Kvalitatív

HazOP

(Hazardous and Operation)

Számba veszi azokat a lehetséges kockázatokat, amelyek veszélyeztetik a termékminőség és gyártási folyamatok terén kitűzött vállalati célok teljesülését. Egy szakértői csapat feltérképezi, hogy melyek lehetnek azok az elemek, amelyek csökkenthetik az elvárt termék-, illetve folyamatminőséget, és megvizsgálják azok forrásait. Ezután olyan fejlesztési javaslatokat tesznek, amelyek a kockázatok keletkezésének lehetőségét törekszenek megakadályozni.

A módszert főként folyamatfejlesztések, értékesítési megoldások bevezetése előtt érdemes elvégezni.

PHA

(Preliminary Hazard Analyses)

A PHA-módszer célja, hogy előzetes, durva becslést adjon a kockázatok valószínűségéről. Ezek alapján, logikai úton szűkíti le a lehetséges kockázatok körét. Szakértői becslésekre alapoz, ám sok esetben léteznek olyan kockázatok, amelyek valószínűsége még így is nehezen, vagy ellentmondásosan becsülhető. A PHA-módszer ilyenkor logikai következtetések segítségével fókuszál a kezelendő kockázatok körére.

Új termékek bevezetése, disztribúciós stratégia felülvizsgálata, kiszervezés lehetőségeinek vizsgálata.

„Akkor, ha” - lista

Úgy próbálja feltérképezni és súlyozni a lehetséges kockázatokat, hogy mindegyikük esetében felteszi a kérdést: Mi történik akkor, ha ez az esemény bekövetkezik? A lehetséges következmények hatásának elemzése révén próbálja egy szakértői csapat elemezni, hogy várható kimenetelük alapján mely kockázatok tekinthetők az adott vállalat szempontjából relevánsnak, illetve hogyan lehet megelőzni bekövetkezésüket.

Az eljárás a legegyszerűbbek egyike, de alaposságot és körültekintést igényel, így komplexebb elemzések részeként érdemes alkalmazni.

Értékelő lista

Arra szolgál, hogy a már összegyűjtött kockázatokat értékeljük azok valószínűsége, a vállalat sebezhetősége, a várható negatív következmények és a megelőzés bonyolultsági foka szerint. Az előbbi tényezőkhöz előzetes súlyokat rendelünk, majd az egyes kockázatok esetében 1–5, vagy 1–7-ig terjedő skálán szakértők osztályozzák őket. Így minden kockázati tényezőre egy értéket kapunk. A legnagyobb értelemszerűen a leginkább fenyegető, a legkisebb pedig a legkevésbé releváns kockázatot jelenti. A súlyok felállítása lényeges szempont, érdemes lehet az adott vállalat szakemberei mellett külső szakértőket is bevonni a megállapítás folyamatába.

A módszer szinte minden esetben használható, hiszen az egyes kockázatokra megállapított eredményei sorrendbe állíthatók, egymással összevethetők, bár a károk kezelésének költségét nem vetíti előre.

Szemi-kvantitatív

Kockázati mátrix

A kockázati mátrix átmenet a kvalitatív és a kvantitatív elemzési módszertanok között. A kockázati mátrix két dimenzióban, az esemény bekövetkezésének valószínűsége és a következmények lehetséges hatása szerint rendszerezi a kockázati tényezőket, és az egyes típusokhoz különböző kockázatcsökkentési megoldásokat rendel.

A mátrixot akkor alkalmazzuk, ha a szakértői becsléseknél pontosabb adataink vannak a kockázatok valószínűségére, ám azok valódi kvantitatív elemzésre még nem alkalmasak.

Következményfa- és előzményfa-elemzések

(Event Tree Analysis; False Tree Analysis)

A következményfa-elemzés azokat a lehetséges eseményeket és azok hatásának egymásutániságát vizsgálja, amelyek egy negatív esemény bekövetkezése után merülhetnek fel. Az elemzés figyelembe veszi a negatív esemény kezelésének humán és biztonsági tényezőit, és az egyes események lehetséges tovagyűrűző hatásait is. Grafikusan ábrázolja a negatív esemény utáni lehetséges állapotokat. Hasonló módszertanon alapulva az előzményfa-elemzés azokat az eseményeket vizsgálja meg és térképezi fel, amelyek a negatív esemény bekövetkezéséhez vezettek. Az előzményfa-elemzés a negatív események bekövetkezésének előzményeit foglalja össze, ezáltal segít levonni a megfelelő tanulságokat és felderíteni azokat a hibákat, amelyek kiválthatták a negatív eseményeket.

A következményfa- és előzményfa-elemzés akkor lehet igazán eredményes, ha döntési fával összekapcsolhatók az elemei, s így az egyes következmények kimenetele is pontosan becsülhetővé válik.

A károk várható költsége alapján történő elemzés

(Estimated Damage Cost)

A károk várható költségének számszerűsítése sokszor nehezen menedzselhető, mivel számos esetben nem elég csak a közvetlenül jelentkező költségeket figyelembe vennünk, de kalkulálnunk kell a fellépő alternatívaköltségekkel is. Abban az esetben viszont, ha pontosan tudjuk számszerűsíteni a költségeket, az egyes kockázatok kezelésének intenzitását és fontosságát annak alapján is megállapíthatjuk, hogy milyen nagyok lehetnek az okozott károk költségei.

Az eljárás akkor lehet sikeres, ha az okozott károk közvetlenül és közvetetten fellépő költségei pontosan megbecsülhetők.

Kvantitatív

Szimulációk, bizonytalanság-becslések

Kvantitatív kockázatelemzést akkor végezhetünk, ha minden kockázatot, a hozzájuk tartozó valószínűségeket és a kockázatok következményeit pontosan ismerjük. Ekkor különböző módszerekkel (például döntési fák, érzékenységvizsgálat, stressztesztek stb.) elemezhetjük az egyes eseményeket, és szimulációkat végezhetünk arra vonatkozóan, hogyan változnak az egyes kimenetelek, ha a változók kiinduló értékeit módosítjuk. Statisztikai eszközökkel tesztelhetjük felállított modellünk megbízhatóságát és előrejelzéseket is készíthetünk. Természetesen, mivel az elemzések nagyon érzékenyek a kiinduló változók értékeire, először azoknak a megbízhatóságáról szükséges meggyőződni.

A kvantitatív modellezés alkalmazásának alapfeltételét a kockázatok, a valószínűségek és a következmények becslését tartalmazó adatbázis rendelkezésre állása jelenti. Nagyon hasznos és szemléletes kiegészítője lehet a kvalitatív és szemikvantitatív elemzéseknek.