Róbert a Párizsi Egyetem orvosi karán végezte el tanulmányait, és hosszú pályafutása alatt végig ilyen vagy olyan módon megmaradt az alma mater kötelékében. Közben rövidebb-hosszabb időket töltött amerikai egyetemeken is. A Párizsi Egyetemen a Francia Nemzeti Kutatóközpont (CNRS) alkalmazásában dolgozott, az intézmény keretében alapította meg első laboratóriumát. A laboratórium a kötőszövet biológiája és patológiája, továbbá az öregedés kutatására specializálódott. Ebben a kötőszövet, vagyis a sejtek közötti közeg témája közvetlen kapcsolódási pont volt Huzella tanításaihoz. Huzella mindig hangsúlyozta a biológia fontosságát az orvostudományi kutatásokban. Zseniális előadásaira Róbert élete végéig emlékezett.

Róbert laboratóriumában mindig volt legalább tizenkét olyan munkatárs, akiknek az állandó állását a CNRS biztosította, valamint számos doktoráns és posztdoktor vett részt a munkában. A laboratórium létszáma harminc és ötven fő között ingadozott. Ötvenen szereztek Róbert mentorálásával PhD-fokozatot. Felesége, Barbara (2. ábra), és az ő halála után második felesége, Jacqueline (3. ábra), valamint testvére, Alexander Michel Robert (Mihály) is a laboratórium munkatársaként dolgozott a CNRS alkalmazásában.

 

Róbert közvetlen kutatási területe az elasztin nevű fehérje és az elasztáz enzim volt. Mindez ma a sejtek közötti közegre utaló, mátrixbiológia elnevezésű tudományterülethez tartozik. Ennek a területnek magyar kutatók, Banga Ilona és Baló József voltak az úttörői (lásd például Banga–Baló, 1953). Annak idején Róbert Baló professzort hallgatta patológiából, és később is úgy emlegette, mint aki hatással volt tudományos pályájára. Az elasztin kulcsfontosságú fehérje, amely egy másik fehérjével, a kollagénnel együtt biztosítja a szövetek rugalmasságát. Ha például a bőrt megcsípjük, és az visszatér a beavatkozás előtti állapotába, az a bőr elasztintartalmának köszönhető. Az elasztáz enzim lebontja az elasztint, és fontos megérteni ennek a folyamatnak a hatásmechanizmusát, amely felelős lehet bizonyos kóros állapotokért. Róbert sokat publikált a tudományos és a népszerűsítő-ismeretterjesztő irodalomban. Az öregedés kérdése egyre keresettebb témává válik a tudományos kutatásokban ugyanúgy, mint a szélesebb társadalomban, és ehhez sokban hozzájárult Róbert László tevékenysége. Kiválóan értett ahhoz, hogy gondolatait könnyen érthetően közvetítse. Nagy visszhangot kiváltó könyveket publikált.

Barátságos, közvetlen személyisége is hozzájárult a kutatók és a kutatási területek közötti kapcsolatok kiépítéséhez. Laboratóriuma hídszerepet is betöltött az alapkutatás, az orvostudomány, a farmakológia és azok alkalmazásai között. Nyugdíjba vonulása után is folytatta munkáját, amelyhez jelentős támogatást kapott a gyógyszeripartól is. Párizs egyik történelmi negyedében, a Notre-Dame-katedrális mellett található Hôtel-Dieu Kórház szemészeti osztályán szívesen látott külsős munkatárs volt. Ezzel egy szomorú gondolattársításhoz érkeztünk, utalva a Notre-Dame 2019-es tűzvészére. Nem sokkal korábban egy tűzben elpusztult Róberték otthona, értékes könyvtáruk és személyes tárgyaik, és a tűzben Róbert maga is megsérült. Nem sokkal a tragédia után, 2018 januárjában halt meg 93 éves korában. Szerencsére a tűz nem pusztíthatta el cikkeit és könyveit, amelyek továbbra is gazdagítják a tudományos és népszerű irodalmat.

Élete utolsó évtizedében többször találkoztunk Budapesten és Franciaországban, és személyesen is tapasztalhattam közvetlen, derűs, érdeklődő természetét. Mint az MTA külső tagja számontartotta az éves közgyűléseket, és amikor csak tehette, részt vett rajtuk. Akikkel Róbert László együtt dolgozott, akik tanultak tőle, mindenki, aki valaha is kapcsolatba került vele, szeretettel és tisztelettel emlékszik rá (Fulop, 2007; Jacob–Ricard-Blum, 2019).