Korábbi kutatások során kiderült, hogy a cigarettafüst, a növényvédőszer-maradványok, a műanyagokban lévő égésgátló adalékanyagok vagy akár a kövérség epigenetikai változásokat idéznek elő a spermiumok DNS-ében. Scott Kollins és munkatársai most ugyanezt állítják a marihuána hatóanyagáról, a tetrahidrokannabinolról (THC). Az epigenetikai változások lényege, hogy a DNS-láncon olyan kémiai módosítások történnek, amelyek befolyásolják, hogy az ott lévő gén mikor kapcsol be, vagy kapcsol ki. Az örökítőanyagban a betűsorrend azonban nem változik.

A kutatók tanulmányukban rendszeres szerhasználók – akik a vizsgálatot megelőző fél évben hetente legalább egyszer szívtak marihuánás cigarettát – hímivarsejtjeit hasonlították össze olyanokéival, akik egész életük során legfeljebb tízszer szívtak, és az utolsó hat hónapban egyetlenegyszer sem.

Kollinsék annál erőteljesebb epigenetikai változásokat detektáltak, minél nagyobb volt az érintettek vizeletében a THC koncentrációja. Mind patkányokban, mind emberekben több száz gén volt érintett, és ezek közül jó néhány ugyanannak a két molekuláris rendszernek a működésében vesz részt a sejtekben. Az egyik szisztéma a szervek normális méretének elérésében, a másik a fejlődés során bekövetkező növekedés szabályozásában játszik szerepet. Egyes daganatokban ezeknek a rendszereknek a szabályozásában hibák vannak.

Mivel egyelőre nem tudni, hogy a detektált változások megjelennek-e a születendő bébiben, a kutatók azt javasolják az apaságra készülőknek, hogy a kívánt fogantatás előtt legalább fél évvel hagyják abba a marihuánás cigaretták szívását.

Kísérleteik során abból a koncepcióból indultak ki, hogy az epilepsziás rohamok során az agy érintett területén a serkentő és gátló idegsejtek működésének egyensúlya megbomlik, és a serkentők „átveszik az uralmat”. Gátlósejtek beültetésével az egyensúly helyreállítható.

Ashok Shetty és munkatársai egy vegyi anyag alkalmazásával harmincnyolc patkányt tettek epilepsziássá. A kezelés következtében az állatok permanens epilepsziás rohamokkal küzdöttek, melyek a hippokampusz nevű agyterületről indultak ki. A patkányoknak az a csoportja, amely őssejtkezelésben részesült, öt hónap elteltével a rohamok 75 százalékától megszabadult.

Az alkalmazott őssejtek ún. humán pluripotens őssejtek voltak. Emberi bőr sejtjeit visszaprogramozták őssejtszerű állapotba, majd elindították a differenciálódás olyan útján, hogy gátló idegsejtek váljanak belőlük. Ilyen sejteket juttattak az állatok agyába.

Természetesen a sikeres állatkísérletekből még nem következik, hogy az eljárás embernél is működne. Az epilepsziás betegek 20–30 százalékánál azonban semmilyen gyógyszeres terápia nem hatékony. Az őssejtek beültetése közülük azokon segíthetne, akiknek rohamai a hippokampusz körülírható területéről indulnak ki.

Amerikai kutatók az emberi agy képfeldolgozásához hasonló módszerrel kísérelték meg a gépi alakfelismerés és azonosítás teljesítményét javítani. Az intelligens, öntanuló rendszer először a teljes képet apró négyzetekre vágja. Ezután egyfajta puzzle játék kezdődik, a számítógép elsajátítja, hogy a kis részletekből hogyan lehet összerakni egy-egy tárgy képét. Majd végül azt is megtanulja, hogy az egyes tárgyak képéhez tartozó hátterek mennyire specifikusak – legtöbbször a saját természetes környezetében látható minden –, és hogy lehet-e a háttérből a kérdéses tárgy felismerését megkönnyítő információkat nyerni. A gépek tanulását segíti, hogy a világhálón szinte mindenről elképesztő mennyiségű képet lehet találni.

Az új, felügyelet nélkül tanuló rendszert kilencezer kép felhasználásával tesztelték, és az eredmények szerint különböző tárgyak felismerésében jobb vagy legalább ugyanolyan jó teljesítményt nyújtott, mint a hagyományos, több év alatt betanított alakfelismerők.

Több vizsgálat arra a következtetésre jutott, hogy az élelmiszerek csomagolásán feltüntetett kalóriatáblázatoknak a fogyasztásra semmiféle hatásuk nincs.

Pszichológus agykutatók agyi aktivitás vizsgálatai szerint a különböző ételek képének az agyi aktivitásra gyakorolt hatása lényegesen megváltozik, ha az étvágygerjesztő fotókon az egyes összetevőkhöz tartozó kalóriaadatot is feltüntetik.

A vizsgálatokhoz 18 és 22 év közötti, diétázó és nem diétázó fiatalokat toboroztak. Az ötven résztvevő közül nyolcnak a funkcionális MRI-felvételeit kizárták, így a publikált eredményeket negyvenkét kísérleti személytől származó adatokból állították össze. A testtömeg indexük átlaga alapján a résztvevők normál testalkatúak voltak (átlag BMI: 23,5), csupán kettő számított túlsúlyosnak (BMI> 30). Minden résztvevőnek 180 ételről készült fényképet mutattak, és egy négyfokozatú skálán megadhatta, hogy mennyire szívesen fogyasztaná el az éppen képen látható ennivalót. Mindeközben mágneses rezonanciás képalkotó készülék pásztázta az agyukat. Az eredmények azt mutatták, hogy az ételek kevésbé tűnnek étvágygerjesztőnek, ha a kalóriatartalmuk is mellettük van. A valamilyen diétát folytatók körében ez a hatás erőteljesebben jelentkezett, de a másik csoportban is egyértelműen kimutatható volt.

Simone Ghislandi és munkatársai a Population and Development Review című folyóiratban publikált tanulmányukban amellett érvelnek, hogy a fejlettség számszerűsítésére a HDI helyett egy egyszerűbb és jobb mutatót kellene használni. Az új mutató, a HLI (Human Life Indicator) figyelembe veszi azt is, hogy egy adott országban mekkora különbség van a lakosság legszegényebb és leggazdagabb rétege tagjainak várható élettartamában.

Noha a két mutató között nincs túl nagy különbség, az országok rangsorát meglehetősen átrendezi. A gazdag, de jelentős vagyoni különbségekkel jellemezhető országok jóval hátrébb sorolódnak. Például az Egyesült Államok a 13. helyről a 32.-re kerül.

A HLI szerint az első három: Hong-Kong, Japán és Izland.