A digilektus – amely szakmai körökben elfogadott és használt (s időközben nemcsak magyar, hanem angol nyelven megjelent könyve jóvoltából nemzetközileg is ismertté vált) terminus – találóan fejezi ki a szerző megfigyelését: a számítógép közvetítette kommunikáció (computer-mediated communication, CMC) nyelvhasználati módja valójában egy új nyelvváltozat, amelynek legfőbb jellemzői a beszéltnyelviség hatása az írott szövegekre, az angol nyelv befolyása, a fonetikus írás, a rövidítések, az emotikonok használata, az új szavak és kollokációk keletkezése, s ezekkel együtt a grammatikai változások viszonylag gyors átvétele, illetve a vizualizáció felfokozott szerepe.

Veszelszki Ágnes monográfiájában egy évtized alatt összegyűjtött, folyamatosan aktualizált empirikus anyag elemzésére támaszkodott: többek között több mint 8000 sms-t, 2400 oldalnyi jegyzetet, emellett magánlevelezéseket, valamint egy általános és középiskolásokkal végzett offline és egy ismeretlenekből álló online kérdőíves vizsgálat eredményeit és nagyszámú, saját nyelvi megfigyelésből származó anyagot dolgozott fel. Az elemzés legnagyobb tanulsága, s egyben elméleti alapvetése, hogy a konceptuálisan szóbeli, de mediálisan írásbeli jellegű internetes nyelvhasználat hatással van a „hagyományos”, kézzel írt szövegekre. A nyelvnek ez a fajta módosulása Veszelszki Ágnes szerint nemcsak grammatikai vagy írástechnikai-helyesírási újdonságokat hozhat, de kulturális és pedagógiai következményekkel is járhat.

Mit jelent ez az „írott beszélt forma” – vagy más szóval új beszéltnyelviség vagy Balázs Géza nyelvész Walter Ong rendszerébe illesztett fogalma alapján a másodlagos írásbeliség – az írott és a beszélt nyelv viszonyában? Az erre adott válasz megértéséhez ismernünk kell a digitális forradalom nyújtotta keretet, amely nemcsak új technológiákat adott, hanem újradefiniálta a kollektív tudás fogalmát, átalakította a kompetenciaszükségleteket, és új képességek kialakulását tette szükségessé. A digitális kor nyertese az az internetfelhasználó, aki homo surfiensként a digitális forradalom nyújtotta tudásrobbanásban is képes elsajátítani a keresés és a szelekció képességét, akinél az interperszonális kommunikáció helytől és időtől függetlenné válik, aki a földrajzi és az időbeli távolságok ellenére a szociális közelséget egyfajta táv-jelenlétben képes megvalósítani.

Erre a közegre jellemző az interaktívvá és dialogikussá váló szerző-szerkesztő-olvasó viszony, emellett átalakult a szövegalkotási és -olvasási mód is, amelyben felülkerekedett a nem lineáris szerkesztésmód, a nonszekvenciális, multimediális szöveg, a hálózatszerű szerkesztettség. Ennek következtében az információs szupersztrádán fellépő orientáltságvesztés és kognitív túlterhelés szintén jól ismert jelenségekké váltak.

A netnyelvészet mint részdiszciplína elméleti alapjainak lefektetésekor Veszelszki Ágnes hangsúlyozza, hogy a digitális kommunikációt bizonyos fokú technológiai determinizmus jellemzi, vagyis a technológia vagy az adott médium lehetőségei és korlátai határozzák meg a nyelvi viselkedést. Az állandó változásnak is ez az oka, hiszen a digilektus lépést tart az informatikai-technikai újításokkal. A digilektus – bár az írás a közege – főként a szóbeli szövegek jellemzőit mutatja, s a használójának tisztában kell lennie az egyes műfajok jellemzőivel, nyelvhasználatával, hiszen csak úgy tud teljes értékű résztvevőjévé válni a digitális kommunikációnak. Ma már ezt (is) jelenti a digitális írástudás, az internetes literalitás, ugyanis a közös háttértudás és a sajátos nyelvezet ismerete nélkül digitális szakadék tátong a felhasználók és a nem használók között.

A digilektus jellemzőinek feltárásakor a szerző bemutatja annak pragmatikai-szövegtani, lexikai, grammatikai és formai-írástechnikai szempontjait, amelyben feltárul a netnyelvészeti kérdésekben rejlő sokszínűség. Az internet okozta nyelvi változásokkal kapcsolatban sokan egyetértenek azzal az online kérdőívkitöltővel, aki szerint a nyelv ezáltal „elveszíti árnyaltságát, finomságát: degenerálódik”. Azonban a gazdag példatár és az ahhoz szorosan kapcsolódó nyelvtudományi elemzés olvasásakor válik nyilvánvalóvá, hogy ezek a nyelvi változások valójában illeszkednek, idomulnak a magyar nyelv szabályszerűségeihez.

A digilektus (funkcionális kognitív nyelvészeti) pragmatikai-szövegtani megközelítésének alapja a nyelvhasználat működés közbeni megfigyelése. A szerző például egy olyan nézőpontbeli változásra hívja fel a figyelmet, amelyben egy Facebook-üzenőfalra vagy Twitterre író személy önmagáról, a vele megtörtént eseményekről külső nézőpontból számol be: „[név] látott egy szivárványt földtől földig”. A nyelvhasználat pragmatikai kérdése például, hogy egy csetszövegben miként tartják fenn a figyelmet a csetelők, vagy hogyan alakítanak ki egymásba fonódó tematikus szálakat a beszélgetések során, illetve hogyan nő meg a nyelvi rituálék szerepe a búcsúzkodásnál, és arra milyen változatos nyelvi elemeket használnak a csetelők (csak néhányat említve: jó8pusz, pu$, tsók).

A digilektus lexikai változásaiban megjelenik az idegen – főként angol – nyelv hatása például fonetikus formában (lájk, cset, fész), s ma már természetesnek ható új szavak (mint a fotosoppol, posztol) vagy kollokációk (lóg a neten, dob egy sms-t, felmegy a Facebookra, tol egy szmájlit) jönnek létre a digitális kommunikációban. A könyv emellett nem hallgatja el a digilektus tabutörő jellegét, ahol a kakofemizmustól az eufemizmusig széles példatárra bukkan a kutató.

A digilektus grammatikai jellemzőinek feltárása alapos és feltáró tudományossága mellett is olvasmányos és részleteiben érdekfeszítő. Az internetfelhasználók a normális beszédgyorsaság megközelítése érdekében felgyorsítják a gépelési sebességet, s hogy ezt megtehessék, különféle nyelvi praktikákat alkalmaznak. Ilyen például a karakterszám-csökkentés, ahol a szóvalból szvl,a velemből vlm, a holnapból hnap, a szerintemből sztem, a hogyból h lesz. Kialakulnak az internetes neologizmusok, a netologizmusok. Ezzel kapcsolatban a szerző egy esettanulmányon keresztül világít rá a digilektus igeképzésére (néhány példa az új igék közül: guglizik, becécéz, kommentez/kommentel, belinkel, klikkel, szörföl, becsekkol). A vizsgálat alapján megállapítható, hogy azok nagy része besorolható a Ladányi Mária által felépített fonológiai rendszerbe. Sajátos grammatikai jellemző az elszemélytelenedés megjelenése (nagy szeretés van, boldogság van, munka van, unalom van) vagy a témaismétlő névmások megjelenése, amelyeknek a közlő szándéka szerint a kiemelés a funkciója („a TTH az hogy muxik pontosan?”, „az oraszám az megvan de viszont az oradij az karcsi”). A netes kommunikációhoz fűződő megfigyelés, hogy a hibák, elgépelések tolerálása nagy, s azok nem vonnak maguk után szociális szankciót.

A digilektushoz kapcsolódnak a nonverbális kommunikáció új dimenzióját jelentő emotikonok, amelyeknek használata az internetkultúra egyik alapjellegzetességévé vált. Ezek az érzelmek kifejezésére alkalmas grafikus jelek, karakterkombinációk kiegészítik az írott szöveget, hozzájárulnak a félreértések elkerüléséhez, mint a ;) (kacsintó szmájli, „csak vicceltem” jelentéssel), :D (nevetés).

Elgondolkodtató része a könyvnek az általános iskolásokkal végzett kérdőíves vizsgálat ismertetése. A felmérés hiánypótló, hiszen a nemzetközi szakirodalomban sem foglalkoznak ezzel a korcsoporttal a kutatók, csak az idősebb, tizennégy–tizennyolc vagy tizenkilenc–huszonöt éves korosztállyal. A tíz–tizennégy éves korosztály nyelvhasználatának vizsgálata nemcsak tudományos értelemben izgalmas az olvasó számára, hanem azért is, mert az általuk adott válaszokon keresztül betekintést nyerhetünk a digitális korszak fiatal nemzedékének gondolkodásmódjába és kommunikációs gyakorlatába is. A fejezetben a következőkhöz hasonló szemléletes példákat olvashatjuk: Ha nem lenne mobilom, valószínűleg belehalnék. :)/nem lenne teljes az életem xD/hát olyan nem lenne xD. Amióta mobilom van, boldogabb vok (vagyok xD). A számítógépet azért szidják, mert sokat ülök előtte xD/gonoszak a felnőttek xD. A számítógép hasznos, mert szinte bármit lehet rajta csinálni.

Összességében a Netnyelvészet nem „csupán” tudományos igénnyel megírt szakkönyv, hanem remek olvasmány, amelyben ráismerhetünk a minket körülvevő világ jellegzetességeire, a digitális kor nyelvi és kommunikációs sajátosságaira. A könyv alcíme azt ígéri, hogy bevezeti az olvasót az internet nyelvhasználatába, s ezt meg is teszi: de úgy, hogy közben a szakmabeliek vagy a szakmát éppen tanulók éppúgy élvezhetik, mint a világ iránt érdeklődő olvasók.