ötven törvény és számos alkotmánybírósági határozat módosította. Emellett több, különböző tárgykörben alkotott törvény is tartalmaz a Btk. Általános Részét érintő és módosító szabályokat. A számos változás ellenére az Általános Rész megőrizte eredeti szerkezetét, ugyanakkor a benne szabályozott joganyag jelentősen felduzzadt.

Ezt a hatályos joganyagot tárgyalja a Kiadó büntetőjogi témájú könyveinek legújabb kötete. A tankönyv a korszerű egyetemi oktatás követelményeinek megfelelően követi az Általános Rész szerkezetét, emellett nagy hangsúlyt fektet a magyar büntetőjog-tudomány kialakulására és eredményeire. Feldolgozza továbbá a bírói gyakorlat legjelentősebb döntéseit, jogegységi határozatait, a büntető kollégium döntéseit és elvi jelentőségű döntéseket is, és nagy figyelmet fordít az Alkotmánybíróság határozataira.

A tankönyvet elsősorban az egyetemi jogi felsőoktatásban résztvevőknek ajánljuk, de bízunk abban, hogy a joggyakorlatban működő, szakterületük anyagával lépést tartani kívánó jogászok is haszonnal forgathatják.

Hivatkozás: https://mersz.hu/gorgenyi-levay-gula-horvath-jacso-santha-csemane-magyar-buntetojog-altalanos-resz//

BibTeXEndNoteMendeleyZotero

Kivonat
fullscreenclose
printsave