Ezek a technológiák a turisztikai élményt azáltal fokozzák, hogy személyre szabott, magával ragadó és interaktív találkozásokat biztosítanak, ami Xiang és Fesenmaier (2017) megállapításaihoz igazodik. A szerzők értékelése azonban túlmutat a konkrét technológiai megvalósításokon, és kiemeli, hogy ezek a technológiák hogyan konvergálnak átfogó intelligens turisztikai ökoszisztémákká. Az intelligens turisztikai ökoszisztémák az érdekeltek – köztük a turisták, a szolgáltatók, a politikai döntéshozók és a technológiafejlesztők – összekapcsolt hálózataira utalnak, amelyek a fejlett technológiákat (például a tárgyak internete, a nagy méretű adatok és a mesterséges intelligencia) a turisztikai élmények fokozására, az erőforrás-gazdálkodás javítására és a fenntarthatóság előmozdítására használják. Ezek az ökoszisztémák az adatok és szolgáltatások dinamikus cseréjén és persze feldolgozásán keresztül működnek, és ezáltal egy érzékenyebb és alkalmazkodóbb turisztikai környezetet hoznak létre.

A kutatás az intelligens turisztikai ökoszisztémák számos kulcsfontosságú jellemzőjét azonosította, többek között azt, hogy az adatvezérelt elemzések megkönnyítik a valós idejű döntéshozatalt, a mesterséges intelligencia és a mobiltechnológiák révén elősegítik a látogatók személyre szabott élményeit, és a környezeti hatások nyomon követésével támogatják a fenntartható turisztikai gyakorlatokat. Ezen ökoszisztémák sikere továbbá nagymértékben függ az érdekelt felek közötti hatékony együttműködéstől és a szilárd technológiai infrastruktúra integrációjától. Az intelligens turisztikai ökoszisztémákban rejlő lehetőségek teljes körű kiaknázásának azonban továbbra is jelentős akadályai az olyan kihívások, mint az adatvédelemmel kapcsolatos aggályok és a technológiához való egyenlőtlen hozzáférés bizonyos régiókban. Ez a konvergencia összhangban van Gretzel et al. (2015) okos turizmusra vonatkozó meghatározásával, amely a desztinációmenedzsment és a látogatói interakciók holisztikus megközelítését jelenti, kiemelve a technológiailag megerősített élményekről a teljesen integrált intelligens turisztikai környezetekre való áttérést.

Elméleti szempontból ez az áttekintés a meglévő szakirodalom szintetizálásával járul hozzá egy olyan koncepcionális keretrendszer kidolgozásához, amely felvázolja az új technológiák integrációját a turizmusban. Ez a keret olyan kulcsfontosságú pilléreket határoz meg – mint a technológiához való méltányos hozzáférés, a fenntartható gyakorlatok előmozdítása és az adatbiztonság védelme –, amelyek kritikus fontosságúak az okos turizmus jövőbeli fejlődése szempontjából. Ezeknek az egymással összefüggő elemeknek a kiemelésével az áttekintés előmozdítja a technológiának a turizmus átalakításában betöltött szerepéről szóló elméleti vitákat, és alapot nyújt az e dinamikával kapcsolatos jövőbeli empirikus kutatásokhoz.

Az okos turizmussal kapcsolatos kutatások átfogó áttekintése számos jelentős elméleti következménnyel jár, amelyek kiterjesztik a jelenlegi ismereteket, és új területeket nyitnak meg az elméleti és gyakorlati kutatás számára a turizmus, a technológia és a fenntarthatóság metszéspontjában:

Az áttekintés azt sugallja tehát, hogy az érdekeltek elméletét tovább kell fejleszteni, hogy figyelembe lehessen venni a többszintű, technológia által közvetített kölcsönhatásokat a turizmusban. Az adatmegosztó platformok és a mesterséges intelligencia által vezérelt szolgáltatások szerepe például újradefiniálja az érdekelt felek szerepét és kapcsolatait, különösen az erőforrások elosztása, a döntéshozatal és az ügyfelek bevonása tekintetében. Mindez az érdekelt felek együttműködésének dinamikusabb, összekapcsolt modelljének kialakulására utal, ami egyedülálló az intelligens turizmusban.

E fejlődés mögött az a felismerés áll, hogy az intelligens technológiák – mint az IoT, a szenzorhálózatok, a big data analitika vagy az MI – kulcsfontosságú eszközök lehetnek a fenntarthatóság gyakorlati megvalósításában. A valós idejű adatgyűjtés és -elemzés lehetővé teszi a turisztikai terhelés, az energiafogyasztás és az erőforrás-használat folyamatos monitorozását, ezzel támogatva a felelős döntéshozatalt.

Az ilyen megközelítések az ökoinnováció (Kemp & Pearson, 2007) elméletéhez kapcsolódnak, amely szerint a technológiai újítások nem csupán gazdasági hatékonyságot, hanem környezeti és társadalmi értékteremtést is szolgálhatnak. Az így létrejövő „intelligens fenntarthatóság” paradigmája (smart sustainability) integrálja a digitális és zöldátmenetet, és új kutatási irányt jelöl ki a turizmusban, ahol a technológia a fenntartható fejlődés eszközeként jelenik meg – nem pedig annak ellentéteként.

Az olyan technológiák tehát, mint a tárgyak internete és a nagy mennyiségű adat elemzése, amelyek lehetővé teszik a környezeti hatások és az erőforrás-gazdálkodás valós idejű nyomon követését, paradigmaváltást sugallnak a fenntarthatóság turizmusban való megvalósításának módjában. Így ez az áttekintés hozzájárul egy olyan kialakulóban lévő elméleti kerethez, amely egyesíti a technológiai innovációt a fenntartható fejlődéssel, különösen az intelligens városok és a turisztikai célpontok összefüggésében. Ez termékeny talajt kínál a jövőbeli kutatások számára annak feltárására, hogy a technológia által vezérelt fenntarthatósági stratégiák hogyan fejlődhetnek a turisztikai elméleteken belül.

A hagyományos tudásmenedzsment-elméletek (pl. Nonaka & Takeuchi, 1995; Davenport & Prusak, 1998) elsősorban a szervezeten belüli emberi interakciók és tanulási folyamatok révén létrejövő, megosztott és hasznosított tudásra összpontosítanak. Ezekben a modellekben a tudás létrehozása és áramlása szorosan kötődik a szervezeti kultúrához, kommunikációhoz és bizalomhoz. A mesterséges intelligencia térnyerésével azonban e folyamatok automatizálódnak: az MI-rendszerek képesek nagy mennyiségű adatból önállóan mintázatokat azonosítani, új tudáselemeket generálni és azokat valós időben alkalmazni. Ez új tudáselméleti kihívásokat vet fel, hiszen a tudás többé nem kizárólag emberi interakciók eredménye, hanem részben algoritmikus úton jön létre és hasznosul.

E perspektíva szerint az okos turizmus nem csupán technológiai fejlesztés, hanem együttműködési és tudásmegosztási tér, amelyben a különböző érdekelt felek – kormányzati szereplők, vállalkozások, akadémiai intézmények és a helyi közösségek – kölcsönösen tanulnak egymástól. A koncepció szorosan kapcsolódik a Triple és Quadruple Helix innovációs modellekhez (Etzkowitz & Leydesdorff, 2000; Carayannis & Campbell, 2009), amelyek a technológiai innovációt társadalmi és kulturális beágyazottságban értelmezik.

Az elméleti integráció végső célja egy olyan holisztikus ökoszisztéma-modell megfogalmazása, amely a technológiai innováció, a fenntarthatóság és az érdekelt felek közötti együttműködés egyensúlyára épül (vö. Gretzel et al., 2015; Ivars-Baidal et al., 2021). Ez a keret dinamikus, önszervező rendszerként tekint az okos turizmusra, amelyben az adatelemzés, az MI és az IoT nem öncélú fejlesztések, hanem a társadalmi jólét, a környezeti felelősség és a kulturális értékmegőrzés szolgálatában álló eszközök.

A mesterséges intelligencia által vezérelt információk integrálása lehetővé teszi a turisztikai szolgáltatók számára, hogy testre szabják a marketingkampányokat és fokozzák az ügyfelek elkötelezettségét. Hasonlóképpen, az IoT-alapú megoldások alkalmazása az erőforrás-menedzsmentben fokozhatja a működési hatékonyságot és megtakaríthat kiadásokat a vendéglátóipari környezetben. A technikai fejlesztések és az ügyfélközpontú kezdeményezések integrálásával a vállalkozások mind a versenyképességet, mind a látogatók boldogságát javíthatják.

A döntéshozók, vonatkozó hatóságok és politikusok felhasználhatják a fejezet megállapításait az intelligens turisztikai ökoszisztémák irányítási kérdéseinek megoldására is. A tárgyak internetének a várostervezésben való felhasználása segít enyhíteni a nagy forgalmú helyszínek torlódásait, míg a nagy adatelemzés kritikus betekintést nyújt a fenntartható turisztikai stratégiákhoz. Ezen túlmenően a kormányzati szervek és az üzleti szereplők közötti együttműködés előmozdítása kulcsfontosságú az intelligens turizmus előnyeihez való inkluzív és méltányos hozzáférés biztosításához, különösen a fejletlen vagy erőforrás-korlátozott területeken.

Ezek a hozzájárulások rávilágítanak arra, hogy további megfontolásra és az eredmények módosítására van szükség az adott üzleti és irányítási környezethez való igazodás érdekében. A jövőbeni tanulmányoknak meg kell vizsgálniuk, hogyan lehetne ezeket a felismeréseket a különböző regionális, kulturális és erőforrással kapcsolatos problémák megoldásához igazítani, és így biztosítani szélesebb körű alkalmazásukat és tartós hatásukat.

Összefoglalva, jelen fejezet elméleti és gyakorlati eredményei reményeink szerint túlmutatnak a meglévő kutatások puszta szintézisén. Új irányokat kínálnak az elméleti feltáráshoz az innováció elterjedése, az érdekelt felek együttműködése, a fenntarthatóság és a tudásmenedzsment területén az okos turizmuson belül. A jövőbeni kutatásoknak folytatniuk kell ezeknek a fejlődő elméleti kapcsolódási pontoknak a feltárását annak érdekében, hogy mélyebben megértsük a technológia átalakító szerepét a turisztikai ágazatban.