Ha a folyó vagy a tó „kinyílik”, kiszélesedik, a víz pedig nyugodt, világos, jó időre számíthatunk.

Ha a szivárvány íve a szárazföldben végződik, eláll az eső, kiderül az ég, kivilágosodik. Ha viszont a szivárvány íve a vízben (a tóban vagy folyóban) végződik, tartós esőzés várható.

Ha naplementekor vörös-narancsszínű csíkok fénylenek az égen, másnap szeles vagy rossz idő lesz: télen hóvihar, nyáron eső és szélvihar.

Ha egy fa az ember szeme láttára dől ki, valaki meghal.

Ha valamelyik rokonnak a hangját és lépteit véled hallani anélkül, hogy ő maga jelen volna, azt jelenti, hogy a lelke már készül elhagyni a testét. Ezt követően, ha férfi az illető, még öt, ha nő, még négy évig fog élni.

Ha egy kismadár váratlanul odarepül az emberhez, vagy leül az ablaknál, vagy néhányszor leszáll az ember előtt az úton, rossz hírt jelent.

Repülő vadliba- vagy hattyúcsapatot látni (különösen ősszel), azt jelenti, hogy tavasszal is köszöntheted őket – vagyis ez az élet jele.

Ha eljött a madarak költözésének ideje, és az ember egyszer sem lát délre repülő vadliba- vagy hattyúcsapatot, akkor azt mondják a hantik: „Csakugyan ez az utolsó telem!”

Ha a fák levelei egykettőre megsárgultak, és gyorsan lehulltak, rövid lesz az ősz; ha viszont megsárgultak, de még sokáig a fán maradnak, noha hó is esett már, akkor igen hosszú őszre számíthatunk.

Ha belenézel a Napba, egy kört látsz a közepében. Ezt a kört egyesek vörösnek, mások kéknek, megint mások zöldnek vélik. Mindenféle színűnek olvasható. A kék, a barna, az ibolyaszín szerencsétlenséget, balszerencsét, betegséget, halált jelez… Nagyon jót jelent viszont, ha ez a kör zöld, zöldeskék vagy vöröses narancssárga…

Ha a lemenő napkorong tűzpiros, háború lesz.

Ha a kutya zöld füvet eszik, változik az idő.

Ha a kutya a hátulsó lábaira ereszkedik, kellemetlenség várható, valaki súlyosan megbetegszik, esetleg meg is halhat.

Távolba nézni, meglátni a láthatatlant. Ehhez sötét helyen, arccal lefelé kell feküdni, a szemhéjat jó erősen kell lezárni, a tekintetet pedig tudatosan a távolba kell irányítani, oda, ahol azt a valamit meg kell látni. Például a szánt, a szarvasfogatot vagy az embereket, akik messzi úton vannak, vagy valamilyen veszély fenyegeti őket. Ha az ember segítségül hívja a saját házi és nemzetségi szellemeit, illetve a Föld felé fordul, képes mindent meglátni.

Lehet „beszélgetni” a fákkal, azt felhasználva, hogy a fa gyökerei a Földbe nyúlnak, a teteje az égre néz, a törzse és az ágai pedig mindent „körbekémlelnek”. A fa kapcsolatban van a Föld, az Ég, a Térség minden jelenségeivel. Nagyon kell kérni a fát, és akkor a csúcsának és az ágainak mozgásával válaszol. Például ha sokáig semmi hír sincs a rokonokról, gyerekekről, az ember kiválaszt egy szélvédett helyen álló fát, elmondja neki, mi nyugtalanítja őt, imádkozik, és vár. Mindenképpen kap választ.

Lehet beszélgetni a Vízzel. Víz van az emberben, a Földön, a Föld alatt, az Égben. A hantik mindig érzik az egységet. Vizet lehet önteni bármilyen edénybe: merítőkanálba, nyírkéreg edénybe; fontos, hogy az edény tiszta (szent) legyen. Ismét szólítják a szellemeket, elkezdődik a Vízről szóló imádság, melyben a vizet mindenütt létezőnek, mindenütt tartózkodónak, mindent tudónak nevezik. Azután felteszik neki a kérdéseket. Ahhoz, hogy választ kapjon az ember, fel kell emelni a vízzel teli edényt. Ha az nehéznek bizonyul, a válasz nemleges, ha könnyűnek, akkor igenlő.

Ha a Napot és a Holdat tejfehér körök övezik, hó lesz.

Ha a Nap vöröslik naplementekor, és vörös az egész ég alja, erős szél, borús idő, hóvihar várható.

Ha a Nap visszanéz, vagyis lenyugszik, de az ég szemközti oldala felragyog a sugaraitól, vagy a sugarak rásütnek az ablakra, és bevilágítják a szemközti naplementés oldalt, borongós, rossz idő közeleg.

A hantik igen figyelmesen követik a szeleket, tudják, hogy melyik szél mit hoz, és ennek megfelelően alakítják az életüket.

A forgószelet a hantik a szél fiának nevezik: wot puχ. Ha sokáig forog az ember körül, vagy „elibe vágtat”, vagy mögé kerül, és a lábnál örvénylik, valamilyen veszélyt jelez, ami az élettel vagy a halállal kapcsolatos. A hantik rendszerint kést, fejszét, nyilat dobnak a forgószélbe, de ha nincsenek kéznél ezek a tárgyak, akkor egyszerűen csak megszidják. „Mi kell neked? Nincs más út!”, „Mit akarsz tőlem, hordd el magad!” A forgószéllel kapcsolatos az is, hogy elviszi az embertől az életidejét.1