A Kisvállalati versenyképességi kutatás keretében végzett felmérés igazolta a fenti közelítést, vagyis azt, hogy alapvetően a közvetlen értékesítést választják a hazai MKKV-k (7.7. ábra). Az eredmények alapján elsősorban a saját üzleten keresztül (62,4%) értékesítenek a hazai mikro-, kis- és közepes vállalkozások, míg az eredmények átalgát tekintve a további közvetlen értékesítési formák már nem annyira népszerűek: e-kereskedelem (14,6%), saját ügynöki hálózat (13,8%), közvetlen értékesítés postai úton (6%), telemarketing (5,5%). A népszerűbb megoldások közé tartozik a kiskereskedelmi vállalatok bevonása (20,6%) és a nagykereskedőkön keresztüli (16,7%) forgalmazás is. Külső ügynökök révén történő értékesítés csak a hazai MKKV-k kis arányát (9,1%) foglalkoztatja, nem népszerű megoldás. Ha a létszám-kategóriák szerint vizsgáljuk az eredményeket (7.6. táblázat), akkor elmondható, hogy igazán jelentős különbség nincs az egyes csoportok között. A mikro- és kisebb létszámú kisvállatoknál (5–9, valamint10–19 fő közötti vállalatok) valamivel fontosabb a saját, személyes értékesítés, mint a két nagyobb kategória esetében, illetve kevésbé fontos a nagykereskedelem. A nagyobb létszámú kisvállaltok (20–49 fő), illetve a közepes vállalatok (50–249) esetében jellemzően minden csatornamegoldás magasabb értéket kapott, tehát összességében fontosabbnak tűnik a csatornapolitika ezen vállalatok számára.

 

 

 

Az eredmények alapján aggodalomra ad okot, hogy az e-kereskedelem csupán a középmezőnyben végzett, a válaszadók közel 2/3-a esetében egyáltalán nem jelentős, miközben, ahogy jeleztük, igen dinamikusan növekszik a terület, népszerű a fogyasztók körében és költséghatékony az MKKV-k számára. Még a középvállalatok esetében mért legmagasabb, 1,57 érték is azt mutatja, hogy nem éri el a közepes jelentőségű szintet sem.

Az eredmények alapján a vizsgált 1156 vállalatból 99 vállalat kerül az „1 – alacsony szinten szofisztikált” kategóriába, 364 vállalat a „2 – kissé szofisztikált”, 119 a „3 – közepesen szofisztikált”, 249 a „4 – jól szofisztikált” és 325 az „5 – magas szinten szofisztikált” kategóriába (7.8. ábra). A méret szerinti különbségek itt elhanyagolthatóak voltak.

 

 

Ez azért fontos, mert a korábbiakban a hangsúly a legfontosabb csatornák elemzésén volt, azonban napjainkban már – részben az online csatornák erősödése miatt – a vevők elvárják, hogy könnyen és számukra kényelmes módon érjék el a termékeket. Ennek megfelelően nemcsak a nagyvállalatok, de az MKKV-k többsége sem engedheti meg magának, hogy egyetlen csatornán keresztül szolgálja ki a vevőit, hanem többcsatornás forgalmazási rendszert alakít ki a különféle célcsoportok számára. Az eredmények alapján a hazai kisvállalatok 60%-a eltérő mértékben ugyan, de követi a fenti stratégiát, hiszen az „2” kategória minimum 13 pontja már azt jelenti, hogy több csatornát is használ kiemelten vagy legalább közepes intenzitással. Ez néhány „1” kategóriájú vállalatra is igaz – akik csupán két csatornát használnak, de azt intenzíven, s ezzel 12 pontot érnek el, és már multimegoldásnak tekinthetők –, de kis számban vannak, és napjainkban a multichannel megoldások jellemzően legalább 3 értékesítési megoldást takarnak.