A fenti megközelítés ötvenöt évvel ezelőtt fogalmazódott meg, és jól mutatja, hogy az infokommunikációs technológiák milyen mértékben tematizálják, és olykor polarizálják a társadalmi diskurzusokat. Számos utópikus és disztópikus hétköznapi és tudományos megközelítéssel lehet találkozni. Előbbiek tipikusan a társadalmi-kulturális haladás kvázi-felvilágosult programjának betetőzéseként, előbbiek (mint a fenti példa) az emberi morál és kapcsolatok hanyatlásának tetőpontjaként tekintenek a (digitális) technológiára. A morális pánik jelenségei eleve gyakran kapcsolódnak a fiatalok életmódjának jellegzetességeihez (Kitzinger, 2000), az pedig, hogy a fiatalok a digitális technológiák terén egyre inkább mintateremtőkké, és nem a felnőttek mintáit követővé váltak (ahogyan azt már Margaret Mead [2006] szintén az 1960-as évektől leírta), különösen kiemelt szerephez juttatta őket a digitális technológia társadalmi hatásainak vizsgálata során. Tanulmányunk fő célja, hogy néhány releváns szempont felvillantásával kiindulópontokat nyújtson a digitalitással kapcsolatos jelenkori megközelítésekben való eligazodáshoz, különös tekintettel a társadalmi egyenlőtlenségek értelmezésének szempontjára. Ehhez, az elméleti áttekintésen túl, a magyarországi nagymintás ifjúságkutatások eredményeit is felhasználjuk.