A szóban forgó sejtés is ilyen jellegű. Azzal kapcsolatos, hogy egy egységnyi sugarú gömb felszínének beborításához szükséges gömbsávoknak (szalagoknak) mekkora a minimális szélessége. Az eredeti megfogalmazás szerint a szükséges gömbsávok összesített szélessége legalább π (pi). A bizonyítás ennek érvényességét igazolja, és általánosítja d-dimenziójú egység-gömbökre.

A doxorubicinnel „megpakolt” hímivarsejtek kísérleti körülmények között, Petri-csészében megtalálták a pici méhnyaktumort, és három nap alatt a daganatos sejtek 87 százalékát pusztították el.

A kutatók mágneses térrel kívülről irányítható parányi nanomotort konstruáltak, amely járomszerűen tartja fogva a gyógyszert szállító hímivarsejteket. Az elképzelések szerint, amikor a motor eléri a tumort, kiengedi a spermiumokat, amelyek megtámadják és megölik a tumorsejteket. Az eljárás előnye a szelektivitás lenne: a kemoterápiás szer csak lokálisan hatna, és nem károsítaná a szervezet egészséges sejtjeit.

Haifeng Xu és munkatársai szerint a méhtest, méhszáj daganatainak elpusztításán kívül a rendszer alkalmas lehet a méhen kívüli terhesség és az endometriózis nevű betegség kezelésére is.

A szellemes kísérletek bikaspermiumokkal történtek, amelyek mérete az emberi hímivarsejtekéhez hasonló. És bár sok munka van még az alkalmazhatóságig, van néhány kérdés, amelyre nehéz válaszolni. Engedélyezhető lesz-e például egy olyan gyógyító eljárás, amely a terhesség veszélyével járhat? Mindenesetre az első eredmények ígéretesek.

A hatóanyagot, a cannabidivarint, néhány éve a Cannabis sativa nevű kenderfajból izolálták, és az epilepsziában való hatékonyságát már állatkísérletekben igazolták. Emberi klinikai vizsgálatok is folynak.

Mivel a kender kevés ilyen hatóanyagot tartalmaz, és a tiszta cannabidivarin kinyerése sem könnyű feladat, igen sok növényt kellene termeszteni ahhoz, hogy az epilepsziás betegeknek csak a töredékét is kezeljék. (150 tonna tiszta cannabidivarinnal a világ epilepsziásainak 10 százalékát lehetne gyógyítani.)

Az élesztőbe beépítették a növénynek azt a génjét, amely termelteti ezt az anyagot, így a kutatók azt remélik, hogy az élesztősejtekkel tetszőleges mennyiségű cannabidivarint lehet majd előállíttatni. Ma már nagyon sokféle gyógyszert gyártanak ilyen,í ún. rekombináns technikával. Az első a cukorbetegség kezelésében létfontosságú inzulin volt, a nyolcvanas évek elején.

Az epilepsziás betegek 20-30 százaléka nem reagál a rendelkezésre álló terápiákra, talán nekik is új esélyt adna, ha a cannabidivarin gyógyszerként a piacra kerülne.

Évente a világon kb. tízmillió ember fertőződik meg Mycobacterium tuberculosissal, és a kórokozó 1,7 millió ember halálát okozza. A betegség kimutatása ma sem könnyű, a köpetből történő baktériumtenyésztés napokat vesz igénybe.

Alessandra Luchini és munkatársai azt állítják: a vizeletből történő TBC-diagnosztika tizenkét óra alatt eredményhez juttatja az orvost. Alapja, hogy a baktérium felszínén lévő bizonyos cukor-zsír molekulák (lipoarabinomannan, LAM) kis koncentrációban ugyan, de bekerülnek a vizeletbe. A kutatók egy megfelelő szerkezetű „nanoketreccel” csapdába ejtik ezt az anyagot. Eljárásuk ezerszer érzékenyebb, mint az eddig rendelkezésre álló, amellyel csak HIV-pozitív egyének vizeletében lehetett a TBC-t kimutatni. (A HIV-fertőzötteknél a vizeletben jóval nagyobb koncentrációban jelenik meg a LAM.) A TBC-sek 85 százaléka azonban szerencsére nem hordozója az AIDS vírusának.

A kutatók eljárásukkal eddig 48 embernél diagnosztizálták sikeresen a TBC-t, és egy egyszerűbb változat kidolgozása után vizsgálatok ezreit tervezik elvégezni. Optimista becslésük szerint a teszt három éven belül forgalomba kerülhet.

A tanulmány alapjául szolgáló kísérletek során úgynevezett „flanker-teszt” segítségével vizsgálták, hogy van-e eltérés a reakcióidőben attól függően, hogy a centrális tárgyak valódiak vagy képek-e. Az eredmények szerint jelentős különbség van: az elérhető dolgok sokkal nagyobb figyelmet keltettek, jelentősen megnövelték a válaszidőt. Ugyancsak érdekes, hogy mikor ugyanezek a tárgyak egy üveglap mögött voltak, akkor a képeikkel hasonló hatást keltettek.

Egyes „fekete özvegy” típusú pókok (amelyek különös jellemzője, hogy párosodás közben és/vagy utána a hölgy elfogyasztja partnerét) újabb meglepő viselkedését figyelték meg és elemzik a Scientific Reportsban megjelent cikkükben kanadai kutatók.

A kutatócsoport korábbi megfigyelései szerint néha a hímek, hogy elkerüljék a szerelmi együttlét utáni lakomát (amelyben ők lennének a főfogás) inkább fiatalkorú, még éretlen póklányokkal randiznak, akik még a partner felfalásához is éretlenek. A kutatók cikkükben azt mutatják be, hogy ezek az aktusok – a látszólagos kényszerítés ellenére – mindkét fél számára előnyösek lehetnek.