Csemáné Váradi Erika, Görgényi Ilona, Gula József, Horváth Tibor, Jacsó Judit, Lévay Miklós, Sántha Ferenc

Magyar büntetőjog - általános rész


2.6.5. A vagyonelkobzás esetei
  1. Vagyonelkobzást kell elrendelni arra a bűncselekmény elkövetéséből eredő vagyonra, amelyet az elkövető a bűncselekmény elkövetése során vagy azzal összefüggésben szerzett.
    A vagyonelkobzás célja alapvetően az eredeti – a bűncselekmény elkövetése előtti – állapot visszaállítása az elkövető vagyoni helyzetét illetően. A bűncselekmény elkövetéséből származó javak elvonását jelenti, az elkövető jogszerűen szerzett vagyonát nem érinti. Ezen rendelkezés alapján a vagyonelkobzás csak tényleges vagyongyarapodás esetén rendelhető el.
    A vagyonelkobzás egyetemleges alkalmazásának nincs helye; azt a társtettesek mellett a részesekkel – a felbujtóval, a bűnsegéddel – szemben is külön-külön kell alkalmazni arra a vagyonra, amelyhez a bűncselekmény elkövetése során vagy azzal összefüggésben jutottak (95/2011. BK vélemény).
    Bűncselekményből eredő vagyonként elvonható az a vagyon, amelyet az elkövető az elkövetésért mástól kapott, a fegyverkereskedelemből származó vagyon, az a vagyoni előny, amelynek elfogadása büntetőjog-ellenes cselekmény (például: vesztegetés) stb. A vagyonelkobzást ki kell mondani arra a vagyonra is, amely a bűncselekmény elkövetéséből eredő, a bűncselekmény elkövetése során vagy azzal összefüggésben szerzett vagyon helyébe lépett [Btk. 74. § (1) bekezdés d) pont]. A vagyonelkobzásnak tehát nem akadálya, hogy a vagyontárgy esetleg már nincs meg, a helyébe más vagyontárgy lépett, ennek elvonása is indokolt (például: a lopott pénzen vásárolt dolog). Az sem akadálya a vagyonelkobzásnak, ha a bűncselekmény elkövetésével szerzett vagyonnövekmény már nincs meg teljes egészében, mert azt az elkövető felélte (BH2009. 133.).
    A vagyonelkobzást el kell rendelni arra a bűncselekmény elkövetéséből eredő, a bűncselekmény elkövetése során vagy azzal összefüggésben szerzett vagyonra is, amellyel más gazdagodott. Ha gazdálkodó szervezet gazdagodott ilyen vagyonnal, a vagyonelkobzást vele szemben kell elrendelni. A rendelkezés célja, hogy a vagyon átruházása a vagyonelkobzást ne hiúsítsa meg. Alkalmazásának azonban feltétele, hogy a vagyonnak a harmadik személynél – akár természetes személy, akár gazdálkodó szervezet – gazdagodásként kell megjelennie. A 74. § (5) bekezdés b) pontja rendelkezik a jóhiszeműen ellenérték fejében szerző harmadik személy védelméről, kizárva az érintett vagyon elkobzását. Ilyen esetben a vagyonelkobzást pénzösszegben kifejezve kell elrendelni [75. § (1) bekezdés c) pont].
  2. Vagyonelkobzást kell elrendelni arra a vagyonra, amelyet az elkövető bűnszervezetben való részvétele ideje alatt szerzett.
    A törvény abból kiindulva, hogy a szervezett bűnözés elleni küzdelem egyik leghatékonyabb eszköze a bűnszervezetek megfosztása vagyoni alapjuktól, általános szabályként rendeli elkobozni azt a vagyont, amelyet az elkövető a bűnszervezetben való részvétele ideje alatt szerzett.
    A Kúria jogértelmezése szerint a bűnszervezetben való részvétel idejét tágan kell érteni. Így a rendelkezés akkor is alkalmazandó, ha az elkövető az adott időpontban éppen nem fejt ki bűnöző tevékenységet, de a bűnszervezeti tagságát nem számolta fel.
    Az általános szabály alóli kivételként a vagyonelkobzást nem lehet elrendelni arra a vagyonra, amelynek törvényes eredete bizonyított.
    Ellenkező bizonyításáig tehát vagyonelkobzás alá eső vagyonnak kell tekinteni a bűnszervezetben való részvétel alatt szerzett valamennyi vagyont. A bizonyítás sikertelenségének kockázatát a terhelt viseli, azaz amennyiben az ilyen vagyon törvényes eredete kétséges, egyértelműen nem bizonyított, hogy a vagyont nem a bűnszervezetben való részvétel alatt törvényes úton szerezték, a vagyonelkobzást el kell rendelni. Az indokolás szerint a vagyon törvényes eredetének bizonyítása körében a bizonyítási főszabály megfordul, a törvény a terheltnek kimentési lehetőséget biztosít azzal, hogy bizonyíthatja a vagyon törvényes eredetét. Megdönthető vélelem szól tehát a bűnszervezetben részvétel ideje alatt szerzett vagyon bűnös eredete mellett.
  3. Vagyonelkobzást kell elrendelni arra a vagyonra is, amelyet a kábítószer-kereskedelem elkövetője a bűncselekmény elkövetésének ideje alatt szerzett.
    A 2012. évi Btk. értelmében a kábítószer-kereskedelem bűncselekményének elkövetője által a bűncselekmény – így a kábítószer forgalomba hozatala, illetve az azzal való kereskedés – elkövetési ideje alatt szerzett valamennyi vagyon vagyonelkobzás alá esik. Ezen új rendelkezésnek az a célja, hogy a szervezett és a határokon átnyúló bűnözés elleni küzdelemben a vagyoni, anyagi alapjaik elvonásával hatékonyabban fel lehessen lépni a kábítószer-kereskedőkkel szemben. Ebben az esetben sem lehet azonban a vagyonelkobzást elrendelni arra a vagyonra, amelynek törvényes eredete bizonyított. A törvény a bizonyítási terhet ebben az esetben is megfordítja, azaz a vagyon törvényes eredetét a terheltnek kell bizonyítania.
  4. A vagyonelkobzás kiterjed arra a vagyonra is, amelyet a bűncselekmény elkövetése céljából az ehhez szükséges vagy ezt könnyítő feltételek biztosítása végett szolgáltattak, vagy arra szántak.
    E törvényi rendelkezés a bűncselekmény elkövetéséhez nyújtott anyagi támogatás elkobzásáról rendelkezik. Alkalmazásához legalább büntetendő előkészület megvalósítása szükséges, a vagyon bűncselekmény elkövetéséhez történő tényleges felhasználása azonban nem feltétele a vagyonelkobzásnak.
    A kábítószer-kereskedelem bűncselekményének elkövetőjével szemben a kábítószer értékesítésével összefüggő vagyonra vagyonelkobzást kell elrendelni. A vagyonelkobzás nem korlátozható az értékesítéssel elért nyereségre. Azt a bűncselekménnyel összefüggő teljes vagyonra el kell rendelni, függetlenül a kábítószer megszerzésére fordított vagyon mértékétől, illetve attól, hogy a kábítószer értékesítése az elkövető számára nyereséges vagy veszteséges volt-e; a vagyonelkobzás mértéke nem csökkenthető a kábítószer megszerzésével összefüggő kiadásokkal (1/2008. Büntető jogegységi határozat).
  5. Vagyonelkobzást kell elrendelni továbbá arra a vagyonra, amely az adott vagy ígért vagyoni előny tárgya volt.
    Ezen törvényi rendelkezés alapján kell elkobozni az olyan adott jogtalan vagyoni előnyt, amelyet a passzív vesztegetés tettese nem szerzett meg, azt a hatóságnak átadta, és a hatósággal együttműködve segített a bűncselekmény felderítésében. Ha a passzív vesztegető az adott vagyoni előnyt megszerezte, a vagyonelkobzást a Btk. 74. § (1) bekezdés a) pontja alapján kell elrendelni (78/2009. BK vélemény).
    A törvény rendelkezése folytán az ígért vagyoni előny tárgyára is vagyonelkobzást kell elrendelni. Az intézkedést az aktív vesztegetővel szemben kell alkalmazni. Elrendelésének azonban csak akkor van helye, ha az ígért vagyoni előny tárgya az elkövetést megelőzően az elkövető rendelkezésére állt, és azt bizonyítottan arra szánta, hogy vagyoni előnyként a passzív vesztegetőnek juttassa. Nincs helye az ígért vagyoni előny tárgyára vagyonelkobzás elrendelésének, ha annak tulajdonosa nem az elkövető, kivéve, ha a tulajdonos az elkövetésről előzetesen tudott (78/2009. BK vélemény).

Magyar büntetőjog - általános rész

Tartalomjegyzék


Kiadó: Wolters Kluwer Kft.

Online megjelenés éve: 2017

ISBN: 978 963 295 628 2

A Büntető Törvénykönyvről szóló 1978. évi IV. törvényt hatálybalépése óta több mint ötven törvény és számos alkotmánybírósági határozat módosította. Emellett több, különböző tárgykörben alkotott törvény is tartalmaz a Btk. Általános Részét érintő és módosító szabályokat. A számos változás ellenére az Általános Rész megőrizte eredeti szerkezetét, ugyanakkor a benne szabályozott joganyag jelentősen felduzzadt.

Ezt a hatályos joganyagot tárgyalja a Kiadó büntetőjogi témájú könyveinek legújabb kötete. A tankönyv a korszerű egyetemi oktatás követelményeinek megfelelően követi az Általános Rész szerkezetét, emellett nagy hangsúlyt fektet a magyar büntetőjog-tudomány kialakulására és eredményeire. Feldolgozza továbbá a bírói gyakorlat legjelentősebb döntéseit, jogegységi határozatait, a büntető kollégium döntéseit és elvi jelentőségű döntéseket is, és nagy figyelmet fordít az Alkotmánybíróság határozataira.

A tankönyvet elsősorban az egyetemi jogi felsőoktatásban résztvevőknek ajánljuk, de bízunk abban, hogy a joggyakorlatban működő, szakterületük anyagával lépést tartani kívánó jogászok is haszonnal forgathatják.

Hivatkozás: https://mersz.hu/gorgenyi-levay-gula-horvath-jacso-santha-csemane-magyar-buntetojog-altalanos-resz//

BibTeXEndNoteMendeleyZotero

Kivonat
fullscreenclose
printsave