A kutatók ezt követően 2774 baktériumfajt vizsgáltak meg, és tizenegy százalékukban találták meg a ráksejtek életben maradását segítő enzimet. Straussmanék azt is bizonyították, hogy antibiotikumokkal meg lehet akadályozni a baktériumok enzimtermelését.

Jelenleg a hasnyálmirigyrák a legnehezebben kezelhető daganatos betegségek egyike. Az ötéves túlélés öt százalék körül van. Elképzelhető, hogy a sikertelenséghez a baktériumok is jelentős mértékben hozzájárulnak. Logikus a felvetés: ha egy daganatban kimutatnak ilyen „kemoterápia-ellenes” baktériumot, a citosztatikumot antibiotikummal kombinálva javulhatna a kezelések hatékonysága.

Straussman azt is felveti, hogy az egyre kiterjedtebb antibiotikum-rezisztencia miatt talán érdemes lesz olyan vegyületeket fejleszteni, amelyek a konkrét bontóenzim működését gátolják.

A parazita azonban fehérjéi felszínét szénhidrátokkal jelöli meg, és ezek a jelölések igen fontosak számára ahhoz, hogy mind a négy életciklusát zavartalanul lebonyolíthassa. A kutatók bebizonyították, hogy szénhidrátok nélkül a plazmódium nem képes megfertőzni az embert.

A rendelkezésre álló kísérletes maláriaellenes vakcina alapja, hogy a parazita fehérjeszerkezetét mimikálja az immunrendszer felé. Justin Boddey és munkatársai szerint igazán hatékony vakcinát csak úgy lehet produkálni, és már dolgoznak is ezen, ha olyan fehérjéket állítanak elő, amelyek rendelkeznek a szénhidrátos jelzésekkel. Szerintük, mivel a kórokozó ilyeneket használ az emberi szervezetbe történő bejutáshoz, csak így lehet igazán az immunrendszert megtanítani az ellene való hatékony küzdelemre.

Jelenleg a világon évente kétszázmillió ember fertőződik meg maláriával, és kb. félmillióan halnak bele a betegségbe.

Az állatoknak két doboz közül kellett kiválasztaniuk, hogy melyikben van az ennivaló. Ehhez különböző segítséget, iránymutatást kaptak. Első körben azt figyelték, hogy a négylábúak mennyire képesek felfogni és használni a kommunikatív jeleket. Például a kísérletet vezető rámutatott vagy ránézett a megfelelő dobozra. Egy másik kísérletsorozatban az emberek viselkedéséből lehetett következtetni a helyes megoldásra, míg az utolsóban ok-okozati összefüggés felismerése segíthetett a helyes választásban. Például fel lehetett ismerni, hogy amelyik doboz zörög, abban van valami, vagy, hogy az ételt tartalmazó dobozok alakja mindig ugyanolyan. Arra minden esetben ügyeltek, és kontrolkísérletekben is ellenőrizték, hogy szaglással ne lehessen megkülönböztetni a dobozokat.

A kutatók előzetes feltételezése az volt, hogy az első két feladatban az emberekkel közvetlen kontaktusban élő házikutyák lesznek a nyerők, a farkasok pedig a leggyengébbek. A harmadik tesztben pedig fordított sorrendet vártak.

Ezzel szemben az első két feladat megoldásakor a három csoport teljesítményében nem mutatkozott különbség. A farkasok is ugyanolyan hatékonysággal olvasták a kommunikatív jeleket, mint a többiek. A viselkedésből egyik csoport se értett semmit; ebben a kísérletsorozatban, amint azt a statisztikai elemzés kimutatta, a helyes választások véletlenszerűek voltak. Az ok-okozati összefüggés tesztben a farkasok hozták a papírforma győzelmet. A másik két csoport itt sem tudott a véletlen találatoknál többet elérni.

A piac szereplői, mint általában az interneten árusító cégek, törekedhetnek a minél szélesebb körű termékválaszték elérésére, adott esetben a minél több regisztrált társkeresőre. Az elemzés szerint azonban a szolgáltatás egyedisége következtében ellenkező stratégiával is lehet üzletileg sikeresnek lenni. A nagyobb választék ugyan egyrészről vonzó, másrészről nagyobb a visszautasítás esélye. És azok, akik érzékenyek a visszautasításra, akkor is előnyben részesítik az olyan szolgáltatót, amelynél ennek kisebb az esélye, ha ez szűkebb kínálattal párosul. A példaként felhozott egyik online cég 25 százalékkal többet kér (és kap) a tagságért, mint a legnagyobb adatbázissal (legtöbb társkereső taggal) működő.

A megállapítások alapjául szolgáló kísérleteket kínai óvodások körében végezték. A 150-150 három-, illetve ötéves önkéntes kísérleti személlyel kártyalapok segítségével egyszerű kitalálós játékot játszottak. Jó teljesítmény esetére jutalmat is ígértek nekik. A csoportok harmadát megdicsérték, hogy okos, másik harmadát, hogy nagyon jól játszott, a harmadik harmad pedig kontrolcsoportként semmilyen dicséretet nem kapott.

A következő fordulóban rövid időre magukra hagyták őket, mintegy felkínálva a lehetőséget, hogy meglessék, amit ki kellene találniuk. Az okosságukért dicsért csoport tagjai a publikált eredmények szerint kimutathatóan nagyobb valószínűséggel éltek a kínálkozó lehetőséggel.