Csemáné Váradi Erika, Görgényi Ilona, Gula József, Horváth Tibor, Jacsó Judit, Lévay Miklós, Sántha Ferenc

Magyar büntetőjog - általános rész


2. A magyar hatályos szankciórendszer jellemzői

  1. A ma hatályos büntetőjogi szankciórendszerünk dualista szerkezetű, tehát a jogkövetkezmények kettőssége jellemzi. A Btk. a büntetőjogi jogkövetkezmények két nagy csoportját szabályozza: a büntetéseket (VII. Fejezet) és az intézkedéseket (VIII. Fejezet). Egyetlen intézkedésre vonatkozó szabályanyag található külön törvényben: a jogi személlyel szemben alkalmazható intézkedéseket a 2004. május 1-jétől hatályos 2001. évi CIV. törvény tartalmazza. A kilenc büntetés és szintén kilenc intézkedés mellett a Btk. egyetlen mellékbüntetést szabályoz, a közügyektől eltiltást (lásd a lenti táblázatot).
  2. Az új Btk. miniszteri indokolása a büntetést „felelősségi szankciónak” nevezi arra tekintettel, hogy azt a bíróság csak büntethető elkövetővel szemben szabhatja ki, tehát olyan természetes személlyel szemben, akire nézve nem áll fenn büntethetőségi akadály (például gyermekkor). Ellenben az intézkedés alkalmazásának alapvető feltétele a büntetendő cselekmény megvalósítása, tehát az a büntetőjogilag felelősségre nem vonható személlyel szemben is alkalmazható (például a kóros elmeállapotú személy kényszergyógykezelését – egyéb feltételek fennállása esetén – kötelező elrendelni, ha személy elleni erőszakos vagy közveszélyt okozó büntetendő cselekményt követ el). Amíg a büntetésnek a generális preventív jellege a meghatározó, addig az intézkedések elsősorban a speciális prevenciót szolgálják. További eltérés a büntetések és az intézkedések között, hogy ez utóbbi nem eredményez büntetett előéletet.
  3. Az egyes szankciók meghatározási módja tekintetében büntetőjogunkat a relatíve határozott szankciórendszer jellemzi. A törvényalkotó előírja az alkalmazható büntetési nemet, illetve annak alsó és felső határát. A büntetési tételkereten belül azonban a bíróság a – büntetéskiszabás elveinek figyelembe vételével – szabadon határozza meg a szankció konkrét mértékét. A határozott ideig tartó szabadságvesztés kiszabásakor azonban a büntetési tétel középmértéke – azaz a büntetési tétel alsó és felső határa összegének fele – irányadó. Ez a szabály azonban – ahogy arra a Btk. indokolása is rámutat – nem teszi a szankciórendszert abszolút határozott jellegűvé, nem akadályozza meg, hogy a bíróság az eset összes körülményére tekintettel szabadon hozza meg a döntését. A Btk. büntetési rendszerében a szankció kiszabásának joga megoszlik a jogalkotó és a jogalkalmazó között. Az intézkedések köréből kiemelendő, hogy az új Btk. a kényszergyógykezelést határozatlan jellegű intézkedésként szabályozza.
    Fontos megjegyezni, hogy az egyes szankciók generális minimumát (azaz a büntetési tételkeret alsó határát, minimális tartamát) és generális maximumát (a büntetési tételkeret felső határát, maximális tartamát) a Btk. Általános Része szabályozza. Ha a jogalkotó egyes bűncselekményeknél el kíván térni ezen általános részi rendelkezésektől, akkor a Btk. Különös Részében – az egyes bűncselekmények törvényi tényállásának részeként – speciális minimumot és speciális maximumot határoz meg. Számos esetben azonban a speciális minimum nincs meghatározva egy különös részi deliktumnál. Ekkor a generális minimum lesz az irányadó [így például a tiltott szerencsejáték szervezése (Btk. 361. §) három évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő, a kiszabható büntetés minimumára viszont az általános részi generális minimum – azaz a 3 hónap – vonatkozik].
  4. A Btk. főszabályként rögzíti, hogy a büntetések egymás mellett is kiszabhatók. Ez alól a törvény két kivételt tesz: Nem szabható ki egyrészt a szabadságvesztés mellett elzárás vagy közérdekű munka, másrészt a kiutasítás mellett közérdekű munka vagy pénzbüntetés. A mellékbüntetésként szabályozott közügyektől eltiltás, ahogy arra az elnevezéséből is következtethetünk, önállóan nem, csak kizárólag egy másik büntetés – szándékos bűncselekmény elkövetése miatt kiszabott végrehajtandó szabadságvesztés – mellett kerül alkalmazásra.
  5. A különös részi törvényi tényállások leggyakrabban a szabadságvesztés-büntetést írják elő büntetésként. Ezen túl 14 bűncselekmény alap- vagy privilegizált esetében van meghatározva a szintén szabadságelvonással járó elzárás büntetés [így például magántitok megsértése (Btk. 223. §), levéltitok megsértése (Btk. 224. §), gondatlanságból elkövetett közokirat-hamisítás (Btk. 342. §)]. Ezért is tekinthetjük a magyar büntetőjogi szankciórendszert szabadságvesztés-centrikusnak vagy még inkább szabadságelvonás-centrikusnak. A jogerősen elítélt személyekkel szemben ténylegesen kiszabott szankciók tekintetében a statisztikai adatok alapján azonban a szabadságelvonással nem járó büntetések (pl. pénzbüntetés) kiszabását is egyre növekvő tendencia jellemzi.
  6. A szankció egyéniesítése és ezáltal a speciális prevenció érvényesülése érdekében a Btk. a kisebb tárgyi súlyú bűncselekmények esetén általános jelleggel lehetővé teszi, hogy a bíróság a szabadságvesztés helyett bármely más büntetést (akár többet is) kiszabjon. Ezáltal jelentősen kiszélesedett a szabadságelvonással nem járó szankciók alkalmazási köre. Elzárással büntetendő cselekmények esetében a szabadságvesztés kivételével áll fenn a másik büntetés kiszabásának törvényi lehetősége. A jogalkalmazó akkor élhet ezzel a lehetőséggel, ha a bűncselekmény büntetési tételének felső határa háromévi szabadságvesztésnél nem súlyosabb, vagy az adott bűncselekményt a Btk. elzárással rendeli büntetni [Btk. 33. § (4), (5) bek.].
  7. Az egyéniesítés lehetővé tétele érdekében a Btk. Általános Részének a büntetés kiszabásáról szóló fejezetében (IX. Fejezet) a büntetési tételkeret alsó és felső határa vonatkozásában találhatók eltérést engedő szabályok. E szerint például a halmazati büntetésnél (Btk. 81. §), az összbüntetésbe foglalásnál (Btk. 93. §), illetve meghatározott elkövetői körnél [a különös, a többszörös és az erőszakos többszörös visszaesőknél (Btk. 89. §)] a büntetési tételkeret felső határa emelkedik. A büntetés enyhítésére vonatkozó rendelkezés (Btk. 82. §) pedig a büntetési tétel alsó határától enyhébb büntetés kiszabását teszi lehetővé. (Így ha az egyébként irányadó legkisebb mérték túl szigorú lenne a konkrét esetben, akkor a tízévi szabadságvesztés helyett legkevesebb ötévi; az ötévi helyett legkevesebb kétévi szabadságvesztés stb. kiszabása lehetséges.)
  8. A büntetések és intézkedések csoportosítását több szempont alapján lehet elvégezni.
    A szankciórendszer általános jellemzése kapcsán a büntetéseket az okozott hátrány jellege alapján osztályozzuk. Eszerint a büntetéseket az alábbi csoportokba sorolhatjuk:
    • Szabadságelvonással járó büntetések: a szabadságvesztés és az elzárás;
    • Vagyoni hátrányt tartalmazó büntetés: a pénzbüntetés;
    • Jóvátételi jellegű büntetés: a közérdekű munka;
    • Jogfosztó-jogkorlátozó jellegű büntetés: a foglalkozástól eltiltás, a járművezetéstől eltiltás, a kitiltás, a sportrendezvények látogatásától való eltiltás és a kiutasítás. Az egyetlen mellékbüntetés – a közügyektől eltiltás – is ebbe a csoportba sorolható.
    A Btk.-ban szabályozott intézkedéseket az általuk elérni kívánt cél alapján a következő csoportokba sorolhatjuk:
    • Nevelő jellegű intézkedés a megrovás és a próbára bocsátás.
    • Jóvátételi és nevelő célja van a jóvátételi munkának.
    • Gyógyító jelleg dominál a kényszergyógykezelésnél.
    • Biztonsági jellegű intézkedésnek tekinthetjük az elkobzást és az elektronikus adat végleges hozzáférhetetlenné tételét.
    • Nevelő és biztonsági célok állnak a pártfogó felügyelet alkalmazása mögött.
    • Vagyoni jellegű hátrányt tartalmaz a vagyonelkobzás.
    A jogi személyekkel szemben alkalmazható intézkedések – speciális jellegükre tekintettel – külön csoportba tartoznak. (Egyéb csoportosításról lásd a tankönyv vonatkozó későbbi fejezetét.) Az egyes intézkedéseket önállóan vagy járulékos jelleggel, azaz másik büntetés és/vagy intézkedés mellett alkalmazhatja a bíróság. E szerinti csoportosítás:
    • Kizárólag önállóan, büntetés helyett alkalmazható: a megrovás, a próbára bocsátás és a jóvátételi munka. (A megrovás mellett azonban lehet elkobzást, vagyonelkobzást és elektronikus adat végleges hozzáférhetetlenné tételét alkalmazni, mind a próbára bocsátásnál, mind a jóvátételi munkánál elrendelhető a pártfogó felügyelet);
    • Kizárólag büntetés, illetve intézkedés mellett alkalmazható: a pártfogó felügyelet. (Meg kell jegyeznünk, hogy amennyiben a pártfogó felügyelet a vádemelés elhalasztása során kerül alkalmazásra, úgy az önállóan is elrendelhető);
    • Önállóan is és büntetés vagy intézkedés mellett is alkalmazható: az elkobzás, a vagyonelkobzás, az elektronikus adat végleges hozzáférhetetlenné tétele.
  9. A Btk. XI. Fejezete a fiatalkorú bűnelkövetőkre eltérő szabályokat tartalmaz. Fiatalkorúnak minősül az, aki a bűncselekmény elkövetésekor a tizenkettedik életévét betöltötte, de a tizennyolcadikat nem. A fiatalkorúakra a felnőttekre vonatkozó szabályokat a Btk.-ban meghatározott eltérésekkel kell alkalmazni. Alapvető szabály, hogy a fiatalkorúaknál a büntetés kiszabása és az intézkedés alkalmazása során a speciális prevenció kerül előtérbe (Btk. 106. §). A fiatalkorúak büntetőjogában is a dualista szemlélet érvényesül, azzal az eltéréssel, hogy náluk büntetést csak akkor kell kiszabni, ha az intézkedés alkalmazása nem lenne célravezető. A Btk. a tizenkettő és tizennégy év közötti elkövetőkkel szemben pedig kizárólag intézkedés alkalmazását teszi lehetővé. Fiatalkorúval szemben szabadságelvonással járó jogkövetkezményt csak kivételesen lehet alkalmazni (ha a büntetés vagy az intézkedés célja más módon nem érhető el). A javítóintézeti nevelés (Btk. 120. §) olyan speciális intézkedés, amelyet kizárólag fiatalkorúakkal szemben lehet alkalmazni.
 
Büntetőjogi szankciók
Büntetések (Btk. 33. §)
Intézkedések (Btk. 63. §)
Büntetések
Mellékbüntetés
1. a szabadságvesztés
1. a közügyektől eltiltás
1. a megrovás
2. az elzárás
 
2. a próbára bocsátás
3. a közérdekű munka
3. a jóvátételi munka
4. a pénzbüntetés
4. a pártfogó felügyelet
5. a foglalkozástól eltiltás
5. az elkobzás
6. a járművezetéstől eltiltás
6. a vagyonelkobzás
7. a kitiltás
7. az elektronikus adat végleges hozzáférhetetlenné tétele
8. a sportrendezvények látogatásától való eltiltás
8. a kényszergyógykezelés
9. a kiutasítás
9. a jogi személlyel szemben alkalmazható intézkedések

Magyar büntetőjog - általános rész

Tartalomjegyzék


Kiadó: Wolters Kluwer Kft.

Online megjelenés éve: 2017

ISBN: 978 963 295 628 2

A Büntető Törvénykönyvről szóló 1978. évi IV. törvényt hatálybalépése óta több mint ötven törvény és számos alkotmánybírósági határozat módosította. Emellett több, különböző tárgykörben alkotott törvény is tartalmaz a Btk. Általános Részét érintő és módosító szabályokat. A számos változás ellenére az Általános Rész megőrizte eredeti szerkezetét, ugyanakkor a benne szabályozott joganyag jelentősen felduzzadt.

Ezt a hatályos joganyagot tárgyalja a Kiadó büntetőjogi témájú könyveinek legújabb kötete. A tankönyv a korszerű egyetemi oktatás követelményeinek megfelelően követi az Általános Rész szerkezetét, emellett nagy hangsúlyt fektet a magyar büntetőjog-tudomány kialakulására és eredményeire. Feldolgozza továbbá a bírói gyakorlat legjelentősebb döntéseit, jogegységi határozatait, a büntető kollégium döntéseit és elvi jelentőségű döntéseket is, és nagy figyelmet fordít az Alkotmánybíróság határozataira.

A tankönyvet elsősorban az egyetemi jogi felsőoktatásban résztvevőknek ajánljuk, de bízunk abban, hogy a joggyakorlatban működő, szakterületük anyagával lépést tartani kívánó jogászok is haszonnal forgathatják.

Hivatkozás: https://mersz.hu/gorgenyi-levay-gula-horvath-jacso-santha-csemane-magyar-buntetojog-altalanos-resz//

BibTeXEndNoteMendeleyZotero

Kivonat
fullscreenclose
printsave