Jellegét tekintve az ajándékgazdaságból és az amatőrgazdaságból nőtt ki, majd piacosodott, de ma is kitölti a kettő közötti teljes spektrumot. Az átmenetnek többféle osztályozása lehetséges (lásd Netter et al., 2019). A legtöbb konfliktust a piacgazdaság és amatőrgazdaság határán találhatjuk, amelyeket a turizmus területéről származó példákkal illusztrálom.

Az ajándékgazdaságban az aktorok közötti gazdasági tranzakciók nem a piacon és nem pénz közvetítésével, hanem az ajándékok társadalmi normák által szabályozott és reciprocitáson alapuló rendszerén keresztül folynak. Az ajándékok itt sem viszonzatlanok és nem is tartósan egyoldalúak, bár sokszor másnak adunk, mint akitől kaptunk. Az ajándékozásra erkölcsileg szabályozott rendben és gyakorisággal, a közösség által felügyelt keretek között kerül sor. Társadalmi normák szabályozzák a hozomány, a karácsonyi ajándék, a menyasszonytánc értékét, vagy azt is, hogy kit illik kisegíteni kölcsönnel vagy ajándékkal, ha bajba kerül. A régi időkben nemcsak ismerősök, de az ajtón bekopogtató koldus vagy utazó is számíthatott ingyenes vendéglátásra, ajándékra. Szabó Katalin (2017) tiszta megosztásnak nevezi ezt a formát, Lazányi Orsolya és munkatársai (2020) pedig a szubsztantív gazdaság részének tekintik, szemben a piaci haszonorientált formális gazdasággal.

Az ajándékgazdasághoz a piacgazdasággal elégedetlen fogyasztók olykor romantikus vágyódással közelednek, a piacgazdaság személytelenségével szemben itt érzik a közösség és az interperszonális kapcsolatok újraéledésének bölcsőjét. Empirikus vizsgálatok ugyanakkor kimutatták, hogy egyesek számára éppen az ajándékgazdaságban fellelhető közösségi elvárások okoznak frusztrációt és bizonytalanságot, amikor nem tudják előre, hogy a kapott ajándékszolgáltatásért pontosan milyen mértékű elköteleződést és viszonzást várnak el tőlük később, vagy aránytalannak érzik a viszontvárt szívesség értékét (Marcoux, 2009) (például 1 óra számítógép-javítás ugyanannyit ér-e, mint 1 óra takarítás?).

Az ajándékgazdaság akkor válik a megosztáson alapuló gazdaság részévé, ha belép a rendszerbe egy üzleti vállalkozás, amely az ajándékozó és ajándékozott közötti cserét közvetíti, általában valamilyen díjért cserében. Idegen, egymástól sokszor jelentős földrajzi távolságra levő emberek között is működhet ily módon a csere.

A szállásszolgáltatók közül a megosztáson alapuló gazdaság és az ajándékgazdaság keresztmetszetében található a Couchsurfing és a Homeswap. A Couchsurfing esetében a lakásomban szabadon álló szobát vagy kanapét ajánlhatom fel vendéglátóként az ide látogató turistáknak ingyenesen. Ezt a formát utazáson kívül ismerkedésre, kapcsolatteremtésre használják, főként fiatalok. A honlapon nemcsak a kiadó szobáról, de a kiadó személyéről is találhatók fényképek és korára, hobbijára vonatkozó információk. Maga a Couchsurfing vállalkozás a közvetítő platformot biztosítja, amelyért díjat szed. A Homeswapet a Holiday cím film tette ismertté. Itt cserealapon történik a szolgáltatásnyújtás, két alany a nyaralás, pihenés hetére lakást cserél egymással. Ez a forma már távolabb áll az ajándékgazdaságtól, hisz a partnerek mindegyike kézzelfogható és kölcsönös előnyhöz jut. Az internetes platform szerepe azonban itt is csak a közvetítés.

Jellegüknél fogva ezek a szolgáltatások egy meghatározott réteget képesek mozgósítani, és a szolgáltatásnyújtás mértéke is korlátozott (nem cserélhetem el a lakásomat egész évre valakivel). Kevés konkurenciát jelentenek a konvencionális gazdaság számára. A megosztáson alapuló gazdaságnak az ajándékgazdasághoz kötődő szeletét ezért „szelíd” innovációként értékelhetjük.

 

A skála következő eleme az amatőrgazdaság, amelyben a szolgáltatások célja már a bevételszerzés.

Míg a részmunkaidős vagy mellékállások általában szorosan kötődnek egy munkavállaló képzettségéhez, addig az amatőrgazdaságban folytatott tevékenységek inkább az egyén hobbijához vagy valamilyen vagyontárgy birtoklásához kapcsolódnak.

A megosztáson alapuló gazdaságban megjelentek az amatőr taxisok, amatőr idegenvezetők, önjelölt szakácsok és festők, művészeti órákat adók, kutyasétáltatók, kézművesek, akik eseti jelleggel vagy rendszeresen pénzért nyújtanak szolgáltatást, árulnak terméket, de alapvetően nem ebből élnek. A hobbihoz köthető amatőrgazdaság körébe tartozik a Budapesten szaporodó lakáséttermek köre vagy a korongozást, fuvolaórát, karkötőkészítést, egyéb tevékenységet megosztó amatőr vállalkozók, az „élménybnb”.

A vagyontárgyhoz köthető amatőrgazdaság a saját személyi használatú autóval végzett autómegosztó vállalkozás vagy a lakás- és szobakiadás nem főtevékenységi jelleggel. Főként a hosszú távú lakáskiadás (albérleteztetés) és az alkalmi rövid távú lakáskiadás tartozik ebbe a kategóriába.

Az Airbnb eredetileg a felesleges saját szálláskapacitás megosztására jött létre, de tipikus példájává vált a konvencionális gazdaság beszivárgásának az amatőrgazdaságba, arra, hogy az amatőrök számára adott kedvezőbb szabályozási helyzetet igyekeznek kihasználni az amatőr mezbe bújt profi vállalkozók is. Az Airbnb működése előtt is léteztek a szállás keresését megkönnyítő honlapok (booking.com, szallas.hu), ahol nemcsak szállodák, hanem a fizetővendéglátás körébe tartozó magánszállások is hirdették ajánlataikat. Az Airbnb megjelenése mégis drasztikusan felborította a piaci viszonyokat. A vállalat titka a tranzakciós költségek drasztikus csökkentésében rejlett, a nemzetközi működésben, és abban, hogy lehetőséget teremtett az amatőrgazdaságnak is a piaci megjelenésre. A webes felület drasztikusan leegyszerűsítette a piacra lépés feltételeit, és azt is, hogy a kereslet és kínálat egymásra találjon. Az egyenlőtlennek érzékelt versenyfeltételek miatt jelentős konfliktus keletkezett a konvencionális gazdasággal.

Az amatőrgazdaság olyan szolgáltatást is képes nyújtani, amelyet tisztán üzleti alapon működő vállalkozásoknak nem éri meg, így kielégítetlen igények maradnának nélkülük. Például olyan fesztiválokra, túrákra, amelyek nem frekventált helyekre irányulnak, csakis telekocsis rendszerrel lehet eljutni.

A használt cikkek megosztása, árusítása, a szabad kapacitások megosztása környezetvédelmi szempontból is előnyös, hiszen anélkül csökkentheti az erőforrások igénybevételét, hogy csökkentené a fogyasztók által élvezett szolgáltatások mennyiségét.

A megosztáson alapuló gazdaság előnyei mellett törekedni érdemes arra, hogy a vadul burjánzó formákat mederbe tereljük. Ehhez először is tisztázni érdemes, hogy milyen típusokba esnek ezek a konfliktusok.

Magyarországról a taxisok érdekvédelmi szervezetének hatására kitiltották az Ubert. Érdekes ugyanakkor, hogy a lényegében az Uberrel azonos elven működő Bolt képes volt felvenni Magyarországon a taxisjelmezt, megfelelni a magyar előírásoknak, miközben saját működési elveit sem adta fel. A Bolt észt központú társaság, amely ma már számos nagyvárosban jelen van (pl. Ausztrália több városában, ill. London, Prága, Budapest), és az Uber legnagyobb kihívója a piacon. Árai hasonlóak vagy némileg az Uber alatt vannak, és saját gépjárművükkel dolgozó amatőr sofőröket is alkalmaz, de nem zárja ki teljes flották vagy hivatásszerűen dolgozó sofőrök csatlakozását sem. Ha Prágában utazunk vele, akkor jelzetlen jármű érkezik sofőrrel, ugyanúgy, mint az Uber esetében. Magyarországon ellenben sárga, megkülönböztető színű Bolt jelzést viselő járműre számíthatunk. A Boltról kevesen tudják itthon, hogy nem hagyományos értelemben vett taxitársaságot takar, képes volt arra, hogy oly módon nyújtson autómegosztó szolgáltatást akár amatőr sofőrökkel és magángépjárművekkel, hogy közben teljesíti a taxis vállalkozásokra vonatkozó magyar szabályozást is.

Az Oszkár telekocsirendszer, amely elsősorban távolsági útvonalakra közvetít autómegosztást, közös költségviseléssel, de akár profitalapon is. A cég által közvetített szolgáltatók között amatőr, saját kocsiját és saját útját megosztó egyének és profi, a vállalkozásból élő szolgáltatók egyaránt megtalálhatóak. Ez utóbbiak általában magasabb áron szállítanak, de több kényelmi szolgáltatást nyújtanak, és kiszámítható, rendszeres fuvarokat kínálnak. Az útmegosztó (ride-sharing) szolgáltatás jelentős környezeti és társadalmi előnyökkel jár, hisz a gépjárműforgalom csökkentésén keresztül csökkenti a szén-dioxid-kibocsátást, ugyanakkor költségcsökkentést biztosít az arra rászoruló autósnak/utasnak. Az Uber betiltását az Oszkár fenyegetésként élte meg, és működésében törekszik az amatőr sofőrök által ajánlott alkalmi és költségmegosztó szolgáltatásokat elválasztani a professzionális fuvarozó cégek ajánlataitól. A professzionális cégek ajánlatai mellett minden esetben feltünteti az „Ellenőrzötten engedélyekkel rendelkező üzleti vállalkozás” vagy az egyéni vállalkozók esetében az „üzleti sofőr” címkét. Saját kritériumrendszert alkalmaz, amely alapján elvégzi a minősítést. Az autómegosztó szolgáltatás iránti kereslet gyorsan növekszik, ezért fontos, hogy a vállalat tiszta piaci helyzetet teremtsen (Soltész–Zilahy, 2020). Az amatőrgazdaság és a professzionális gazdaság szétválasztására az Oszkár saját szempontrendszert dolgozott ki.

A sharing economy ellen gyakran felhozott érv, hogy a szürkegazdaság zónájában mozog. Valójában azonban a webes platformon keresztül történő adatmozgás miatt ez a szféra más szféráknál egyszerűbben fehéríthető ki, amennyiben az érdekelt felek együttműködnek. Barcelonában az Airbnb 2018-ban hozzáférést adott a helyi hatóságoknak az adatbázisban felsorolt ingatlanok adataihoz. Ennek hatására törölték a hatósági engedély nélkül felkínált ingatlanokat.

A vállalkozások ugyanakkor átvállalhatnak közösségi feladatokat is, ami segít a bizalom felépítésében és a társadalmi hasznosságuk bizonyításában. Az USA több városában – ahol nincs hatékony és jól működő tömegközlekedés, még támogatásban is részesítik a Liftet és az Ubert, hiszen részt vesznek a közösségi közlekedés megoldásában.