A félreértés elkerülése végett sietek leszögezni, hogy szó sincs arról, hogy a hetilapban lányokat és fiúkat külön megszólító fiktív leveleket közölt volna. A Levél öcsémhez – a mai olvasó számára megtévesztő címe ellenére – megszólítottja, feltételezett olvasója szintúgy egy fiatal lány. Erről már a második-harmadik bekezdés bizonyosságot szolgáltat:

 

 

A magyar nyelv értelmező szótára szerint a régies ’öcsémasszony’ kifejezéssel idősebb nő szólíthat meg fiatalabb nőt, s habár az ’asszony’ utótag jelen esetben hiányzik, több mint valószínű, hogy ennek a formulának a részleges alkalmazásáról van szó. A Nővilág cikkeit nem ritkán színesítették fiktív levelek, ezek többnyire a jelen példákhoz hasonlóan életvezetési tanácsokkal szolgáltak. A kis kerettörténet, a levélíró és a megszólított közti könnyen behelyettesíthető kapcsolat és a hús-vér emberek közti hétköznapi kommunikáció illúziója népszerűvé tette ezeket a zsurnalisztikákat. Vas Gereben a Nővilág első évfolyamában indította az Egy feleséges embernek levelei című sorozatát, melynek megszólítottja szintén egy nőrokon („Kedves asszonynéném!”),4 tárgya pedig a családi és társasági életnek, különösképpen a nők viselkedésének megfigyelése férfiszemmel. Humorosan, kedveskedő-csipkelődő hangnemben mutat be különböző bírált és elfogadott viselkedésformát. Az első levél például rögtön a gyermeknevelés buktatóit karikírozza – humorosan távolságtartó, főleg utcai élmények alapján.

Jósika Júlia divattudósításaiban az első számtól kezdve alkalmazta a levélformát („Kedves barátném!”), azonban ezekben a szövegekben nem fektetett hangsúlyt a beszélő és a megszólított közti viszony tisztázására, nincs kerettörténet, épp csak apró kiszólások jelzik, hogy a brüsszeli levélíró tisztában van az olvasó magyarországi helyzetével – ami a divatot illeti. Már ennyi is elég a bizalmas „nők-egymás-közt” beszédmód felépítéséhez. A forradalmi, acélvázas abroncsszoknya megjelenéséről például így nyilatkozik:

 

 

Életvezetési tanácsadó cikkeiben azonban a Levél unokahugomhoz és Levél öcsémhez kivételével nem használja a levélformát. A Levél unokahugomhoz egy pár szóban összefoglalt megindító családi körképpel nyit:

 

 

Az anyai támasz nélkül maradt serdülő lány képe erős érzelmi reakciókra apellál; eltereli a figyelmet a cikk voltaképpeni nevelő céljáról; a társasági életbe belépő lány számára kiszabott társadalmi normákat az elmaradt anyai tanítás pótlásaként prezentálja.

A Pályavezetőbe beillesztve mind a levélformát, mind a bensőséges, rokoni hangnemet elvetette, a szövegeket így a tanácsadó könyv többi fejezetéhez illeszkedve formálta át. A szöveg mozaikszerűen áll össze „újrahasznosított” és új részletekből. A forrásszövegek és a kötetben közölt fejezet koncepciója egységes: a fiatal lány feladata a társasági és a családi élet közti megfelelő arányok bölcs kialakítása. A két fiktív levélben olvasható személyes tanácsok a kötetben általános igazságokká növik ki magukat. A házi kötelességekre vonatkozó tanács a Levél unokahugomhoz című cikkben így szól: „[…]végy erőt magadon; térj vissza, ha olykor nehezen is, a csendes házikörbe, mely valódi honod, azon büvös fénykörből, melyben estéidet töltöd, de mely mindig csak csemege maradjon az élet lakomája után[…]”.8 A Pályavezető egy lépést hátrálva általánosít, egyben kitágítja a megszólítottak körét: „A ház a hölgynek valódi hona, a világba csak kirándulásokat teszünk néha néha, melyek olykor sok élvezetet nyujtanak, de melyekből mindig örömest, s ujitott élvezettel térünk vissza csendes tűzhelyünkhöz.”9 10

A világba vezetés nem más, mint a serdülő lányok első nyilvános társasági megjelenése többnyire – de nem szükségszerűen – táncmulatságon vagy estélyen. Ez az a pont, amikortól kezdve a felnőtt társasághoz tartozik, és rendszeresen összejövetelekre, mulatságokra járhat. Az ifjúság esetében az elsődleges cél a fiatalok szülők és idősebb rokonok által felügyelt, társadalmilag jóváhagyott ismerkedése, az eredmény pedig a házasság – vagy több magányos szezont követően a vénlánystátusz. Persze a házassággal nem szükségszerűen ért véget a társasági élet élvezete, de lezárult az a sorsfordító szakasz, amikor a fiatal lány jó híre a legtöbb csorbát szenvedhette. Szó sincs arról, hogy Jósika Júlia tanácsadása betarthatatlanul szigorú követelményeket támasztana, a hangsúlyt az életszerűségre helyezi. Így fogalmaz a Levél unokahugomhoz című cikkben:

 

 

 

A Levél öcsémhez elsősorban különböző társasági viselkedésminták alkalmazásával foglalkozik a minél tökéletesebb beilleszkedés érdekében. Ennek egyik fontos eleme az idősebbek tisztelete, pártfogásuk elnyerése: