9. fejezet: Képzés–fejlesztés, tanulás–fejlődés a szervezetekben

 

 

 

 

 

(Havasi Zoltán, PTE KTK, 2015-ös évfolyam)

 

A gazdasági, politikai-jogi, társadalmi és technológiai környezeti feltételrendszerre jellemző turbulencia nem hagy érintetlenül egyetlen nemzetet, egyetlen régiót, egyetlen szervezetet sem. Megfigyelhető, hogy a termelésben és a szolgáltatások nyújtásban egyre gyorsabb a fejlődés, és gyakoribb a technológiai váltás, az újfajta kihívásoknak való megfelelés kényszere. A természeti erőforrások egyre inkább korlátossá válnak. Egyre fontosabb és globálisan sürgető kérdéssé válik, hogy fenntartható-e a fejlődés. A kérdésre a választ az emberi erőforrások fejlődésében, azaz a felhalmozott ismeretek, tapasztalatok birtokában lévő embernél kell keresnünk. Tény, hogy a termékek, szolgáltatások nagy részében egyre magasabb hányadot képvisel a humán tőke hozzáadott értéke. Jó példa erre egy számítógép processzora, egy gyógyszer vagy egy szoftver, amelyek létrehozásához nagyfokú kreativitásra, komoly kutatómunkára van szükség. Az említett termékek előállításához azonban elsősorban nem az emberi erőforrás mennyisége, hanem annak minősége a kulcsfontosságú tényező. A munkatársak képzése, fejlesztése, illetve tanulásuk, fejlődésük szervezeti feltételeinek minél hatékonyabb megteremtése az emberierőforrás-menedzsment kulcsfeladatainak egyike, és egyben stratégiai kihívása is. A fejezetben áttekintjük, miként támogathatjuk a munkatársak fejlődését, melyek a személyzetfejlesztési programok kritikus elemei, valamint betekintést nyújtunk a képzés és fejlesztés nemzetközi trendjeibe.