Ennek módja szakterületenként és időszakonként is változott, s két alapmodell variálgatásából állt. A kérdés tömören úgy fogalmazható meg, hogy a szakkollégiumi képzés arra kényszerül-e, hogy az egyetemi oktatásban megjelenő hiányosságokat pótolja, vagy az egyetem megadja az alapokat, s a kollégiumban erre épülő pluszismeretek átadása a cél. Világos, hogy a második változat dominanciája a kívánatos. A hiányosságok lehetnek tematikaiak vagy színvonalbeliek – az első esetben az egyetemi tantervben (még?) nem szerepelnek bizonyos ismeretek, amelyek egy adott tudományterület már elvben oktatható eredményeire épülnek, a második esetben a téma vagy tantárgy szerepel az oktatásban, de gyenge színvonalon. A Rajk és a Corvinus kapcsolatában mindkét változatra bőven találunk példát, voltak időszakok, amikor bizonyos területeken „egyetempótlásra” kényszerültünk, máskor és más területeken jól lehetett az egyetemi tárgyakra építeni. Érdemes kiemelni, hogy a helyzet felismerése és a kívánatos kurzus beindítása a Rajk ismertetett kurzusválasztási rendszerében hallgatói feladat, ami a tapasztalat szerint, ha nem is hibátlanul, de jól teljesül. Ez nyilvánvalóan nem valósítható meg az egyetemen, a szakkollégiumi tapasztalatok felhasználása azonban kívánatos lenne.