Table of contents

• PRIVATIZÁCIÓ ÉS ÁLLAMOSÍTÁS MAGYARORSZÁGON I.
• Impresszum
• Előszó
• BEVEZETÉS
  • Privatizáció és rendszerváltás
  • Nemzetközi kitekintés
    • 1978–2008: A Friedman-korszak
    • Globalizáció, liberalizáció, dereguláció
    • Vállalatból társaság
    • Egyedi értékesítés
    • Kombinált értékesítési formák
    • A Treuhand-modell
    • Likvidáció
    • Bennfentes privatizáció
    • Tömeges privatizáció
    • Privatizációs ígéretek a 21. század elején a költségvetési hiányok betömködésére
    • A magyar modell
  • Módszer és nézőpont
    • Habent sua fata libelli
    • A háromszereplős modell
    • Amit nem tudtunk ...
    • Az időrend kezelése
  • A témakör hazai szakirodalma
  • A nemzetközi szakirodalom
  • A populista narratíva
  • A könyv felépítése
  • Szerkesztési elvek, források
  • Kulcsfogalmak, intézmények, definíciók
  • Köszönetnyilvánítások
• 1. rész. Fejezetek az állami és a magántulajdon konfliktusainak történetéből az Árpád-kortól 1989-ig
  • 1. Az állami és a magántulajdon konfliktusainak történetéből az Árpád-kortól 1989-ig
    • 1.1. Bevezetés
      • 1.1.1. A királyok és a nagybirtokos elit rivalizálása
      • 1.1.2. A tatárjárás következményei
      • 1.1.3. A földbirtokok újraosztása a török hódoltság után
        • 1.1.3.1. Vócserprivatizáció Buda visszafoglalása után
        • 1.1.3.2. A Neoacquistica Commissio
        • 1.1.3.3. Szürreális szabályok, irreális határidők
        • 1.1.3.4. A Rákóczi-felkelés tovább bonyolította a birtokügyeket
      • 1.1.4. Hitbizományosok kasztja
      • 1.1.5. A kunok és a jászok kiváltságai
      • 1.1.6. A tanyavilág kialakulása
      • 1.1.7. Mária Terézia és II. József állami kezelésbe veszi a szerzetesrendek vagyonát, 1771–1790
        • 1.1.7.1. Előzmények és párhuzamok
        • 1.1.7.2. Bolsevik módszerek
        • 1.1.7.3. A történet vége
      • 1.1.8. Az ősiség eltörlése és a jobbágyok földhöz juttatása 1848-ban
      • 1.1.9. Betyárok kora
      • 1.1.10. A modern infrastruktúra államosítása, 1722–1932
        • 1.1.10.1. A posták államosítása
        • 1.1.10.2. A vasútépítés kisajátítással kezdődött
        • 1.1.10.3. A céhek eltörlése
        • 1.1.10.4. A távközlés államosítása
        • 1.1.10.5. A budapesti gáz-, áram- és vízszolgáltatás államosítása
      • 1.1.11. A temetők közhasználata
      • 1.1.12. Az állami vasút állami vasgyártást, a vasgyártás szénbányát igényelt, 1870–1945
      • 1.1.13. Az iskolák államosítása, 1868–1910
      • 1.1.14. Kivándorlás és földvásárlások
      • 1.1.15. A történeti Magyarország összeomlása, 1914–1922
        • 1.1.15.1. Az arisztokraták három kasztja
        • 1.1.15.2. Ideiglenesség és anarchia mindenben és mindenütt
        • 1.1.15.3. A gazdaság militarizálása az I. világháború idején
        • 1.1.15.4. Tizenhat kérészéletű bábállam a történelmi Magyarország területén, 1918–1922
        • 1.1.15.5. A Károlyi-korszak intézkedései
        • 1.1.15.6. Táncsics Mihály és a Tanácsköztársaság szelleme
        • 1.1.15.7. A bukás után: mindent vissza
      • 1.1.16. Reformok és vagyonelkobzások a Horthy-korszakban
        • 1.1.16.1. A Habsburg-család vagyonának zár alá vétele
        • 1.1.16.2. Lex Károlyi
        • 1.1.16.3. A családi birtok jogi intézménye
        • 1.1.16.4. Vagyonváltsági törvények
        • 1.1.16.5. Népszövetségi kölcsönök és a külföldi tőke szerepe
        • 1.1.16.6. Földjuttatás a Vitézi Rend tagjainak
        • 1.1.16.7. Kárpótlás Trianonért: az optánsperek
        • 1.1.16.8. Trianon és az állam benyomulása a sport területére
        • 1.1.16.9. A Nagyatádi-féle földreform
        • 1.1.16.10. Gömbös- és Teleki-földreform tervei
        • 1.1.16.11. A gazdaság militarizálása a német háborús nagytérgazdaságban, 1938–1945
        • 1.1.16.12. A média egy részének államosítása
        • 1.1.16.13. A zsidóság jogfosztása és vagyonának elvétele, 1848–1956
        • 1.1.16.14. Tervek a „hárommillió koldus” országának átalakítására
      • 1.1.17. A szocialista tulajdon fokozatos kiépülése 1945-től
        • 1.1.17.1. Totális elitváltás
        • 1.1.17.2. Az első pártprogramok
        • 1.1.17.3. Az 1945. évi földosztás
        • 1.1.17.4. A német ajkú kisebbség (svábok) jogfosztása, 1944–1950
        • 1.1.17.5. A szlovákok kitelepítése, 1946-–1949
        • 1.1.17.6 Politikai konszenzus a nagyvállalatok államosítása ügyében
        • 1.1.17.7. Magyar–szovjet közös vállalatok alakítása
        • 1.1.17.8. Elhagyott Javak Kormánybiztossága – az első állami vagyonkezelő
        • 1.1.17.9. A pénzintézetek államosítása
        • 1.1.17.10. A „fordulat évéhez” vezető út
        • 1.1.17.11. Az ún. szabotázsperek
        • 1.1.17.12. A szövetkezeti mozgalom felszámolása 1947-től
        • 1.1.17.13. A kisipar és a kiskereskedelem államosítása 1949-től
        • 1.1.17.14. Az államosított iparvállalatok átalakítása (ágazati példák 1948–1989)
        • 1.1.17.15. A mezőgazdaság szocializálásnak első kísérlete, 1948–1953
        • 1.1.17.16. A lakásvagyon részleges államosítása 1945 és 1953 között
        • 1.1.17.17. A társadalombiztosítás, az oktatás, az egyházi intézmények, a kultúra és a tudomány államosítása
        • 1.1.17.18. Akik túlélték, nem felejtettek
      • 1.1.18. Nagy Imre miniszterelnöksége és a kádári konszolidáció, 1953–1962
        • 1.1.18.1. A magánkisipar engedélyezése 1953-tól
        • 1.1.18.2. Vagyonelkobzás és szimbolikus reprivatizációk 1956 után
        • 1.1.18.3. Az 56-os forradalom idején nem merült fel az államosítások visszafordítása
        • 1.1.18.4. A kollektivizálás és az államosítás utolsó fejleményei, 1959–1962
      • 1.1.19. Magánvagyonok halmozódnak, 1953–1989
        • 1.1.19.1. Falun…
        • 1.1.19.2. … és városon
        • 1.1.19.3. Senki sem született vállalkozónak
        • 1.1.19.4. Az infláció szerepe
        • 1.1.19.5. Az alvilág megerősödése
    • 1.2. A posztszocialista privatizáció szellemi előkészítése, 1957–1989
      • Bevezetés
      • 1.2.1. Az állami vállalat – egy hamis önkép lebomlása
      • 1.2.2. Reformok nagy és kis lépésekben
      • 1.2.3. Ami megoldódott, és ami nem…
      • 1.2.4. A gazdasági bajok közkézen forgó magyarázatai
      • 1.2.5. Javaslatok a piaci szocializmus tulajdonmodelljének kialakítására
        • 1.2.5.1. A tulajdonreformtól a privatizációs vitákig
        • 1.2.5.2. A Liska-modell
        • 1.2.5.3. Holdingmodellek
        • 1.2.5.4. Variációk az önigazgatásra
        • 1.2.5.5. A szocialista vegyes gazdaság modelljei
        • 1.2.5.6. A népi részvényszocializmus ötlete
        • 1.2.5.7. A kereszttulajdonlás modellje
        • 1.2.5.8. Külföldi tőkebevonás
      • 1.2.6. A versengő reformjavaslatok kioltották egymást
      • 1.2.7. Szabad a vásár: 1987–1989
        • 1.2.7.1. Bizottságok nyakra főre
        • 1.2.7.2. Az Ellenzéki Kerekasztal alig foglalkozott a gazdasággal
        • 1.2.7.3. Az ún. négyigenes népszavazás
        • 1.2.7.4. Kornai „Indulatos röpirata"
        • 1.2.7.5. Szelényi Iván pesszimista forgatókönyve
        • 1.2.7.6. Az ún. adósságcsere-koncepció
      • 1.2.8. FÜGGELÉK: Nemzetközi kitekintés
        • 1.2.8.1. Önmagunkkal voltunk elfoglalva
        • 1.2.8.2. Vócserprivatizáció – egy modell, ami Magyarországnak nem kellett
      • 1.2.9. A Lear király-effektus
      • 1.2.10. Forrásjegyzetek
    • 1.3. A magyar privatizáció alapmodellje, 1989–2010
      • 1.3.1. A háromszereplős modell
        • 1.3.1.1. A totalitárius vezető hatalma
        • 1.3.1.2. Minden az arányokon múlik
        • 1.3.1.3. Folyó kiadások és beruházási döntések
        • 1.3.1.4. Jó és rossz vállalatok egymás mellett
        • 1.3.1.5. Minden egy tömbből faragva
        • 1.3.1.6. A három szereplő között nem volt kínai fal
        • 1.3.1.7. A pártállam bizonyos értelemben jó tulajdonos volt
      • 1.3.2. Az állami vállalat és a társasági modell összevetése
      • 1.3.3. Mégsem kell mindent privatizálni?
      • 1.3.4. Deindusztrializáció = munkahelyrombolás
      • 1.3.5. Javultak a racionális gazdálkodás peremfeltételei
      • 1.3.6. A „kemény mag” és ami azon kívül volt
      • 1.3.7. Az állami irányítás eróziója
        • 1.3.7.1. A menedzsment támadható
        • 1.3.7.2. A Dunaferr-modell
        • 1.3.7.3. Érvényes-e még a háromszereplős modell?
      • 1.3.8. Nyitó leltár: A privatizálható vállalati vagyon értéke 1989/90-ben
      • 1.3.9. A lakásvagyon privatizációja és a tőke mobilizálása
      • 1.3.10. A dolgok a helyükre kerülnek
      • 1.3.11. A könyv szerinti érték védelmében
      • 1.3.12. A privatizációs bevételek előrejelzése
      • 1.3.13. FÜGGELÉK: Sabaria Cipőgyár – egy tipikus történet
      • 1.3.14. Forrásjegyzetek
  • 2. A kárpótlás
    • 2.1. Bevezetés
      • 2.1.1. Kárpótlás 1945 után
      • 2.1.2. A kárpótlás közgazdaságtana
      • 2.1.3. A kárpótlás lezárása az Alaptörvénnyel 2012-ben
    • 2.2. Reprivatizáció, jóvátétel, kárpótlás a 90-es években
      • 2.2.1. Definíciós bizonytalanságok
      • 2.2.2. Kicselezett kisgazdák
      • 2.2.3. Nemzetközi vonatkozások
      • 2.2.4. A kárpótlási törvények születése
      • 2.2.5. A holokauszt áldozatainak kárpótlása
      • 2.2.6. … és mi lesz az arisztokratákkal?
      • 2.2.7. Gerbeaud, Zwack és még néhány kivétel, melyek csak erősítették a szabályt
      • 2.2.8. ... és mi lesz a műkincsekkel?
      • 2.2.9. Mi legyen az Akadémia vagyonával?
    • 2.3. Vita a várható következményekről 1990–91-ben
    • 2.4. A települési önkormányzatok és az egyházak javára történő restitúció
    • 2.5. A kárpótlási jegy pályája a kibocsátástól a megsemmisítésig
      • 2.5.1. A kárpótlási jegy mint különleges értékpapír
      • 2.5.2. A kárpótlási jegyet terhelő adókötelezettség
      • 2.5.3. A kárpótlási jegy és a tőzsde
      • 2.5.4. Falun nem lehetett visszafelé forgatni a történelem kerekét
      • 2.5.5. A kárpótlási jegy felhasználása életjáradék szerzésére
      • 2.5.6. A kárpótlási jegy felhasználása lakásingatlan szerzésére
      • 2.5.7. A kárpótlási jegy–részvény csere intézménye
    • 2.6. A kárpótlási jegy felhasználása a „valódi” privatizációban
      • 2.6.1. A kárpótlási jegy valódi értékének meghatározása
      • 2.6.2. A Győrtej esete
      • 2.6.3. A Matáv-sztori
      • 2.6.4. A külföldi befektetők kezelése
      • 2.6.5. Strómanok megjelenése
      • 2.6.6. Kedvezmények halmozása
      • 2.6.7. A kárpótlásijegy-hasznosító magántársaságok
      • 2.6.8. Kísérletek a kárpótlási jegy tömeges felszívására
      • 2.6.9. A Forrás Rt. botrányos tranzakciója, ami felett elsiklott a közvélemény
    • 2.7. Történelmi lóvátétel?
    • 2.8. FÜGGELÉK: A Központi Kárrendezési Iroda statisztikái (a 2007. október 29-i állapot szerint)
    • 2.9. FÜGGELÉK: Nemzetközi kitekintés
      • 2.9.1. A restitúció mint fő rendező elv
      • 2.9.2. Akik jogosultak voltak vagy lettek volna személyi kárpótlásra
      • 2.9.3. Csehszlovákia
      • 2.9.4. Románia
      • 2.9.5. Lengyelország
      • 2.9.6. Szerbia
      • 2.9.7. A Szovjetunió utódállamai
      • 2.9.8. Föld, föld, föld…
      • 2.9.9. „Mi” és „ők”
      • 2.9.10. Államközi szerződések
      • 2.9.11. Jegyek, vócserek
      • 2.9.12. Mi lett az arisztokratákkal?
      • 2.9.13. Az egyházak ügye
  • 3. A posztszocialista privatizáció joga és technikái
    • 3.1. Amiben sosem volt konszenzus
    • 3.2. 1988–1989: A Gt. és az átalakulási törvény
      • 3.2.1. Mi is az a „spontán privatizáció”?
      • 3.2.2. Viszik a nemzeti vagyonomat!
    • 3.3. A második hullám (ÁVÜ- és ÁV Rt.-törvény)
      • 3.3.1. Egzisztencia-hitel (E-hitel)
      • 3.3.2. Az MNB privatizációs hitelkonstrukciója
      • 3.3.3. Privatizációs lízing
      • 3.3.4. Részletfizetés
      • 3.3.5. Menedzsmentszerződés
      • 3.3.6. A kedvezményes technikák értékelése
    • 3.4. 1995: A privatizációs törvény
    • 3.5. A korai privatizációk alaptechnikái
      • 3.5.1. Előprivatizáció: privatizáció a kiskereskedelemben és a szolgáltatásokban
      • 3.5.2. Átalakulás: a testre szabott privatizáció
      • 3.5.3. Privatizáció befektetői kezdeményezésre
    • 3.6. Vállalatok eladása részvényértékesítés útján
      • 3.6.1. A „privatizáció privatizációja”
        • 3.6.1.1. Az önprivatizáció
        • 3.6.1.2. A szakértői privatizáció
        • 3.6.1.3. Az egyszerűsített privatizáció
      • 3.6.2. Tőzsdei privatizáció
        • 3.6.2.1. A BÉT újranyitása
        • 3.6.2.2. Magyar papírok külföldi tőzsdéken
        • 3.6.2.3. IBUSZ: az első magyar tőzsdei privatizáció
        • 3.6.2.4. A Danubius Rt. szállodalánc tőzsdei privatizációja: semmiért egészen!
        • 3.6.2.5. A tőzsdei részvényértékesítés első tapasztalatai
        • 3.6.2.6. A Waberer’s kudarca a BÉT-en
      • 3.6.3. Decentralizált privatizáció
        • 3.6.3.1. Hová lett az alumíniumipar?
      • 3.6.4. Részvényértékesítés árveréssel
      • 3.6.5. Kisebbségi pakettek eladása
      • 3.6.6. Egy hamvába holt kísérlet: a Kistulajdonosi Részvényvásárlási Program
      • 3.6.7. Gyurcsány „Új Tulajdonosi Program”-ja
    • 3.7. Felszámolás, végelszámolás, banki kényszertulajdonlás
    • 3.8. Az állampárt vagyonának széthordása
      • 3.8.1. Mindenkinek szüksége van irodákra
      • 3.8.2. A Hunguest-sztori, 1992 – 2016
      • 3.8.3. A gyermeküdülők története
      • 3.8.4. Az aligai pártüdülőt nehéz volt eladni
      • 3.8.5. A balatonőszödi kormányüdülő is lepusztult
      • 3.8.6. A fegyveres erők és az állam további üdülői, 2009–2023
    • 3.9. A mezőgazdasági termelőszövetkezetek átalakulása
    • 3.10. FÜGGELÉK: A BÉT-re bevezetett és 2009 és 2022-ben is jegyzett, egykori állami tulajdonú cégek listája
  • BIBLIOGRÁFIA
    • Hivatkozások