Ennek megfelelően az 1990-es években Magyarország a működőtőke-beáramlás éllovasa volt Csehország és Lengyelország mellett (Csaba, 2006, 103.). Az FDI vonzásában kulcsszerepet játszott a Nyugat-Európához való földrajzi közelség, az EU-integráció perspektívája, az olcsó, jól képzett munkaerő, és fontosak voltak a befektetési ösztönzők is. Magyarország előnye a 2000-es évek elejére olvadt el, amikor a privatizáció nagyjából véget ért, miközben más régiós országok is megindították az FDI-orientált gazdaságfejlesztést. Az utóbbi révén csökkenthető volt az örökölt külföldi adósság állománya, és versenyképes exportszektor alakult ki. Ebben a folyamatban vezető szerepet játszott a járműipar folyamatos bővülése (Medve-Bálint, 2014, 36.).

A globális értékláncokba való integrációt követően kulcskérdéssé vált az, hogy sikerül-e feljebb lépni az értékláncok hierarchiájában. Szalavetz Andrea (2015, 121–122.) interjúalapú kutatásai alapján ez a folyamat részben megtörtént, ahogy a helyben ellátott funkciók komplexitása és tudásigényessége a termelés bővülésével folyamatosan növekszik. A feljebb lépés tényét megerősíti Marcel P. Timmer és szerzőtársai (2019) tanulmánya is, amely nemzetközi összehasonlításban vizsgálja az egyes országok globális értékláncokban elfoglalt pozícióját. Magyarország kapcsán arra az eredményre jutnak, hogy látható jelei vannak annak, hogy a gyártástól sikerült elmozdulni a marketingtevékenységek irányába, ám Csehországgal ellentétben nem sikerült a kutatás-fejlesztési fázisba átlépni.

A rendszerváltás idején választott gazdaságstratégia megújításának szükségességét jelzi a közepes jövedelem csapdájaként leírt probléma is. A fogalom arra a jelenségre mutat rá, hogy a közepesen fejlett országok közül csupán nagyon kevés válik fejletté. A probléma abból ered, hogy a fejlődéssel a bérek emelkednek, azaz az olcsósággal egyre nehezebben képesek versenyezni, ám eközben az innovációs képességük korlátozott, ami a fejlett országokkal való versenyt nehezíti. A csapdának két megjelenési formája van: az olcsó munkaerőre épülő exportorientált növekedés erőltetése a bérelőny elvesztése után is, illetve az elsietett ugrás a tudásgazdaság felé a gyenge egyetemek, a csekély emberi tőke, a jogállamisági problémák mellett a költségvetési források elpazarlásával (Győrffy, 2021, 53.).

A közepes jövedelem csapdájából való kilépést a költségalapú versenyképességről a minőségalapú versenyképességre való átállás biztosíthatja. Győrffy Dóra összegzésében ez azt jelenti, hogy az alacsony bérek és adók, illetve a magas állami támogatások kombinációja helyett érdemesebb az oktatásba és az innovációba fektetni, amelyek kedvező üzleti környezet esetén a vállalkozásokat képessé teszik magas termelékenységre és minőségi termékek előállítására. Az utóbbi modell jóval nagyobb hatékonyságot és egyben magasabb életminőséget eredményez, mint a költségalapú versenyképességre való törekvés (Győrffy, 2021, 54.).

A következőkben azt mutatom be, hogyan alakult a magyarországi FDI-stratégia 2010 után, és ez mennyiben járul hozzá a közepes jövedelem csapdájából való kilábaláshoz.

 

A feldolgozóiparban tevékenykedő multinacionális cégek jelentős állami támogatásokban részesültek, különösen a járműiparban. Történt ez annak ellenére, hogy 2015 óta munkaerőhiány van a magyar gazdaságban. Az állami támogatások mellett szintén fontos támogatást jelent az alacsony, 9%-os társasági adó, ami adókedvezményekkel jelentősen tovább csökkenthető. Az alacsony béreket a forint folyamatos leértékelődése biztosítja: 2021-ben csak Bulgáriában és Romániában volt alacsonyabb a bérköltség, mint Magyarországon – a 29 eurós EU-átlaghoz képest éppen csak elérte a 10 eurót (URL1). Mindezen felül a támogatott FDI-befektetések kiemelt beruházásként való kezelése jelentősen felgyorsítja az engedélyeztetési folyamatokat, és biztosítja, hogy sem környezetvédelmi aggályok, sem a munkavállalói érdekek figyelembevétele ne nehezítse a beruházók helyzetét.

A feldolgozóipari FDI ösztönzése a számok alapján rendkívül sikeres. A 2. ábrán látható, hogy míg a szolgáltatószektorokban az FDI állománya csökkent, a feldolgozóiparban stabil növekedés látható. Olyannyira, hogy a korábban nagyságrendekkel kisebb feldolgozóipari állomány 2021-re nagyobb lett, mint a szolgáltatószektorok FDI-állománya.

 

 

Mi vonzza ezeket a beruházásokat? Szerző (Győrffy, 2023) áttekintése alapján az akkumulátor iparágban nincs hazai innováció, az idetelepülő cégek elsősorban gyártási telephelyet keresnek. Magyarország fő vonzerejének az olcsó energia, olcsó munkaerő és az alacsony adók számítanak. A felsorolt tényezők mellett azonban nem lehet elfeledkezni az állami támogatás mértékéről sem. Tamásné Szabó Zsuzsanna és D. Kovács Ildikó (2022) összegzése szerint 2021-ig 2800 Mrd forintnyi akkumulátorberuházás 308 Mrd állami támogatást kapott, ami 11%-os támogatási arány. Ennek alapján a CATL 3000 milliárdos tervezett beruházásának 320 milliárdos támogatása nem is kirívó (Szabó, 2023). A nagyságrend érzékeltetésére érdemes ezt a számot összevetni a németországi 0,64%-os támogatási aránnyal, aminek jelentős része egy helyi innovációs és technológiai centrumra megy (Éltető, 2023). A támogatás mértéke jól illusztrálja a magyar akkumulátorstratégia megállapítását, miszerint a magyarországi akkumulátor-értéklánc első számú erőssége az „[e]lőremutató, politikai kötelezettség-vállalásokba foglalt kormányzati támogatás” (ITM, 2022, 19.).

A kormányzati elköteleződésen túl az akkumulátorgyártáshoz szükséges tényezők közül jóformán semmi nem áll elégséges mértékben rendelkezésre Magyarországon, azaz, ez a tevékenység az ország komparatív hátrányaira épül. A technológia kívülről érkezik, csakúgy, mint a szükséges nyersanyagok (lítium, kobalt, nikkel, mangán) és az energia – az utóbbi az akkumulátorgyártás egyik kritikus pontja, tekintve, hogy még a legoptimistább számítások szerint is 1 kWh akkumulátorkapacitáshoz 41,5 kWh energia szükséges (Degen–Schütte, 2022). Az akkumulátorgyártás rengeteg vizet is igényel. A gödi Samsung gyár napi vízigénye 21 000 m3 a tervezett 40 GWh gyártási kapacitáshoz, ami nagyságrendileg egy 87 000 lakosú város vízigényének felel meg (Bodnár, 2021). Ez nem csupán azért probléma, mert a klímaváltozás miatti aszályok egyre sűrűbbé válnak, hanem azért is, mert ki kell építeni a vízközműveket, és ezek a beruházások versenyeznek a lakosság, a mezőgazdaság vagy a környezet (például a Velencei-tó megmentése) igényeivel – és a jelek szerint az akkumulátorgyárak egyértelműen prioritást élveznek. Szintén hiányzik a megfelelő mennyiségű munkaerő, azaz a munkavállalókat külföldről kell idecsábítani. Mindezen túl kérdéses, hogy az értékes mezőgazdasági területek, amelyeket az akkumulátorgyár felépítése érdekében felhasználnak, nem hasznosulnának-e jobban eredeti funkciójukban.

A Nemzeti Akkumulátor Iparági Stratégia (ITM, 2022) nem tartalmaz konkrét számításokat arról, hogy miért éri meg Magyarország számára az, hogy akkumulátor-nagyhatalommá válik. Szerző (Győrffy, 2023) számításai szerint a 10‑11%‑os állami támogatások megtérülési ideje 7,5–17 év között lehet, ami a technológiai fejlődés sebességét érzékelve rendkívül hosszú. Különösen úgy, hogy a számítások nem tartalmazzák azokat a környezeti veszélyeket és a lakosság életminőségét rontó tényezőket, amelyekre az eddigi tapasztalatok alapján biztosan számítani lehet. Az akkumulátorgyártásra elhasznált erőforrások máshonnan hiányoznak, az erre fordított állami pénzek hiányoznak a magyar oktatásból, egészségügyből és szociális ellátásból.

Összességében az akkumulátorgyártásra való koncentráció a magyar gazdaságot a közepes jövedelem csapdájába, a mosolygörbe aljára zárja. A stratégia szélsőséges példáját adja a költségalapú versenyképességre alapozott növekedésnek, amely a közepes jövedelmi csapda egyik legtipikusabb változata. Ennek az iparpolitikának alternatívája lehetne a tudásgazdaság erősítése.

Az itt megtelepedett magyarországi autógyártók számára egyértelmű érdek, hogy az elektromos autókra történő átmenethez kellő mennyiségű akkumulátor legyen számukra elérhető. A politikai hatalom szintén érdekelt a tudásgazdaság fejlődésének korlátozásában: a 2022. áprilisi parlamenti választásokon a körzeti szintű választói preferencia legfontosabb magyarázó tényezője a lakosság képzettségi szintje: minél magasabb a legfeljebb általános iskolát végzettek aránya, annál jobban szerepelt a kormánypárt (Pálos–Hajdú, 2022). Végül nem kerülhető meg az a megfontolás sem, hogy az Európai Unió többi tagországa számára kedvező, hogy ezek a szükséges, ám környezetpusztító beruházások a periférián valósulnak meg – az Európai Bizottság akkumulátorstratégiájának térképén az Unió keleti fele kiemelt szerepet kap a nyersanyagok kitermelésében és a gyártásban is (Európai Bizottság, 2020, 13.).