A hanti nyelvnek, amelyet az Ob és mellékfolyói mentén beszélnek, hagyományosan három nyelvjárását szokták megkülönböztetni: keleti, déli (amely a 20. század elején kihalt), valamint északi – és ezeken belül is számos alnyelvjárás vagy változat van. Az erős tagoltságnak földrajzi okai vannak: a mocsaras területen a közlekedést a folyók teszik lehetővé, ezért jöttek létre a települések is az Ob és mellékfolyói mentén. Emiatt az egyes falvak lakói jellemzően a vízi úton elérhető közeli településekkel tartották a kapcsolatot. Így alakult ki a nyelvjárási folytonosság, amelyben a szomszédos csoportok nyelvváltozata mindig csak kevéssé tér el egymástól, az egymástól távol lakó csoportoké viszont nagyon is különbözhet. Az északi hanti nyelvjárás bemutatása döntően a suriskari változat alapján történik.