Károly, mielőtt átvette volna a cég irányítását, többször beszélt telefonon Balogh Lászlóval, az iroda pénzügyi vezetőjével. László megküldte neki a cég szervezeti felépítését és a legutóbbi három év pénzügyi kimutatását. Végül elérkezett a munkába állás napja. „Balogh László fogadott engem az irodában, mivel az elnök külföldön tartózkodott.” Ekkor találkoztunk legelőször, de rögtön jó kapcsolat alakult ki köztünk. A beszélgetésből hamar kitűnt, hogy ő jól látja az 50 fős iroda üzleti dolgait. Már akkor gyanítottam, hogy valami gond van a cégnél, mert látszott rajta a megkönnyebbülés, hogy érzékelte, egy igazi menedzser jött a céghez, nem pedig egy újabb környezetvédelmi szakember.” Balogh László elmagyarázta, hogy az MCE egy komoly visszaesés második évében jár. Az MCE-nek jelentős veszteségei voltak az előző két évben, aminek következtében nem fizettek prémiumot a mérnököknek. A munkatársak kihasználtsága rendkívül alacsony volt, kb. 37%-ra csökkent. Az MCE helyi ügyféllistája – melyen a 100 legnagyobb magyar cég közül 38 szerepelt – lenyűgöző volt első hallásra. Viszont ez már nem tükröződött a napi munkában. A munkateljesítmény folyamatosan csökkent. László az ügyfelek szempontjából eleve reménytelennek tartotta az iroda állapotát. Úgy vélte, hogy azok nem kaptak elég figyelmet. A munkamorál egyszerűen csapnivaló volt.