A jelzett körülmények között az élet-halál harcot vívó országban központi szerepet tölt be a honvédelem igényeinek kielégítése. A szolgáltatási szektor szinte teljesen eltűnt az országban. Az új munkahelyek elsősorban az ország védelmi képességét szolgálják. Lényegében hadigazdálkodás folyik. Ideiglenes államosításokra is sor kerül egyes kulcsfontosságú ágazatokban.

Az állam bevételei csökkentek, ugyanakkor az ország működtetése mellett a háborús kiadásokat is fedezni szükséges. Elkerülhetetlen a külső finanszírozás iránti igény. 2023-ban legalább 38 milliárd USD pótlólagos finanszírozás szükséges a költségvetéshez, 17 milliárd USD pedig az infrastruktúra elemi helyreállításához. Mindezek forrása a nyugati országok, elsősorban az Egyesült Államok és az Egyesült Királyság, illetve további angolszász országok; az Európai Unió és tagállamai; továbbá egyes nemzetközi szervezetek (a Nemzetközi Valutaalap, IMF, Világbank, az Európai Újjáépítési és Fejlesztési Bank, EBRD) segítsége. A költségvetés finanszírozását szolgáló külső támogatás mintegy 55 százaléka hosszú lejáratú, kedvezményes hitel. Ugyanakkor a nyugati országok döntően térítésmentes formában katonai támogatást nyújtanak Ukrajna fegyveres erőinek, amely hiányában az nehezen tudna talpon maradni az agresszióval szemben. (E támogatás összege az előbbiek között nem szerepel.)

A bemutatott okok miatt Ukrajna államadóssága 2022 októberében 103 milliárd USD-re emelkedett. Az államadósság a jelzett időpontban a GDP 79,7 százaléka volt. 2022 végén várhatóan a GDP kilencven százaléka, 2023-ban pedig már a bruttó hazai termék száz százaléka lehet.

Ukrajna és az ukrán gazdaság súlyos kihívása a háború miatt kialakult belső és külső migráció. Az EU tagállamaiba több mint négymillió ukrán menekült érkezett. Az országon belüli migráció az előbbit jóval meghaladja. Elhúzódó háború és a gazdaság összeomlása esetén – egyes számítások szerint – akár a lakosság 90%-a a szegénységi küszöb alá kerülhet.

Ugyanakkor, az ukrán gazdaság nagy nehézségek mellett, a jelzett külső támogatással továbbra is működik,2 beleértve a háborús időszakban különösen fontos védelmi ipart is. A hátország kitartása a háború egy éve után sem csökkent.

A szankciók életbelépésével új fejezet kezdődött Oroszország gazdaságtörténetében. Lényeges mértékben megnehezedett a nemzetközi munkamegosztásból elérhető előnyök realizálása. Valójában a gazdaság nyitottsága és a piacgazdaság rendszere egyaránt a háború áldozataivá váltak. A szankciók hatását tovább fokozzák a kivonulás mellett döntő nemzetközi nagyvállalatok lépései. Oroszország mindezek hatására szegényebb és technológiai tekintetben is elmaradottabb lesz. Az orosz válaszlépések pedig még tovább gyorsíthatják az ország gazdaságának megrendülését, teljes elszigetelésbe taszítva Moszkvát.

Az orosz gazdaság úgyszólván kitaszítottá vált a világgazdaságban. Európa döntő részben megszüntette az orosz földgáz és kőolaj megvásárlását. Ám más területeken is befagytak a kapcsolatok. Ez az EU gazdaságát is megterheli, ám az ukrajnai háború miatt nem várható meghátrálás a Nyugattól.

Mindezek miatt megszűnik az orosz piac fejlett piacokba történt részleges integráltsága. Az Egyesült Államok, az Európai Unió, illetve további fejlett országok lényegében leállították az Oroszországgal folytatott kereskedelmet és turizmust. A nemzetközi nagyvállalatok kilépnek az orosz gazdaságból. Két szankció már kezdettől jelentős terhet jelentett. Egyrészt a legnagyobb orosz bankokat kizárták a SWIFT (Society for Worldwide Interbank Financial Telecommunication, Nemzetközi Bankközi Pénzügyi Telekommunikációs Társaság) globális fizetési hálózatból, ami nagyon megnehezíti számukra külföldi tranzakciók lebonyolítását. Másrészt befagyasztották az orosz központi bank külföldön tartott tartalékait, több száz milliárd euró nagyságrendben. Egyre súlyosabb korlátozásokat vezettek be az orosz gazdaság számára kulcsfontosságú kőolaj- és gázexport tekintetében. Exportellenőrzési rendszert alkalmaznak a csúcstechnológiai berendezések és luxuscikkek esetében. Egyre több ország tiltotta ki az orosz hajókat a kikötőiből, illetve az orosz repülőket a légteréből. Felmerült továbbá Oroszország WTO-ból (Kereskedelmi Világszervezet) történő kizárása és a normalizált kereskedelmi kapcsolatok megszüntetése. Ez utóbbiak magasabb vámoknak és további kereskedelmi korlátoknak tennék ki az orosz exportot.

Oroszországban mindezek az intézkedések tovább növelik a háború súlyos negatív gazdasági hatásait. Az orosz GDP 2022-ben mintegy 3%-kal csökkent. (A tavaszi becslések még 6–15% közötti sávban jelezték a recesszió veszélyét.) Az orosz átlagpolgárok életszínvonala jelentős mértékben romolhat.

Felmerült, hogy lefoglalják az Oroszországot elhagyó vállalkozások vagyonát, és lehetővé teszik, hogy az orosz vállalatok nyugati szabadalmakat használjanak fel. Az ilyen lépések csak még tovább növelnék Oroszország elszigeteltségét.

Az ehhez hasonló döntések gyakorlatilag elvágják az oroszokat a világ többi részétől. Megszűnhet az ország hitelessége a befektetők számára. 

A következmények az ukrajnai háború befejezése után is sokáig fennmaradhatnak. Oroszország évekig, évtizedekig elzárva maradhat a nyugati pénzügyi világtól, kereskedelemtől és beruházásoktól. Az ország szegényebb és technológiailag elmaradottabb lesz. Az orosz polgárok választási lehetőségei hosszú ideig radikálisan lecsökkennek. Hosszú távon – még a szankciók esetleges enyhítése után is – kétségessé válhat Oroszország megbízhatósága.

Az orosz gazdaság a példa nélküli kereskedelmi, technológiai és pénzügyi szankciók ellenére eddig nem omlott össze. Az orosz GDP azonban csökkent, ami 2023-ban is tovább folytatódott. Ám a GDP alakulásában benne van a növekvő haditermelés is. Mérséklődtek a reáljövedelmek. A fogyasztás alakulását tükrözi a kiskereskedelmi forgalom, amely 2022-ben mintegy 10%-kal csökkent. Az importáruk eltűntek az üzletekből. Az alkatrészhiány miatt lényegében összeomlott a gépkocsigyártás.

A szankciók „lassan ható méregként” működnek. Egyre súlyosabb hatást gyakorolhat a kiesés a nemzetközi tőkepiacról és bankrendszerből, illetve a külföldi cégek kivonulása. Mindezek mélyülő és tartós recesszióhoz, az orosz gazdaság eróziójához vezethetnek.

Az energia eddig kétélű fegyvernek bizonyult. A háborús sokk kezdetén Oroszország átmeneti árnyereséget ért el, ám 2022 nyarától drasztikusan csökkent szénhidrogénexportjának volumene. 2022 őszén 95 ezer hordó a napi olajexport Európába, míg a háború kitörése előtt 1,2 millió hordó volt. Az európai földgázimport 40%-áról 2022 őszére 9%-ra csökkent Oroszország aránya, szankciók nélkül is. Az Euróban eladott 160 milliárd köbméter földgáznak egyelőre csak töredéke értékesíthető más piacokon.3 A geopolitikai céloktól vezérelt zsarolás a földgázszállításokban Nyugat-Európa gyorsabb leválásához, az orosz gazdaság ötven éve működő prémium exportpiacának elvesztéséhez vezetett (lásd 1. ábra).

Az olajexport-bevételek csökkenésének alapvető okai a következők. Egyrészt a piaci energiakereskedők már a háború kitörése után azonnal leálltak a (nyílt) orosz vásárlásokkal. Ez csökkentette a keresletet az orosz olaj iránt, amelynek mérséklődött az ára. Másrészt a nyugati kormányok elzárkóztak az orosz olaj vásárlásától. További vásárlók számára is maximálták annak árát az olajárplafon szabályozásával. (Utóbbi alapja: a tengeri szállítások biztosításának piacán a Nyugatnak de facto monopóliuma van.) Az orosz olaj vásárlásának tilalmáról szóló nyugati szankciók életbelépése óta az Ural-típusú kőolaj ára 20%-ot esett.

Az orosz olajat az EU-n belül ma már csak Magyarország, Csehország és Szlovákia vásárolja. A kieső szállításokat az indiai, kínai és török export helyettesíti. Ez utóbbi országok vásárlása nagyjából lefedi azt a mennyiséget, amelyet az oroszok a nyugati piacon elveszítettek. Ám e relációs változás két tekintetben is problematikus: egyrészt e keleti országok csak jókora diszkonttal vásárolják meg az orosz olajat, másrészt a szállítás ezekbe az országokba költségesebb, mint Európába lenne. Az orosz pénzügyminisztérium előzetes adatai szerint 2023 januárjában és februárjában az olaj- és földgázexportból származó bevételek 46,4 százalékkal csökkentek a tavalyi évhez képest.

 

A hiány további növekedése esetén az orosz vezetésnek döntenie kell: vagy a gazdaság támogatását célzó ipar- és szociálpolitikai kiadásokat vagy a háborús kiadásokat mérsékelik. Jelenleg még járható a harmadik út, azaz az adósságból történő költekezés, de már nem sokáig.

Az elhúzódó háború az orosz gazdaság halmozódó problémáit, mélyülő erózióját eredményezheti.

Noha 2022 végén a zsugorító erők domináltak, az EU egyáltalán nem kerül recesszióba. A működő strukturális erők és alkalmazkodási kapacitás egyértelműen jelzik: az EU-gazdaság képes az átalakulásra. Technikai recesszió lehetséges (bár már az is valószínűtlen), ám a mély recesszió elkerülhető.

Ma már egyértelműen megállapítható: az EU-gazdaság nagy energia-összeomlás nélkül menedzselheti a teljes következő időszakot. 2023-tól fokozatos energiaár-csökkenés indulhat el. Ugyanakkor az energiaárak tartósan felülmúlhatják a Covid-krízis előtti árszintet. (2023 márciusában a fölgáz TTF tőzsdei ára 42 EUR, alacsonyabb, mint a háború kitörése előtt volt, ám háromszorosa a Covid19-krízis előtti, 2019. évi árnak.)

Befejezésül, néhány átfogó további következtetés. A gazdasági hatások tekintetében is alapvető jelentőségű a háború dinamikája. Változatlanul nem csekélyek a bizonytalanságok a háború további útja és elágazásai tekintetében. Alapvető kérdés: az eszkaláció vagy a deeszkaláció lesz-e a meghatározó irányzat? Ugyanakkor e sorok írása idején úgy tűnik, ha a háború nem lépi túl Ukrajna térségét és a hagyományos eszközök körét, annak globális gazdasági következményei a kezdeti sokk után korlátozottak lehetnek. A háborús sokk zavaraival és szenvedéseivel egyidejűleg új alkalmazkodási folyamatok indulhatnak be a zöld és digitális átmenet területén. Új piaci szereplők jelenhetnek meg az energiahordozók piacain.

Az elhúzódó háború továbbra is próbára teszi az ukrán gazdaságot, de az a széles külső segítség mellett működőképes maradhat. Az orosz gazdaságban súlyos eróziós folyamatok mehetnek végbe, komparatív előnyei romló kihasználtsága mellett.

A deglobalizáció és a fragmentált világgazdaság kialakulásának veszélye valóban felmerül, ám jóval erősebbnek tűnnek az ellenük hatást gyakorló tényezők.

Az elhúzódó háború azonban változatlanul nagy és előre pontosan nem átlátható veszélyeket jelent a közvetlenül és közvetve érintett országok, Európa és a világgazdaság számára.